Felhagynak az éhségsztrájkkal az összeesküvők

A városligeti Regnum Marianum alapkőletételénél Albrecht királyi herceg úgy fogalmaz: legyen a templom emlékeztető jel a proletárdiktatúra gyászos napjaira, amikor az egyházközség hűségesen kitartott hite mellett. Statáriális bíróság elé fogják állítani a Szovjetunióból vezérelt Rákosi Mátyás-féle kommunista puccskísérlet résztvevőit. A tizenhárom aradi vértanúra emlékeznek a fővárosi rendezvényeken. Rohamosan növekszik a tánciskolák száma Budapesten, ami eléri a másfél százat.

A Regnum Marianum egyházközség városligeti új templomának ünnepélyes alapkőletételéről tudósít a Budapesti Hírlap október 11-én, amelyen Horthy Miklós kormányzó is részt vesz. Mint közlik: „Ma délután a verőfényes őszi nap gazdag díszben látta a Damjanich utca házait, amelyeknek ablakait valláskülönbség nélkül szőnyegekkel és virágokkal díszítették fel a házak lakói. A Regnum épülete előtt díszruhás rendőrök tartották fenn a rendet. A kápolnájába egymás után gyűltek össze a meghívott előkelőségek.” A politikai és tudományos élet vezető szereplőit, többek között Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minisztert, illetve Cesare Orsenigo pápa nunciust Schwoy Lajos plébános és Tabódy István, az egyházközség világi elnöke fogadja, majd Albrecht királyi herceg mond beszédet, aki 

örömét fejezi ki, hogy ma letehetik annak a templomnak az alapkövét, amelyet az Úr dicsőségére és a magyarok Nagyasszonyának tiszteletére emelnek. Legyen ez a templom emlékeztető jel a proletárdiktatúra gyászos napjaira, amikor az egyházközség hűségesen kitartott hite mellett.

Albrecht királyi herceg (Forrás: Wikipédia)

A királyi herceg úgy fogalmaz: épüljön hát a templom a magyarok Nagyasszonyának tiszteletére és az ezeréves Magyarország jövő boldogságára. „Áradjon belőle továbbra is áldás és békés egyetértés, hogy újra felépíthessük a nagy Regnum Marianumot.” Megkéri Csernoch János bíboros-hercegprímást az alapkő megáldására, aki rámutat „arra az áldozatkészségre és buzgóságra, amelyet a hívek eddig tanúsítottak és kérte őket, hogy ezt az áldozatkészséget és buzgóságot tartsák meg a jövőben is.” 

Az összegyűlt vendégsereg ezután kivonul a Liget Damjanich utca torkolatával szembeni területére, az új templom helyére, a Himnusz hangjaira. Az alapkő megszentelése után a kormányzó és a többi vendég három kalapácsütést mérnek rá. „Egyházi énekek szárnyalása, a papok imája és az egymást követő kalapácsütések koppanása, a díszmagyar ruhák, csillogó püspöksüvegek, a közönség nagy tömegének áhítata, a vigyázzba merevült cserkészifjak, az ünnep mindmegannyi színes és megható momentuma maradandó emlékei lesznek az egyházközség híveinek.”

A Regnum Marianum Csengery Antal szobrával  1938-ban (Forrás: Fortepan)

Éhségsztrájkba fogott a Rákosi Mátyás-féle összeesküvés ügyében letartóztatott kommunisták egy része – közli Az Est október 7-én. Mint írják, illetékes helyen megerősítették: „a fogházban többen csakugyan éhségsztrájkot kezdtek. A fogház vezetőségének eltökélt szándéka, hogy ha a mai napon a már két nap óta sztrájkolók továbbra is vonakodnak enni, akkor mesterséges úton fogják őket táplálni.” A Pesti Hírlap viszont arról tudósít ugyanaznap, hogy 

harminchat kommunista közül „tizenöten meggondolták magukat és elfogadták a kosztot. Huszonegyen azonban kitartottak az éhségsztrájk mellett. A pestvidéki ügyészség fogházának gondnoksága a huszonnégy sztrájkoló közül hetet mesterségesen megetetett. Erre a másik tizennégy önként feladta a sztrájkot, elfogadta és elfogyasztotta az élelmet.” A Markó utcai fogházban lévő hat letartóztatottat, Rákosi Mátyást, Hámán Katót és Weinberger (később Vas) Zoltánt ugyancsak mesterséges úton etették meg. Ezután a további három cellalakó megtudta, hogy Rákosiék ettek, önként feladták a böjtöt. Délben már mind a hatan elfogyasztották az ebédet.

Az Est október 7-én azt is megerősíti: a kommunisták statáriális bíróság elé fognak kerülni. „A statárium ugyanis ma nemcsak gyújtogatásra, hanem lázadásra is vonatkozik és a királyi ügyész álláspontja szerint Rákosi és társai nem a társadalmi rend erőszakos felforgatására irányuló bűntettet, illetve vétséget követtek el, hanem bűncselekményük a lázadás kritériumát meríti ki.” 

Az aradi vértanúkra emlékező gyásznapról számol be a Pesti Hírlap október 7-én. „Az egyetemi és főiskolai ifjúság kedden délelőtt fél kilenc órakor az Egyetem téren bajtársi egyesületek szerint sorakozott és a folyamőrség zenekarának hangjai mellett vonult a Szabadság térre, ahol Észak, Kelet és Dél szobrai előtt állott föl katonás rendben.” Az ünnepi szónok, Lendvay Béla „megfogadta a fiatalság nevében, hogy a hazáért mindenkor készek lesznek vértanúink példájára a bitófa alá állani, s a névtelen hősök emlékére szembenézni a golyózáporokkal.” 

Az ifjúság az irredenta szobroktól díszmenetben vonul át a Vigadóhoz, ahol „az ünneplő közönség, amely a nagytermet zsúfolásig megtöltötte, elénekelte a Himnuszt, majd az egyetemi énekkarok Kereszthy Jenő karigazgató vezetésével előadták a magyar Hiszekegyet.” 

Egyre növekszik a tánciskolák száma Budapesten ― teszi szóvá a Pesti Hírlap október 7-én. Felidézik: nyolcvanöt éve, 1840-ben nyitották meg az első tánciskolát, amelynek létrehozója Szöllősy-Szabó Lajos, a körmagyar-tánc „kreálója”, feltalálója volt. 

Rövid idő alatt annyira divattá váltak a magyar táncok, hogy egymás után nyílottak meg a nyilvános táncintézetek. 75 évig, 1915-ig mégis csak 15-re szaporodott a számuk. A világháború kitörésétől 1919-ig, öt esztendő alatt már újabb tíz tánciskola alakult. A háború tehát, mint ebből megállapítható, egyáltalán nem befolyásolta hátrányosan a tánckedvet, sőt úgy látszik, mintegy megnyitotta a táncőrület zsilipjeit.

Az azóta eltelt pár év alatt viszont újabb lendületet vett a tánctanulási kedv, miután megtízszereződött a számuk. A statisztikák szerint „ötven hatóságilag engedélyezett nyilvános tánciskola mellett még vagy száz iskolát tartanak fenn egyesületek és szakszervezetek, amely iskolákban szintén csak megfelelő díjazás ellenében tanítják a táncra éhes fiatalságot.” Kiderül, hogy pozitív diszkrimináció alkalmazásával kedveznek a fiúknak, férfiaknak. „Egy hathetes kurzus tandíja 50 000–500 000 koronáig változik. Hölgyek számára. Mert a férfiak, akik a napi gondterhes és fárasztó munka után a legritkább esetben hajlandók a késő éjszakába nyúló tánctanfolyamokon részt venni, sok kisebb iskolában díjtalanul, míg a nagyobb intézetekben magas kedvezmény igénybe vételével sajátíthatják el a shimmy és a blues magasabb tudományát.” A lap úgy kalkulál, hogy ha a következő öt évben is ennyire rohamosan fejlődik a tánckultusz, 1930-ban már ezerötszáz tánciskola virágzik majd Budapesten. 

Borítókép: Táncot tanuló gyerekek 1934-ben (Forrás: Fortepan/Uj Nemzedék napilap)