Toborzó

A világért sem kell kiölni a fiatalból az egyéniséget – de talán lenne valami más, köztes megoldás is. Mert azért ismerjük el, ez a mostani sápadt civil lét sem az igazi.

Kasztaniesz, 2020. március 8. Járõrözõ görög katona a török határ térségében fekvõ falu, Kasztaniesz vasútállomásánál 2020. március 8-án. A török kormány február 28-án közölte, hogy nem tudja tovább feltartóztatni az Európai Unióba igyekvõ migránsokat, és megnyitja a határokat elõttük. MTI/AP/Jánisz Papanikosz Fotó: Jánisz Papanikosz

A világért sem kell kiölni a fiatalból az egyéniséget – de talán lenne valami más, köztes megoldás is. Mert azért ismerjük el, ez a mostani sápadt civil lét sem az igazi. Nézzük meg a mai, laktanyát nem látott férfiifjúságot! Hogyan festenek a mostani fiúgyerekek, a leendő férfiak? Aki közülük nem fogott valami rendszeres sportfélébe, arra még ránézni is elszomorító. Vézna vagy épp ellenkezőleg, rémesen elhízott legények csoszognak, vánszorognak az utcán a férfias tartás legkisebb jelét se mutatva. Egy pár hónapos általános és emberséges alapkiképzés kellene. De olyan, melynek során a test mellett a lélek is nemesedne. Ahol rendre, fegyelemre, kora reggeli ébresztőre szoktatnák a fiatalságot, miközben egymásrautaltságot, bajtársiasságot is tanulnának. Csupa olyat, amire ezekben a koronavírusos, migránsháborús időkben különösen szüksége van a nemzetnek.

Mi más ez, mint honvédelem?

A múltból meríteni sem haszontalan. P. Kerkai Jenő jezsuita szerzetes, a Katolikus Agrár­ifjúsági Legényegyesületek Országos Testülete életre hívója 1935-ben ezekkel a jelmondatokkal indította útjára rövid idő alatt hatalmas mozgalommá lett csapatát: „Krisztusibb embert! Műveltebb falut! Életerős népet! Önérzetes magyart!” Ez a tömegszervezet karolta fel a hazai cserkészetet, indította be a leventemozgalmat, alapított népfőiskolákat. Vért vitt a Trianon utáni elcsüggedt nemzetbe. Nem véletlen, hogy a világháború után hatalomra kerülő kommunisták azonnal betiltották a mozgalmat – az akkori szokások szerint koncep­ciós vádakkal. A diktatúrára készülődő Rákosiék már a jelmondatoktól megrettentek: hit, kultúra, szellemi erő és fizikai mozgósítás, magyar nemzettudat.

– A vihart sosem hagyhatjuk ki a számításból, az hozzátartozik az élethez – mondta minap a Magyar Nemzetnek Jelenits István atya, a piarista rend pap tanára. Azt is hozzátette: a válság megtanít bennünket az alázatra, a fegyelemre és a felelősségtudatra.

Jobb végszót nem tudok.