„Hatalmas belső akadályokkal küzdenek”

Horváth Lili és Vecsei Kinga, a Szerdai gyerek alkotói hátrányos helyzetről, akaratról és anyaságról.

– Amatőrként csöppentél bele a forgatásba. Hogyan tudtál alkalmazkodott a közeghez? Miben más egy amatőr színész?
– V. K.: Talán egy-egy helyzetben igazabbak a reakcióim, hiszen csak önmagamat tudom megmutatni. A filmben más hangon beszélek, máshogy viselkedem, mint a valóságban, de ha hirtelen kell reagálnom, az mégis teljesen őszinte, és nem tanult reflex. Színészi tapasztalat nélkül nagyon nehéz volt eljátszani Maját, de nagyszerű színészek vettek körül, akik rengeteget segítettek.

– Maja a kisfia felügyeleti jogáért harcol, sok közös jelenetük van a gyermekkel. Erre hogyan készült fel?
– V. K.: A világ legjobb anyukája mellett nőttem fel. Hat gyereket nevelt, én vagyok a legidősebb lány, három pici testvérem van. Nyolcéves voltam, amikor a legkisebb megszületett, és ekkora már a szoptatáson kívül minden anyai feladatot el tudtam látni. Két évvel a film előtt született a keresztfiam, aki újra felelevenítette az élményeket. És mivel hároméves korom óta az az álmom, hogy anyuka legyek, nem volt nehéz beleélnem magam.

– Kingán kívül is több amatőr színész játszik a filmben. Jobban szeret amatőrökkel dolgozni?
– H. L.: Nem. Ez a döntés az anyag természetéből következett. Nagyon szeretek színészekkel dolgozni – ebben a filmben is feltűnik fontos szerepben mások mellett Thuróczy Szabolcs, Börcsök Enikő vagy Nagy Ervin –, de ebben a közegben nem tudott volna hitelesen működni az, ha minden sarkon egy ismert arcot látunk. Sok a filmben az amatőr és a marginálisabb társulatokban játszó, vásznon eddig még nem látott színész. Maja szerepét sem oszthattam végzett színésznőre: egy 24-25 éves nő nem tudta volna azt az esendőséget közvetíteni, amelyet egy a gyerek- és a felnőttkor határán álló tinédzser anya ábrázolásához szükségesnek éreztem. Kinga a forgatáson lett 19 – azt hiszem, megérte befektetni azt a pluszmunkát, amit az ő színészi felkészítése jelentett.

– A film készítése alatt gyermeked született. Az anyaság változtatott az alkotáson?
– H. L.: Mire Vilma megszületett, a filmet már leforgattuk, a vágási folyamatot pedig leginkább úgy befolyásolta az anyaság, hogy nagyon koncentrálttá tette a munkát: éjszaka kellett dolgoznunk, míg a kislányom aludt. Izgultam, hogy anyaként igaznak fogom-e még érezni a gyerekkel forgatott jeleneteket, de azt hiszem, rendben vannak. Egyébként ahhoz, hogy egy olyan lányt megértsek, aki 15 évesen szült, nyilván nem a saját, felnőtt anyaságom a kulcs.

– Néhány napja Flashmos elnevezéssel jótékonysági megmozdulást szerveztek. A Szerdai gyerek történetéhez kapcsolódva mosógépekben gyűjtöttek ruhát nevelőotthoni gyerekek számára. Megoldhat a film valódi problémákat?
– H. L.: Ebben a kampányban nem is az a legfontosabb, hogy hány ruhát juttatunk el gyermekotthonokba – persze ez sem mellékes –, de a díjaknak, illetve a mozibemutatónak köszönhetően most abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy többen meghallják, amit mondunk. Úgy érezzük, tartozunk annak a közegnek, ahonnan annyi inspirációt és gyakorlati segítséget kaptunk. A Flashmossal megpróbálunk egy kicsit törleszteni.

– A történet lezárása kétségeket ébreszt a nézőben. Mekkora esélye van valakinek, aki nevelőotthonból indul az életnek?
– V. K.: Ha valaki nevelőotthonban nőtt fel, sokkal kitartóbbnak kell lennie, hogy bármit is elérjen, mint, mondjuk, az én helyzetemben lévő fiataloknak.
– H. L.: És nem is csak a látható tényezők miatt. Hatalmas belső akadályokkal küzdenek.
– V. K.: Maja talán keményebben tud küzdeni nálam, de nem biztos, hogy jobban. Nem tanulta meg, hogy hogyan kell jól helytállni, nem voltak megfelelő mintái.
– H. L.: De amint a Thuróczy Szabolcs által játszott szereplő bizalommal fordul felé, elkezd változni. És ez nagyon fontos. A bizalom hiánya a valóságban is komoly gátat jelent.

– Visszatérve az első kérdésre: a Szerdai gyerek a hazai premier előtt több elismerést is begyűjtött világszerte. Számítottatok rá, hogy ekkora siker lesz?
– H. L.: Reméltem, hogy beválogatják a filmet egy rangos fesztivál versenyprogramjába, ahonnan szépen el tud indulni. Ez Karlovy Varyban megtörtént. Ami utána jött, a díjak és a további fesztiválok, mind meglepetés. Nem lehet ilyesmit remélni egy első filmnél.
– V. K.: Nekem már az is nagy dolog volt, hogy főszereplőként játszhattam egy filmben, fesztiválokra, díjakra nem is gondoltam. Amikor Lili hívott, hogy megyünk Karlovy Varyba, nem is tudtam, hogy ott van filmfesztivál. Kint pedig úgy éreztem, ennél jobb már nem történhet. Nincs túl sok önbizalmam, így látni, hogy egy film, amiben én szerepelek, ilyen messzire juthat, hatalmas élmény volt. Ennél nagyobbat már el sem tudtam képzelni, így a vetítés után haza is utaztam. Aztán szóltak, hogy mehetek vissza, mert ott kell lennem a díjátadón. És mindenhol nagy siker a film, Indiában is hatalmas ünneplést csaptak.
– H. L.: Kingának még egy főszerepet is felajánlottak.
– V. K.: Egy indiai rendező első kérdése a vetítés után az volt, mennyiért szerepelnék a filmjében. Később kiderült, hogy főszerep lenne, de szerintem ott helyben találta ki a sztorit.