Egyik szigeten animált kutyák, a másikon tömegmészárlás

Erős filmeket láthatunk az idei berlini filmfesztiválon, ahol magyarok is szép számban képviseltetik magukat.

Lakner Dávid
2018. 02. 23. 10:25
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Wes Anderson disztópikus kutyameséjével és az Anders Breivik által elkövetett tömegmészárlás drámájával tért vissza az idei berlini nemzetközi filmfesztivál.

A 68. alkalommal megtartott, február 15. és 25. közötti mozgóképes seregszemlén magyar alkotók is szép számban képviseltetik magukat. Debütált Bogdán Árpád második filmje, a Genezis, amely a romagyilkosságok kapcsán mesél előítéletről, gyűlöletről és kisebbségi létről. Bucsi Réka friss animációja, a Naprendszer titkait kutató Solar Walk a rövidfilmes versenyben indul, így a Symphony no. 42. és a Love után ismét rangos fesztiválon szurkolhatunk az alkotónak. A Berlinaléval párhuzamosan megrendezett kritikusok hetén pedig magyar avantgárd mozi kerül terítékre: bemutatják Lichter Péter és Máté Bori kísérleti játékfilmjét, a The Rubot, valamint a 2016. október 8. című filmetűdöt.

Úgy tűnik viszont, a Testről és lélekről Arany Medvéje, illetve az 1945 bemutatása után ezúttal nem folytatódik menetelésünk a német fővárosban. A Genezisről például a Variety azt írta, bár 2008–2009-es romagyilkosságokról korábban nem hallóknak biztosan erős ütést visz be, de Fliegauf Bence a Csak a széllel már jóval hatásosabban bemutatta mindezt. Az NLCafé helyszíni tudósítója pedig azt írja, „az erős indulás után a Genezis leginkább azokat a komolykodó és fontoskodó régimódi magyar filmdrámákat idézi, amelyek annak idején olyan sok szenvedést okoztak a Filmszemlék nézőinek”.

Anderson filmjeinek bemutatása mindig eseményszámba megy. A Kutyák szigete (Isle of dogs) ezúttal egy disztópikus japán szigetre vezet, ahol egy csapat animált kutya szórakoztató kalandjait követhetjük nyomon. Mint a The Guardian írta, A fantasztikus Róka úrral a rendező már kalandozott egyet ebbe a világba, de az új film még ambiciózusabbnak és átgondoltabbnak mondható. A lap szerint nem kell aggódni, Anderson nem kiskutyákkal házal: a képzelet világát szabadon engedő mozi környezettudatosságról, a vakbuzgóság elutasításáról mesél nézőinek.

Súlyosabb drámákra is számíthatnak a Berlinale nézői, miután az Utoya July 22-vel filmre vitték a Breivik által elkövetett 2011-es tömegmészárlást. Az említett brit lap Erik Poppe rendezését egyszerre tartja zsigerinek és brutálisnak, ugyanakkor épp ennyire megindító és letaglózó alkotásnak nevezi. Mások ugyanakkor bírálták az alkotást, mondván, az értelmetlen iszonyatot öncélú módon viszi filmre, és így csak kihasználja a borzalmakat. A 69 tinédzser meggyilkolása, és az elkövetőnek adott relatíve enyhe ítélet azóta sem hagyja nyugodni a norvég társadalmat.

Érdemes kiemelni Josephine Decker drámáját, a Madeline’s Madeline-t is. A történetben egy színházrendező darabja önálló életre kel, miután az egyik szereplő túl komolyan kezdi venni alakítását. A Hollywood Reporter úgy látja, az improvizációs amerikai független film királynője a filmnyelv határait nagyjából a sztratoszféráig tolja ki. Bár a sztorit kiváló alapnak tartják egy pszichológiai thrillerre vagy horrorfilmre, de az alkotás Decker korábbijaihoz hasonlóan a műfajok határán táncol. 

Sokat beszéltek még Timur Bekmambetov szokatlan új alkotásáról, a Profile-ról, ami mindvégig egy laptop képernyőjén játszódik. Az Éjszakai őrség, illetve az Abraham Lincoln, a vámpírvadász rendezője A dzsihád jegyese című regényt veszi alapul, amelynek álneves újságírója hosszan nyomozott az Iszlám Állam után, az egyik dzsihadista jegyesévé is válva időközben. Csetbeszélgetésekben és Facetime-hívásokban bontakozik ki a feszültségteli történet, garantáltan megváltoztatva mindent, amit eddig a filmnyelv lehetőségeiről és határairól gondoltunk.

Friss sorozatokból sincs hiány a fesztiválon: a Picnic At Hanging Rock az 1975-ös, Piknik a Függő Sziklánál című filmbe lehel új életet. Peter Weir klasszikusában Rachel Roberts és Anne-Louise Lambert játszották a főszerepeket, míg az újban Natalia Dormer és Lily Sullivan fogják. A The Guardian kritikusa szerint elfelejthetjük az eredeti mű pánsípjait és finom árnyalatait, mert az új jóval őrültebb, ragyogóbb és a korszellemhez igazodó lesz. A Poe-idézettel induló, álomszerű filmdráma egyébként egy ausztrál lányiskola közösségének több tagjáról szólt, akik nyomtalanul eltűntek, jelentős rémületet keltve a hátramaradottakban. 

A Hollywood Reporter arról ír, hogy a Netflix és az Amazon semmit nem vettek ugyan a nemrég zajlott Sundance-en, de a Berlinben annál aktívabbnak bizonyulnak. Utóbbi cég, ahogy már beszámoltunk róla, a StudioCanallal közösen szerezte meg Marjane Satrapi életrajzi filmjét, a Radioactive-ot. A Marie Curie-t bemutató alkotást épp Budapesten forgatják. Nagy érdeklődést váltott ki a Julianne Moore és Diane Kruger főszereplésével készülő After the Wedding is, ami Susanne Bier 2006-os drámájának, az Esküvő utánnak a feldolgozása lesz. Utóbbit annak idején még Oscarra is jelölték.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.