De vajon milyen jelzőt érdemel ki a MÚOSZ által meghirdetett morális zsinórmérték alapján az a bíró, aki képes volt úgy ítéletet hozni a Tisza Párt gazdasági programjáról szóló különszám terjesztésének a megtiltásáról, hogy a Bors tagadja, mi több, cáfolja, hogy a tervezet nem az ellenzéki szektapárté lenne?

Azt viszont sem cáfolni, sem tagadni nem tudja az eljáró bíró, hogy

 ám az általa preferált politikai alakulat slendriánságából fakadóan a többi sok vagonnyi személyes adattal egyetemben ez közhírré kürtöltetett. Mi a szösz? A bírósági berkekben nem kizáró ok, nem összeférhetetlen, hogy egy bíró olyan ügyben ítélkezzen, amelyikben ő is érintett, hogy stílszerűen fogalmazzunk: mi az, hogy, nagyon is? Ezek szerint nem, ám azért kíváncsiak lennénk, hogy kik hagyták jóvá ezt a bírói pozí­ciót. A rendszerváltásnak még a szele sem legyintette meg az illetőket, ebben biztosak lehetünk, és ez nem túl megnyugtató az igazságszolgáltatás áhított pártatlanságára nézvést. Természetesen arról, hogy a Magyar Péter pártelnök elvtárs-pajtás által betiltani követelt Bors ügyében egy aktivistája intézkedett törvényszékileg, egy büdös szót sem olvashat az, aki vesztére a balos médiát fogyasztja. Minek is megzavarni az emberek fejét káros, reakciós információkkal?

Érthetetlen, miért nem aggódnak inkább azon, hogy ha a komplett jobboldali sajtót lepropagandistázzák, vagyis kirekesztik az újságírók köréből, 

Azokat a korszakokat, amikor a más társadalmi osztályhoz tartozás, a nem megfelelő pedigré, származás elegendő ok volt arra, hogy letiltsák a megbélyegzetteket hivatásuk gyakorlásától. Egy a szerencséjük: olyan jelentéktelen szervezetté züllesztették a MÚOSZ-t, hogy a kutyát sem érdekel a gyűlölködésük.