Hogy hívják a japán miniszterelnököt? – Csatangolás a japán nevek átírásának útvesztőjében

A japán a névsorrendet illetően rokonlélek velünk. Ha megvan a sorrend, találnunk kell jó átírási formát.

Dominka Ede Harald
2015. 11. 13. 15:32
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Ha már biztosak vagyunk a helyes sorrendben, találnunk kell jó átírási formát. Mi az Abe Sinzó forma mellett döntöttünk, de a kérdés nem olyan egyszerű. Legalább két – nálunk használatos – átírási hagyományról szoktak vitázni. Az egyik a magyaros átírás, amely azért legitim, mert a japán nyelvben kevésbé járatosak számára – s vélhetően ilyen olvasókból lehet több – ez a megoldás visz közel az eredetihez. A másik az úgynevezett Hepburn-átírás, melyet inkább azok preferálnak, akik már megismerkedtek valamilyen szinten a japán nyelvvel. Ennek előnye, hogy néhány esetben a magyarosnál pontosabban tükrözi az eredeti hangokat, illetve mivel többnyire ezt követik külföldön, könnyebb a név nyomára bukkanni az idegen forrásokban. Létjogosultsága tehát mindkettőnek van. A márkaneveket pedig az átírási szabályoktól függetlenül mindig úgy írjuk, ahogy bejegyezték őket, azaz Mazda, és nem Macuda vagy Matsuda; Toshiba, és nem Tosiba vagy Tōshiba. Kérdés, mennyire tekintsük következetlenségnek többféle átírás előfordulását egyazon szövegen belül. Még egyértelműsítő is lehet: például amíg a Fuji márkanév, a Fudzsi írásmód a vulkánt jelöli.

A helyes névátíráshoz érdemes körbejárni a témát, ennek érdekében felkerekedtem, s nekivágtam a nagyvilág néhány sajtóorgánumában követni a miniszterelnököt.

– A cseheknél például a Shinzō Abe, Shinzo Abe, Shinzó Abe, egy Japánnal foglalkozó oldalon pedig az Abe Shinzo formákat találtam.

– A francia Wikipédián a Shinzō Abe alak után megjegyzik, hogy a vezetéknév helyes kiejtése Abé. Egy politikai oldalon a Shinzo ABE megoldás azért lehet szerencsés, mert az egyik bibliográfiai logika alapján csupa nagybetűvel jelölik a vezetéknevet. A Le Monde a Shinzo Abe lehetőség mellett voksol. Az Academia.edu és a Sciencespo.fr a franciás Abe Shinzô alakot preferálja.

– A spanyol Elpaís.com, Lainformación.com, Excelsior.com egyöntetűen a Shinzo Abe változatot írja.

– Az olasz Internazionale.it esetében a Shinzō Abe, az Ilfoglio.it szövegeiben a Shinzo Abe a befutó.

– Az oroszban a Си́ндзо А́бэ (Szindzo Abe) lelhető fel a Ria.ru és a Bbc.com/russian honlapon, a Lenta.ru pedig a nagybetűshöz hasonló, de más bibliográfiai logikával a vezetéknevet helyezi előre, melyet vesszővel választ el az utónévtől: Абэ, Синдзо.

– A német Welt.de, Spiegel.de, Zeit.de is Shinzo Abe nevet ír.

E kis mintavételben tehát a Hepburn-átírás látszik a leggyakoribbnak, noha közel sem kizárólagos.

A német Wikipédia-oldalon a kormányfő nevének fonetikus átírása [abe ɕinzoː], mely az eddigiekhez képest pontosabban mutatja a kiejtést, hiszen sem az s, sem az sh nem jelzi pontosan az alveolopalatális, zöngétlen réshangot (ɕ), mely csupán hasonlít a mi s hangunkra. Ez a hang ejtendő a svéd kjol [ɕuːl], a lengyel siedem [ˈɕɛdɛm] és az orosz счастьe [ˈɕːæsʲtʲjə] elején is.

Az Abe Sindzó formának is van létjogosultsága, aminek magyarázata egy érdekes hangtani jelenség. A japán szavak belsejében a magánhangzók között a szabály szerint a z hang ejtendő. Itt alapvetően ez a helyzet, mert a japánban a n (ん) is magánhangzó értékű, mivel nem en-nek ejtendő, hanem csak n-nek, azaz magában hangzik. Ugyanakkor a nazális n és a z réshang találkozásakor közbeléphet az intrusive stop nevezetű jelenség, mellyel az előbbi két hang közé beékelődhet kiejtésben egy zárhang, például a d; valahogy úgy, ahogy az az angol prin[t]ce vagy ham[p]ster szavakban is. Ezzel együtt a japán fül számára a z és dz között nemigen van különbség, a nz és ndz alakok megkülönböztetése pedig különösen nehéz.

És hogy miért lett Abe Sinzó, nem pedig Abe Sindzó? Hát azért, mert az átírást preferáljuk, nem pedig az átejtést. Komolyra fordítva a zárszót: egyelőre tehát nem beszélhetünk sem fonetikai értelemben, sem a normativitás szempontjából ideális átírásról, hiszen a probléma forrása az, hogy az idegen nyelvek beszédhangjainak és az azokat jelölő betűknek nincsenek mindig pontos magyar megfelelőik – sem a hallásunk alapján, sem az ennél pontosabb mérések alapján. Kérdés, hogy ki lehet-e lépni egyáltalán ebből a patthelyzetből.

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.