Az álmatlanság ellenszere

Mitől bukhat nagyot egy magyar film a mozikban? Az éjszakám a nappalod című mű minderre magyarázatot ad.

Eleinte minden szép és jó: felsorakoznak és egy ideig rendezetten kavarognak előttünk a filmmolekulák. Aztán az egészet beszippantja a részecskegyorsító. Hogy ott mi történik, nem nagyon értjük, de ekkor már mindegy is.

A magyar közönségfilmmel persze manapság is gyakran megesik, hogy szétesik. Mondanunk sem kell, leginkább azért, mert a forgatókönyvek rosszak: sekélyesek, kidolgozatlanok vagy éppen túlgondoltak.

Dési András György és Móray Gábor első közönségfilmjének esetében az utóbbira tippelünk, nem utolsósorban amiatt, hogy a rövidfilmiparban jeleskedő alkotópáros állítólag tíz évig csiszolgatta Az éjszakám a nappalod forgatókönyvét. Ennyi idő alatt akár mestermű is születhetett volna, ám annak ígérete még nyomokban sem ködlik fel a jelenetek légüres terében. Egy jó filmet mindenesetre össze lehetett volna mesterkedni a hombárnyi ötletből és lízingelt kultfilmes alapanyagból, a filmalaptól kapott 270 millió jobbára csak az operatőri és látványtervezői munkának adott értelmet.

Novák nevű inszomniás, azaz álmatlanságban szenvedő főhősünk szemén keresztül valóban gyönyörű képekben, pazar díszletekkel tuningolva, lüktető elektronikus zene kíséretében tárul elénk a pesti éjszaka. A romkocsmás valóság bemutatása helyett azonban egy debil lényekkel és logikátlanságokkal teli párhuzamos gagyiverzumba kalauzolnak a rendezők, ami akár működhetne is, ha az álmatlanság kártyáját – mint a témában utazó megannyi más filmben – kijátszották volna.

Désiék viszont nem terhelik a nézőt a víziók és a valós történések összefolyatásával. Novák agyának sejtetett bomlása kimerül például egy vécében vergődő hal látványában.

A történet szerint a fickó azóta képtelen elaludni, hogy összeköltözött állapotos barátnőjével. Nappal fekete dobozokat szerel a repülőtéren, éjjel utcai göncöt húz a pizsamájára, s irány az éjszaka. Sok más mellett az sem derül ki, mi váltja ki céltalannak tűnő bolyongását. A felnőtté válástól való félelem? Egzisztenciális szorongás? Vagy sajátos terápia lenne, esetleg egy sétáló hulla így éli ki a nihilizmusát?

A cselekmény szétesésének kezdetét a Volf nevű szélhámos és bandájának feltűnése jelzi. Novák – nem tudni, miért – csatlakozik a négyfős társasághoz, és mint valami szélütött Luke Skywalker, rezignáltan megadja magát a sötétség erőinek.

A turbóba kapcsolt cselekményben a karakterek is elvesztik a kohéziót: a főszereplő Czukor Balázs sármos zombit, Volf szerepében Anger Zsolt papagájnak öltözött gengszterripacsot alakít, ennél többet azonban sem ők, sem pedig a színezékként megbízhatóan asszisztáló mellékszereplők nem tudnak kihozni a szerepükből. Mivel nincs kivel azonosulni, a filmvégi fordulatok jobb híján szörnyethalnak az érdektelenségben.

A magyar filmmel szemben kialakult és megtapadt bizalmatlanság nyilvánvaló tudatában, mondhatni, merész húzás volt a debütáló rendezőktől, hogy filmjük egyszerre szeretne thriller, fekete komédia, rablósztoris film és romantikus vígjáték lenni. Bár a műfaji merítéseknek akad sikeres előzményük is az utóbbi évek hazai filmterméséből, Az éjszakám a nappalod esetében nem dicséret, hogy légkalapáccsal sem tudnánk beleverni egyetlen skatulyába sem.

(Az éjszakám a nappalod. Színes magyar fekete komédia, 102 perc, 2014. Rendezte: Dési András György és Móray Gábor.)