Felhagynak az éhségsztrájkkal az összeesküvők

A városligeti Regnum Marianum alapkőletételénél Albrecht királyi herceg úgy fogalmaz: legyen a templom emlékeztető jel a proletárdiktatúra gyászos napjaira, amikor az egyházközség hűségesen kitartott hite mellett. Statáriális bíróság elé fogják állítani a Szovjetunióból vezérelt Rákosi Mátyás-féle kommunista puccskísérlet résztvevőit. A tizenhárom aradi vértanúra emlékeznek a fővárosi rendezvényeken. Rohamosan növekszik a tánciskolák száma Budapesten, ami eléri a másfél százat.

2025. 10. 07. 5:10
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Éhségsztrájkba fogott a Rákosi Mátyás-féle összeesküvés ügyében letartóztatott kommunisták egy része – közli Az Est október 7-én. Mint írják, illetékes helyen megerősítették: „a fogházban többen csakugyan éhségsztrájkot kezdtek. A fogház vezetőségének eltökélt szándéka, hogy ha a mai napon a már két nap óta sztrájkolók továbbra is vonakodnak enni, akkor mesterséges úton fogják őket táplálni.” A Pesti Hírlap viszont arról tudósít ugyanaznap, hogy 

harminchat kommunista közül „tizenöten meggondolták magukat és elfogadták a kosztot. Huszonegyen azonban kitartottak az éhségsztrájk mellett. A pestvidéki ügyészség fogházának gondnoksága a huszonnégy sztrájkoló közül hetet mesterségesen megetetett. Erre a másik tizennégy önként feladta a sztrájkot, elfogadta és elfogyasztotta az élelmet.” A Markó utcai fogházban lévő hat letartóztatottat, Rákosi Mátyást, Hámán Katót és Weinberger (később Vas) Zoltánt ugyancsak mesterséges úton etették meg. Ezután a további három cellalakó megtudta, hogy Rákosiék ettek, önként feladták a böjtöt. Délben már mind a hatan elfogyasztották az ebédet.

 

Az Est október 7-én azt is megerősíti: a kommunisták statáriális bíróság elé fognak kerülni. „A statárium ugyanis ma nemcsak gyújtogatásra, hanem lázadásra is vonatkozik és a királyi ügyész álláspontja szerint Rákosi és társai nem a társadalmi rend erőszakos felforgatására irányuló bűntettet, illetve vétséget követtek el, hanem bűncselekményük a lázadás kritériumát meríti ki.” 

Az aradi vértanúkra emlékező gyásznapról számol be a Pesti Hírlap október 7-én. „Az egyetemi és főiskolai ifjúság kedden délelőtt fél kilenc órakor az Egyetem téren bajtársi egyesületek szerint sorakozott és a folyamőrség zenekarának hangjai mellett vonult a Szabadság térre, ahol Észak, Kelet és Dél szobrai előtt állott föl katonás rendben.” Az ünnepi szónok, Lendvay Béla „megfogadta a fiatalság nevében, hogy a hazáért mindenkor készek lesznek vértanúink példájára a bitófa alá állani, s a névtelen hősök emlékére szembenézni a golyózáporokkal.” 

Az ifjúság az irredenta szobroktól díszmenetben vonul át a Vigadóhoz, ahol „az ünneplő közönség, amely a nagytermet zsúfolásig megtöltötte, elénekelte a Himnuszt, majd az egyetemi énekkarok Kereszthy Jenő karigazgató vezetésével előadták a magyar Hiszekegyet.” 

Egyre növekszik a tánciskolák száma Budapesten ― teszi szóvá a Pesti Hírlap október 7-én. Felidézik: nyolcvanöt éve, 1840-ben nyitották meg az első tánciskolát, amelynek létrehozója Szöllősy-Szabó Lajos, a körmagyar-tánc „kreálója”, feltalálója volt. 

Rövid idő alatt annyira divattá váltak a magyar táncok, hogy egymás után nyílottak meg a nyilvános táncintézetek. 75 évig, 1915-ig mégis csak 15-re szaporodott a számuk. A világháború kitörésétől 1919-ig, öt esztendő alatt már újabb tíz tánciskola alakult. A háború tehát, mint ebből megállapítható, egyáltalán nem befolyásolta hátrányosan a tánckedvet, sőt úgy látszik, mintegy megnyitotta a táncőrület zsilipjeit.

Az azóta eltelt pár év alatt viszont újabb lendületet vett a tánctanulási kedv, miután megtízszereződött a számuk. A statisztikák szerint „ötven hatóságilag engedélyezett nyilvános tánciskola mellett még vagy száz iskolát tartanak fenn egyesületek és szakszervezetek, amely iskolákban szintén csak megfelelő díjazás ellenében tanítják a táncra éhes fiatalságot.” Kiderül, hogy pozitív diszkrimináció alkalmazásával kedveznek a fiúknak, férfiaknak. „Egy hathetes kurzus tandíja 50 000–500 000 koronáig változik. Hölgyek számára. Mert a férfiak, akik a napi gondterhes és fárasztó munka után a legritkább esetben hajlandók a késő éjszakába nyúló tánctanfolyamokon részt venni, sok kisebb iskolában díjtalanul, míg a nagyobb intézetekben magas kedvezmény igénybe vételével sajátíthatják el a shimmy és a blues magasabb tudományát.” A lap úgy kalkulál, hogy ha a következő öt évben is ennyire rohamosan fejlődik a tánckultusz, 1930-ban már ezerötszáz tánciskola virágzik majd Budapesten. 

Borítókép: Táncot tanuló gyerekek 1934-ben (Forrás: Fortepan/Uj Nemzedék napilap)

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.