Rebrov jobbkeze ismeri a Barcelona gyenge pontjait

Alberto Bosch hazatért. Szergej Rebrov segítője Barcelonában nőtt fel, fiatalon az Espanyolban futballozott, a Ferencváros idei első Bajnokok Ligája-csoportmérkőzése vezette vissza a katalán városba. A Fradi edzője tisztában van azzal, hogy a ma esti ellenfél, Barcelona védelme sebezhető, és azon ügyködött a főnökével együtt, hogy ezt kihasználják a játékosok a Nou Campban.

Myrto Uzunit is alaposan felkészítette a taktikai feladatokra a spanyol a szakember Fotó: Adam Molnar Forrás: Fradi.hu

– Soha nem felejtem el, hogy tavaly az Espanyol Ferencváros elleni Európa-liga-csoportmeccse előtt Barcelonában fellapoztam a helyi sportlapokat, és mindegyik megemlítette, hogy ön a Ferencvárosnak a spanyol felelőse. Gondolta volna, hogy egy év után újra visszatér Barcelonába, és Bajnokok Ligája-csoportmérkőzésen lesz érdekelt a Fradi másodedzőjeként?

– Hát, erre kevesen gondoltak volna az én helyemben. De az igazat megvallva nekem mégis eszembe jutott, hogy akár a Bajnokok Ligájában játszhatunk. A szezon előtt egyértelmű volt, hogy szeretnénk újra emlékezetessé tenni az európai kupaszereplésünket. Hiszen az előző idényben megtapasztaltuk, milyen felemelő érzés ott lenni az Európa-liga csoportkörében. Ez extra motivációt jelentett: meg akartuk ismételni, sőt most már mondhatom, túl akartuk szárnyalni az akkori teljesítményünket. A Bajnokok Ligája csoportköréről álmodtunk, de ez önmagában nem lett volna elég ahhoz, hogy bejussunk Európa 32 legjobb klubcsapata közé. Keményen meg kellett küzdenünk ezért. Nagyon fegyelmezetten, végig összpontosítva futballozott a csapat, különösen a Dinamo Zagreb elleni sikert emelném ki, mégpedig azért, mert miután túljutottunk a horvát bajnokon, és már csak egy lépés hiányzott a BL-főtáblához, a játékosok még inkább elhitték, hogy bejuthatnak a csoportkörbe. Sikerült, ez és ami még rájuk vár, az lesz életük egyik legnagyobb élménye. De nem dőlhetnek hátra a játékosok; nemcsak az a feladatuk, hogy maradéktalanul élvezzék a Bajnokok Ligája légkörét, hanem az is, hogy mutassák meg, mire képesek. Teher nélkül futballozhatnak a világhírű Barcelona és Juventus, és ellen. Ugyanakkor a játékosok, és mi, az edzői stáb tagjai is tudjuk, hogy felelősséggel tartozunk, hiszen mi képviseljük a Ferencvárost és a magyar labdarúgást a Bajnokok Ligájában.

Alberto Bosch (jobbra) 2018 óta dolgozik a Ferencvárosnál
Fotó: Fradi.hu

– Miért gondolja, hogy a Dinamo Zagreb volt a legkeményebb ellenfél a csoportkörbe vezető úton?

– Minden meccsen adódtak nehéz pillanatok, akár egy-egy mérkőzésen belül is voltak meghatározó jelenetek. A Djurgarden elleni volt a második hivatalos mérkőzésünk a szezonban, tudatosítani kellett a játékosokban, hogy minden hiba jelentősége felértékelődik, hiszen csak egy találkozón dőlt el a továbbjutás. Glasgow-ban a Celtic ellen a meccs végéig élesek voltunk, a hajrában, ráadásul idegenben szereztük meg a győztes gólt. A Dinamo ellen végig versenyképesek voltunk egy olyan csapattal szemben, amely tavaly a saját pályánkon győzött le bennünket. A Molde ellen újra a régi szabály érvényesült: két meccsen dőlt el a továbbjutás. Ráadásul a mindent eldöntő ütközetre a mi pályánkon került sor. Volt rajtunk teher, de elbírtuk. Gyorsan végigrohanva a selejtezős ellenfeleinken, láthatja, nem volt könnyű dolgunk egyik meccsen sem. Minden találkozó más szempontból állított bennünket kihívás elé, de mindegyiket megoldottuk.

– Fel tudja idézni a Bajnokok Ligája-csoportkör sorsolását? Amikor kiderült, hogy a Barcelonával, a Juventusszal és a Dinamo Kijevvel kerül egy csoportba a Ferencváros, melyik érzés dominált? Örült, mert a világ legjobb csapataival került össze a csapata, vagy éppen bosszankodott, amiért kőkemény ellenfelekkel kell megküzdeniük a csoportban?

– Mindkettő eszembe jutott. Nyilván előre tudhattuk, hogy a Bajnokok Ligájában akár a legnehezebb csapatok is szembe jöhetnek. Minden labdarúgó és edző vágya az, hogy a legjobb játékosok és együttesek ellen szerepelhessen, s ha ez megadatik a pályafutás során, akkor az hatalmas boldogságot jelent. Nekem Barcelona különleges: onnan származom, a szülővárosomba térek vissza. A Juventus Olaszország legjobb csapata, tele kitűnő, világklasszis játékosokkal. A Dinamo Kijev a második otthonom. Dolgoztam a klubnál, sok barátot szereztem abban az időszakban, a feleségem ukrán. De mint ahogy említette, amilyen öröm ilyen nagy klubok ellen játszani, pont olyan nehéz lesz ellenük helytállni, hiszen csúcsminőséget képviselnek.

Myrto Uzunit is alaposan felkészítette a taktikai feladatokra
Fotó: Fradi.hu

– A szakmai stábban az ön feladata az ellenfelek feltérképezése. Feltételezem, hogy tett már lépéseket, és megpróbálta felderíteni a Barcelona gyenge pontjait. A nyáron nagy mozgás volt a katalánoknál: a Bayern elleni 2-8 után a klub edzőt váltott, az új mester, Ronald Koeman nem tartott igényt Luis Suárezre, kis híján Lionel Messi is távozott a klubtól. Ettől függetlenül nem könnyű rátapintani a Barcelona gyenge pontjaira. Nyilván nem hátrány, hogy a világ egyik legjobb kapusa, Marc André Ter Stegen sérült, és nem a védelem a legerősebb csapatrésze a Barcának. Szóval mit lehet kieszelni egy ilyen sztárcsapat ellen?

– Valóban az én feladatom az ellenfelek feltérképezése, legyen az a Barcelona vagy akár egy alacsonyabb osztályú csapat. Ami a spanyolokat illeti: mindannyian láthattuk, hogy a spanyol bajnokság később kezdődött, a Barcelona még nem teljesen állt össze, az elmúlt mérkőzéseiken felfedeztük, hogy a védelme zavarba hozható. Ez az információ fontos, de önmagában semmit sem ér. Előbb meg kell néznünk, hogy ebből mi hogyan tudunk profitálni. Szóval nem csak az ellenfél csapatjátékával kell tisztában lennünk, ez viszonylag könnyedén elvégezhető feladat. Sokkal nagyobb kihívás, hogy az ellenfél játékelemeinek ismeretében mi milyen stratégiát válasszunk az adott mérkőzésre. Mint említettem, lehet, hogy zavarba hozható a Barcelona védelme, de meg kell találnunk azt a taktikai fegyvert, amivel hibára tudjuk őket kényszeríteni.

– Ha valaki, akkor ön ismeri Szergej Rebrovot. Mi csak egy rezzenéstelen arcú embert látunk állni a kispad előtt, aki soha nem mutat érzelmeket. Mit érdemes még tudnunk a főnökéről?

– Nagyon ambiciózus, és végtelenül komolyan veszi a munkáját. Mindig a következő mérkőzés jár az eszében, neki nincs ideje ünnepelni. Ő folyamatosan a csapat fejlesztésén, az új edzésmódszereken gondolkozik. A munka az élete, mindig kikéri a véleményünket, bevon minket a döntéshozatalba.

– Az elmúlt két évben miben fejlődött a legtöbbet a Ferencváros?

– Mostanra minden játékos tisztában van a saját feladatával a pályán. Ez hatalmas előrelépés.

Lovrencsics Gergő csapatkapitánnyal is harmonikus az együttműködés
Fotó: Fradi.hu

– Korábban, amikor megérkezett a Ferencvároshoz, nem ezt tapasztalta?

– Nem az én tisztem megítélni, hogy az előző edző hogyan dolgozott a játékosokkal. Én csak azt állítom, hogy minden szakembernek vannak posztspecifikus elvárásai a játékosokkal szemben. Akkor működik jól a csapat, ha a labdarúgók tisztában vannak a velük szemben támasztott elvárásokkal, ismerik és betartják a taktikát. Ha ez nincs meg, akkor követelni sem lehet tőlük.

– Mit gondol, ha továbbra is ilyen sikeres lesz a Ferencvárossal, megalapozza a hírnevét, lesz lehetősége egy nap visszatérni Spanyolországba edzősködni?

– Nem gondolok erre. Rengeteg feladatom van, a Bajnokok Ligájában, a magyar bajnokságban és a kupában is jönnek a mérkőzések sorra egymás után. Nem látok a jövőbe, teszem a dolgom a Ferencvárosnál.