Tizenharmadikák
Amikor ezeket a sorokat írom, még nem ismertek a választási eredmények. Jobb híján a történelem jelesebb október tizenharmadikái között bogarászom. Ez is izgalmas.

Felszabadítani! – Apró Antal unokája még ma is mozgósító trombitajelnek gondolja a veretes mozgalmi lózungot. Szegény.
Csány László és báró Jeszenák János pesti vértanúhalála méltatlanul kevés figyelmet kapott az utókortól, pedig ők is a nemzet legelejéhez tartoztak.
Ma hetvenöt éve, hogy a szövetségesek Kremlben rendezett tárgyalássorozatának első napján két mindenható ember mintegy mellékesen, röpke pillanatok alatt felosztotta egymás közt Európa keleti felét.
Azért jó lenne tudni, miért Bangóné Borbély Ildikót küldi mindenhová a pártvezetés. Lehet, hogy nincs más. Elfogyott a regiment.
Harminc szál gyertyát kellene ma elfújniuk az ünneplőknek az MSZP születésnapi buliján. Vajon lesz-e elegendő szuflája az elfekvőben nyögdécselő társaságnak?
Hol titkon, hol szabadon, de százhetven éve róluk szól október hatodika. Mártírtábornokainkért gyújtunk vasárnap gyertyát.

A gyűlölködésre is idejében föl kell készülni. Bár még csaknem egy teljes év van hátra a budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusig, a Népszava már megkezdte az alapozást.
Ugyan melyik polgármesterjelölt kampányszövegében ne szerepelne, hogy olyan város(rész)t kíván kialakítani, ahol tiszták az utcák, csend és béke honol mindenütt.
A humoreszk csúcspontja kétségtelenül a kormánypártra kimondott Gyöngyösi-diagnózis: „A visszaszámlálás már elkezdődött.” Hozok bort.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.