Wes Anderson disztópikus kutyameséjével és az Anders Breivik által elkövetett tömegmészárlás drámájával tért vissza az idei berlini nemzetközi filmfesztivál.
A 68. alkalommal megtartott, február 15. és 25. közötti mozgóképes seregszemlén magyar alkotók is szép számban képviseltetik magukat. Debütált Bogdán Árpád második filmje, a Genezis, amely a romagyilkosságok kapcsán mesél előítéletről, gyűlöletről és kisebbségi létről. Bucsi Réka friss animációja, a Naprendszer titkait kutató Solar Walk a rövidfilmes versenyben indul, így a Symphony no. 42. és a Love után ismét rangos fesztiválon szurkolhatunk az alkotónak. A Berlinaléval párhuzamosan megrendezett kritikusok hetén pedig magyar avantgárd mozi kerül terítékre: bemutatják Lichter Péter és Máté Bori kísérleti játékfilmjét, a The Rubot, valamint a 2016. október 8. című filmetűdöt.
Úgy tűnik viszont, a Testről és lélekről Arany Medvéje, illetve az 1945 bemutatása után ezúttal nem folytatódik menetelésünk a német fővárosban. A Genezisről például a Variety azt írta, bár 2008–2009-es romagyilkosságokról korábban nem hallóknak biztosan erős ütést visz be, de Fliegauf Bence a Csak a széllel már jóval hatásosabban bemutatta mindezt. Az NLCafé helyszíni tudósítója pedig azt írja, „az erős indulás után a Genezis leginkább azokat a komolykodó és fontoskodó régimódi magyar filmdrámákat idézi, amelyek annak idején olyan sok szenvedést okoztak a Filmszemlék nézőinek”.
Anderson filmjeinek bemutatása mindig eseményszámba megy. A Kutyák szigete (Isle of dogs) ezúttal egy disztópikus japán szigetre vezet, ahol egy csapat animált kutya szórakoztató kalandjait követhetjük nyomon. Mint a The Guardian írta, A fantasztikus Róka úrral a rendező már kalandozott egyet ebbe a világba, de az új film még ambiciózusabbnak és átgondoltabbnak mondható. A lap szerint nem kell aggódni, Anderson nem kiskutyákkal házal: a képzelet világát szabadon engedő mozi környezettudatosságról, a vakbuzgóság elutasításáról mesél nézőinek.
Súlyosabb drámákra is számíthatnak a Berlinale nézői, miután az Utoya July 22-vel filmre vitték a Breivik által elkövetett 2011-es tömegmészárlást. Az említett brit lap Erik Poppe rendezését egyszerre tartja zsigerinek és brutálisnak, ugyanakkor épp ennyire megindító és letaglózó alkotásnak nevezi. Mások ugyanakkor bírálták az alkotást, mondván, az értelmetlen iszonyatot öncélú módon viszi filmre, és így csak kihasználja a borzalmakat. A 69 tinédzser meggyilkolása, és az elkövetőnek adott relatíve enyhe ítélet azóta sem hagyja nyugodni a norvég társadalmat.
