Eltékozolt előny, gyakori konfliktusok, kevés siker

Carlo Ancelotti személyében ismét régi-új edzőt ültetett kispadjára a Real Madrid. A Királyi Gárda az elmúlt harminc évben már ötször nyúlt hasonló megoldáshoz, de mindig megbánta.

Ezúttal Ancelotti (jobbra) jött, Zidane ment Fotó: Gerard Julien Forrás: Getty Images

A Real Madrid kedden bejelentette, hogy Carlo Ancelotti lesz a klub vezetőedzője a következő idényben. A döntés meglepő volt, hiszen első madrid korszaka 2015-ös lezárulta óta úgy tűnt, hogy Ancelotti szépen lassan kicsúszik a legkeresettebb edzők sorából. A Bayern Münchennel ugyan megnyerte a Bundesligát, de dicstelenül távozott, a bajoroktól érkező hangok a taktikai felkészültségét is kétségbe vonták. A Bayern–Napoli–Everton útvonal lefelé ívelő pályát mutat, és a jó kezdés ellenére a liverpooli kék-fehéreket az olasz mester nem tudta kivezetni az európai kupaporondra. A Real történelme sem a döntés mellett szól: az utóbbi harminc évben hatodszor fordul elő, hogy régi-új mestert ültetett kispadjára a Királyi Gárda, és az előző öt döntés összképe nem biztató az olasz szakember számára.

Ezúttal Ancelotti (balra) jött, Zidane ment Fotó: Getty Images/Gerard Julien

Leo Beenhakker első madridi regnálása során, 1986 és 1989 között három idény alatt három bajnoki címet szerzett, a másodikat tizenegy pontos előnnyel, pedig akkor még csak két pontot ért a győzelem. Harmincnégy meccses veretlenségi sorozatát csak Luis Enrique Barcelonája döntötte meg, huszonhét évvel később. Sikeres időszak? Akkori játékosa, a Real vezetésében később sokáig dolgozó Jorge Valdano szerint nem, mert a BEK-ben mindig elbukott az elődöntőben. Igaz, Beenhakker első távozása után ez a fázis is kilenc éven át elérhetetlennek bizonyult a klub számára… A holland edző második korszakának megítélése már egyértelműbb: az 1991/92-es idény közepén vette át az irányítást Radomir Antićtól, hétpontos előnyben – még mindig a kétpontos szisztémában. Az utolsó fordulóban a tenerifei vereséggel mégis elbukta a bajnoki címet a Barcelonával szemben, nem is maradhatott tovább.

Beenhakker első távozása után John Toshack vette át a csapatot, irányítása alatt 107 gólt lőtt a bajnoki cím felé vezető úton a Real. A következő idény közben távoznia kellett, 1999 februárjában viszont visszatért, és kilenc hónap alatt lerombolta, amit korábbi sikerével elért. A Bajnokok Ligájából címvédőként a Dinamo Kijev ellen búcsúzott a madridi csapat, az új idényben pedig csak az volt a kérdés, hogy a gyenge eredményeket unja meg előbb a klubirányítás, vagy azt, hogy a walesi mester folyamatos és nyilvános kritikával illette játékosait és az őket a Realhoz hozó vezetőket.

Toshack helyét 1999-ben Vicente del Bosque vette át, aki az egyetlen kivétel lehetne a régi-új edzők listáján, hiszen két BL-győzelemre vezette a csapatot. Korábbi két megbízása azonban hivatalosan is ideiglenes volt, így szigorúan véve csak egyszer nevezték ki vezetőedzőnek. José Antonio Camachót bezzeg kétszer is, némileg érthetetlenül. Az első időszaka 1998 nyarán huszonkét napig tartott, az első tétmeccs előtt összeveszett a vezetőséggel. Nem volt magasan a léc, amikor 2004-ben visszatért, el is jutott hat mérkőzésig a kispadon, mielőtt megköszönték a munkáját.

Fabio Capello régi-új edzőként a sikert nem, az elismertséget viszont hiába üldözte Madridban. 1996/97-ben megnyerte a bajnokságot, de – előre ismert – védekező felfogása miatt nem volt népszerű, így hiába vetette meg a következő szezon BL-győzelmének alapjait, egy évad után távoznia kellett. 2006-ban visszatért, összezördült David Beckhammel, a brazil Ronaldóval és Antonio Cassanóval is, de megnyerte a bajnokságot, majd elküldték, mert nem volt elég látványos a csapat játéka.

Zinédine Zidane rutintalan volt edzőként, amikor 2016 januárjában kinevezték. Két és fél év múlva a klubtörténet egyik legsikeresebb szakvezetőjeként távozott, a Bajnokok Ligáját mindhárom idényében megnyerte. A francia maga döntött a távozásáról, szűk egy év múlva mégis visszatért. Egy bajnoki címet és egy spanyol szuperkupát fel tud mutatni a második korszakából is, de messze elmaradt az első sikereitől, és rossz szájízzel távozott.

A most újra kinevezett Ancelotti az első, kétéves korszakában Bajnokok Ligáját és klub-vb-t nyert a csapattal, bajnokságot viszont nem. A mögöttünk hagyott idényben a Real Madrid egyetlen trófeát sem szerzett, az Evertonnal ellentétben Ancelottin azonnal komoly nyomás lesz, hogy eredményeket érjen el.