A filmstúdiók titkos élete

Rajzfilm helyett másfél órás reklám lett az Illumination legújabb mesemozija, A kis kedvencek titkos élete.

Kutyával és gyerekkel mindent el lehet adni. Valószínűleg ez járt a fejében az Illumination Entertainment vezetőinek, amikor rábólintottak A kis kedvencek titkos élete című animációs filmre. Mindegy, hogy miről szól, csak legyen borzasztóan cuki, még a cukinál is cukibb, legyen harsány, lenyűgözően megrajzolt, és persze vicces; poénok nélkül nem lehet eladni.

De a lényeg, hogy legyenek benne kutyák: kis kutyák, nagy kutyák, okosak és ostobák, szépek és rusnyák, öregek és fiatalok, s még egy kerekes székes kutya is bukkanjon fel. Persze lehet macska is, tengerimalac, nyúl, disznó, krokodil, esetleg kanári, de akkor már legyen egy sólyom is, és egye fene, adjunk a faji sokszínűségnek, szerepeljen egy aranyhal is benne. Vagyis ne maradjon ki egy állat sem, amelyet házi kedvencként tarthatnak otthon. Így válik minden néző potenciális vásárlóvá. A kis kedvencek titkos élete ugyanis nem egyéb, mint egy egész estés reklám, amely jobb híján önmagát reklámozza.

Az Illumination alig tízéves cég, máris élre tört azonban az animációs filmek piacán. A Gru (Despicable Me) című 2010-es alkotásukkal berobbantak a nagyok, a Disney és a Pixar közé. A Gru második része és a tavalyi Minyonok még nagyobb sikert hozott nekik. Ezek után borítékolható volt, hogy A kis kedvencek is kaszszát robbant majd.

Az már nem számít, milyen áron. A legújabb bombasiker így lehet a leglaposabb, legsilányabb vacak, amit az elmúlt évtizedben készítettek, a jegyek jól fogynak. És ami talán még ennél is fontosabb, a kiegészítő termékekből sem tudnak eleget gyártani. Még be sem mutatták a filmet, máris a boltokban voltak a plüssfigurák, a műanyag figurák, a matricák, a termoszok, a tolltartók, a labdák, a lakberendezési cuccok, a telefontokok, egyszóval minden, amit A kis kedvencek szereplőivel el lehet adni. Így pedig még történetre sincs szükség. Mármint alaposan kidolgozott történetre, mert valamit mégiscsak összehoztak az alkotók. Bemutatják, mi történik a kis házi kedvencekkel, miután a gazdi reggel elmegy otthonról. Max, a kis keverék kutya váratlanul társat kap, ám Duke, a hatalmas szőrlabda egyáltalán nincs ínyére.

Megindul a harc a két eb között, ami majdnem végzetes fordulatot vesz, amikor a sintér autójában találják magukat. Egy csapat különc állat – a „lehúzottak” – azonban kiszabadítja őket, így ismerik meg a kidobott házi kedvencek alvilági életét. Időközben Max barátai a megmentésükre sietnek, így idővel már mindenki üldöz mindenkit. A film vége természetesen happy end, várhatjuk a következő részt.

A vélhetően milliárdos bevételt hozó animációból azonban hiányzik minden, ami az elmúlt évek legjobb produkcióiban, az Agymanókban, A hihetetlen családban vagy a Szörny Rt.-ben megvolt. A Fantasztikus róka úr vagy a Chihiro szellemországban című kultikus mozikról már nem is beszélve. A konfliktus erőtlen, a szereplők kidolgozatlanok, a történet hiteltelen, még akkor is, ha úgy lopkodták össze a korábban sikeres rajzfilmekből. És ráadásul még a könnyekről is megfeledkeztek az alkotók. Egy rajzfilm érzelmi hullámvasút nélkül? Ilyen is van már. Két dologra figyeltek: legyen minél látványosabb, és legyen tele poénokkal. Amelyeket nem mellesleg a gyerekek nem érthetnek, hiszen nagy részük popkulturális utalás vagy társadalomkritika. Így a felnőttek számára lapos, a gyerekek nagy részének pedig alig érthető A kis kedvencek titkos élete.

Ennek ellenére persze tódul rá a közönség: eddig több mint 400 millió dollárt termelt a film – ami elég szép, ha azt nézzük, hogy 75 millióból csinálták. Kis kedvencek helyett így inkább a filmstúdiók titkos életébe nyerhetünk bepillantást. Mindegy, milyen ócska egy film, megfelelő felhajtással és önreklámmal bármikor meg lehet kopasztani a mozinézőket.