Lapszemlénk a világból című rovatában legutóbb a Süddeutsche Zeitung egyik írásából idézett az ellenzéki 168 Óra. A Nemzeti elbutítási program című cikkében a müncheni lap a magyar kulturális politikát veszi górcső alá. A szerző, bizonyos Alex Rühle egyebek mellett arról tájékoztatja az olvasót, hogy az új magyar tantervben Esterházy Péter és Kertész Imre művei immár nem kötelező, csupán ajánlott olvasmányok a magyar diákok számára, helyükre Herczeg Ferenc, Nyirő József és Wass Albert könyvei kerültek. Nyirőt nemes egyszerűséggel nyilaskeresztesnek, Wass Albertet pedig fasisztának aposztrofálja. Hogy Herr Rühle mitől ilyen „tájékozott”, az nem derül ki – a Wikipédiából csak annyit tudtam meg róla, hogy mesekönyvírással is foglalkozik. (Ja…)
Kíváncsi lennék, vajon a nemzeti elbutulásról értekező cikkírónak arról mi a véleménye, hogy a Ruhr-vidéki Gelsenkirchenben épp a napokban állítanak szobrot Vlagyimir Iljics Leninnek, a kommunizmus ötletgazdájának, aki még csak nem is volt német. Elképzelhető, hogy Alex Rühle ezt az eseményt is az elhülyülés kategóriájába sorolja? (Ahogyan az elmúlt évek ipari méretű németországi mecsetépítéseit is?) Megjegyzem, nem mindenkit lepett meg, hogy Vlagyimir Iljics szobra is megjelenik odaát. A minap egy 1977-ben német földre szakadt hazánkfia írt szerkesztőségünknek: „Itt valami csodálatos ébredés van folyamatban, Lenin-csinkvecentenárium (vagy hogy is mondjuk, 150 év), Lenin-szoborral. Itt nincs a leninizmus szimbólumait betiltó törvény. […] Tehát avatás, koszorú, föl-föl, ti rabjai lesz.”
Vajon erről is mesél majd Rühle kolléga?
