Szoboszlai Dominik gátat szakított át

Tarolt a futball a Sportcsillagok Gáláján: az Év sportolója választáson a sportújságírók voksai alapján három hagyományos kategóriában is labdarúgók vitték el az első helyet. A válogatott korábban többször volt már az év csapata, szövetségi kapitány is vehette már át az Év edzője díjat, ám Szoboszlai Dominik győzelme több szempontból is új színt hozott a szavazás 1958 óta tartó történetében.

Budapest 20201112 Labdarúgás 2020 Európa bajnoki EB pótselejtező Magyarország Izland Fotó Szabó Miklós Nemzeti Sport Szalai Ádám Szoboszlai Dominik csapat öröm Fotó: Szabó Miklós Forrás: Nemzeti Sport

Egyetlenegyszer fordult elő, hogy végül nem maradéktalanul a sportújságírók döntöttek. Évtizedekkel ezelőtt a férfiak­nál egy olyan bajnok kapta a legtöbb szavazatot, akit a sporthivatal nagyon nem kedvelt, és erőből átvitte, hogy ne ő legyen az Év sportolója. A neveket most hagyjuk, az így az első helyre lépő ugyancsak korszakos sportoló a mai napig nem ismeri ezt a történetet, kár lenne megkeseríteni számára az amúgy megérdemelt díj emlékét.

Mert az nem is lehet kérdéses, hogy megérdemelte – a magyar sport gazdagságát bizonyítja, hogy 1958 óta soha senki nem kapta meg a büszke címet érdemtelenül, legfeljebb olyanok csúsztak le róla, akik szintén rászolgáltak volna. Ezért a voksolás visszatérően vitákat, olykor indulatokat gerjeszt, tulajdonképpen az ellenkezője lenne a furcsa. Itt van például a legfrissebb eset: 2020-ban három egyéni férfi Európa-bajnokunk volt, ám egyikük sem került be még az első háromba sem; olyan sportág képviselője vitte el a pálmát – ráadásul az első mellett a harmadik helyezett is innen került ki –, amely most először ad győztest ebben a kategóriában, és ez a labdarúgás.

Sőt: először vehette át a férfiakat és a hölgyeket is tekintve az Év sportolójának járó serleget olyan sportember, aki klasszikus csapatsportágban ért el kiemelkedő sikereket. A klasszikus szó itt most fontos, hiszen lett már esztendő legjobbja például vívó, öttusázó vagy éppen kajak-kenus, akit az egyéni diadalai mellett a csapatban aratott győzelmek is erősítettek a szavazásnál, ám ha csapatokat emlegetünk, akkor elsősorban mégis csak a futball, a ­kézi-, a kosár-, a röp-, a vízilabda és a jégkorong jut az eszünkbe. Ezek a sportágak vonzzák a legtöbb nézőt, mégis a képviselőik egyéniségként korábban alig ugrottak be az újságíróknak, amikor kitöltötték a szavazólapot.

Ha a helyezetteket nézzük, akkor roppant rövid a lista: Rothermel Anna (kézilabdázó, 1965), Albert Flórián (labdarúgó, 1967) és Tóth-Harsányi Borbála (kézilabdázó, 1970) tudott ­egyaránt harmadik helyet szerezni az Év sportolója választáson, mostanáig más csapatsportoló nem fért fel még a dobogóra sem. Lehet, seregnyi verseny elhalasztása is közrejátszott a koronavírus miatt, ám 2020 hozott ezen a téren áttörést: a férfiak­nál lett az Év sportolója és szakította át ezzel a gátat, a harmadik, vízilabdázó a negyedik helyen végzett, a hölgyeknél pedig az ugyancsak pólós hetediknek futott be.

A futball egyébként nem ritka vendég a díjátadón, először az 1960-ban ifjúsági Eb-t nyert válogatott írta be magát a voksolás történetébe egy harmadik hellyel, 1964-ben viszont már az olimpiai bajnok válogatott söpörte be a legtöbb szavazatot. Az A válogatott 1985-ben, 2015-ben és 2016-ban is első lett a maga kategóriájában, harmincöt éve ráadásul dr. Mezey György szerezte meg az Év szövetségi kapitánya címet, mellé csatlakozott Egervári Sándor 2009-ben, amikor az általa vezetett vb-bronzérmes U20-as válogatott megnyerte a csapatok kategóriá­ját, és most neve is felkerül a serlegre.

Ebből is látszik, az újságírók szívesen szavaztak volna a labdarúgásra, ám az gyakran nem adott rá lehetőséget. Ezért is furcsa 53 év távlatából, hogy Albert Flóriánnak az Aranylabda is kevés volt az Év sportolója címhez…