Megindul a harc a két eb között, ami majdnem végzetes fordulatot vesz, amikor a sintér autójában találják magukat. Egy csapat különc állat – a „lehúzottak” – azonban kiszabadítja őket, így ismerik meg a kidobott házi kedvencek alvilági életét. Időközben Max barátai a megmentésükre sietnek, így idővel már mindenki üldöz mindenkit. A film vége természetesen happy end, várhatjuk a következő részt.
A vélhetően milliárdos bevételt hozó animációból azonban hiányzik minden, ami az elmúlt évek legjobb produkcióiban, az Agymanókban, A hihetetlen családban vagy a Szörny Rt.-ben megvolt. A Fantasztikus róka úr vagy a Chihiro szellemországban című kultikus mozikról már nem is beszélve. A konfliktus erőtlen, a szereplők kidolgozatlanok, a történet hiteltelen, még akkor is, ha úgy lopkodták össze a korábban sikeres rajzfilmekből. És ráadásul még a könnyekről is megfeledkeztek az alkotók. Egy rajzfilm érzelmi hullámvasút nélkül? Ilyen is van már. Két dologra figyeltek: legyen minél látványosabb, és legyen tele poénokkal. Amelyeket nem mellesleg a gyerekek nem érthetnek, hiszen nagy részük popkulturális utalás vagy társadalomkritika. Így a felnőttek számára lapos, a gyerekek nagy részének pedig alig érthető A kis kedvencek titkos élete.
Ennek ellenére persze tódul rá a közönség: eddig több mint 400 millió dollárt termelt a film – ami elég szép, ha azt nézzük, hogy 75 millióból csinálták. Kis kedvencek helyett így inkább a filmstúdiók titkos életébe nyerhetünk bepillantást. Mindegy, milyen ócska egy film, megfelelő felhajtással és önreklámmal bármikor meg lehet kopasztani a mozinézőket.
