Valamivel régebben egy másik, színésznek látszó Tisza-fan egy megint másik polgári gondolkodású nőnek igyekezett elvenni a kedvét a politikai rokonszenvmegnyilvánulásoktól. A lihegőn baloldalbabusgató RTL Klub egyik szappanoperájának a szereplője, Lengyel Tamás oktatta ki ordenáré módon Muri Enikő énekesnőt, színművésznőt, amiért Orbán Viktor miniszterelnökkel készített egy mosolygós, vidám szelfit egy rendezvényen, és azt nem átallotta kitenni a közösségi oldalára. Tisza-szektás gyűlölettájfun söpört végig tombolva ezután Muri Enikő Facebook-oldalán az RTL klubos sorozatszínész-aktivista fenyítő-szégyenítő kioktatása nyomán.
Azért az nem lehet véletlen, hogy mindig vadbaloldali hímnemű egyedek támadják le brutálisan a népszerű és a baloldal narratívájával a józan ész alapján szembeszálló fiatal nőket.
Főként azután, hogy tudjuk: Magyar Péter szektavezér nemcsak a feleségével, az akkori igazságügyi miniszterrel, Varga Judittal bánt kíméletlenül, hanem megcsillogtatta nőellenes agresszivitását későbbi élettársával, Vogel Evelinnel is. De nem bánik szalonképesebben a miniführer a sajtóban dolgozó nőkkel sem. A Hír TV fiatal riporternőjét, Futó Boglárkát számtalanszor kipécézte, gúnyolódó, becsmérlő szövegeivel gyakorlatilag ráuszította a vérszomjas tiszás falkát a rendezvényein. A Tisza-szimpatizánsok által akasztással fenyegetett köztévés riporter védelmére kelő fiatal anyukára pedig szintén rátámadtak a szektahívek Kötcsén. Az sem zavarta őket, hogy a kisgyermekét a karjában tartotta.
Vagyis leszűrhető mindebből: a fő-fő nőfenyítő receptúráját követik az őt utánzó bádogcelebek, tiszás Lenin-fiúk, amikor terrorizálni próbálják a baloldali véleménydiktátumoknak ellenálló, közkedvelt hölgyeket.
De vajon nem félnek attól, hogy nőgyűlölőnek nézik majd őket? Az európai civilizációban mindenhol gyáva, megvetendő alaknak tartják azt, aki a nőnemű embertársaival udvariatlanul, sőt lovagiatlanul viselkedik, erőszakosan lép fel. Ezek a lovagiatlan ügyek, autodafék pedig viszik a szavazatokat, nem pedig hozzák.
Miért csinálják mégis? Mert valójában minden nőt meg akarnak félemlíteni. Azzal, hogy szinte munkamegosztásban, vetésforgóban gyalázzák, fenyítik a tiszások a nőket, azt üzenik nekik: így jártok ti is, ha önálló véleményetek van, és azt nyíltan hangoztatjátok.
A lányoknak, asszonyoknak mindig nagyobb a szerepük a közösségek, családok véleményének alakításában, mint amit a felszínen érzékelni lehet. És a nők mindig a biztonságot becsülik a legtöbbre, ami nem kedvez a háborúpártiaknak, a káoszkeltőknek. Ezért látnak veszélyt a Brüsszel-vezérelt baloldalon abban, ha sokak által követett, példaképnek tekintett nők nagy számban támogatják a konzervatív célokat. Rájuk küldik tehát azokat, akiket balos megmondóembereknek szokás nevezni, holott igazából megfélemlítőemberek. A jelek szerint azonban ezek a támadások nem csupán szégyenteljesek, hanem abszolút sikertelenek is, amit az érintett hölgyek népszerűségének emelkedése is illusztrál.