Miért nem készült el a nácik atombombája?

Eldugott vidékeken, az isten háta mögött képezték ki a norvég ellenállás legjobbjait.

A Linge-csoport Martin Linge kapitányról kapta a nevét, aki az alakulat első vezetője volt, és maga is az STS 26-ról került ki. Lorentzen 17 évesen csatlakozott az ellenálláshoz, amelynek 1942-re már jól ismert tagja volt. A Gestapo üldözőbe vette, de Svédországon át el tudott menekülni. Onnan került Skóciába, egy éven keresztül vett részt a kiképzésben. Amikor visszatért hazájába, az ellenállást szervezte, és személyesen is részt vett akciókban. Mire véget ért a világháború, a 23 éves Lorentzen már egy 800 fős alakulat parancsnoka volt.

– Jól emlékszem Skóciára – idézte fel. – Amikor megérkeztünk, felsóhajtottam: jó, hogy végre Angliában lehetek, amire azonnal jött a válasz a sötétből: „Uram, ez Skócia!”

Akárcsak a háború végére már 500 fős Linge-csoport tagjai, Lorentzen is kapott kiképzést más szigetországbeli helyszíneken is. Ez igen kemény volt. – Napi kiképzésünk része volt a lövészet, a „néma gyilkosság” és a fizikai tréning futással, gimnasztikával – mondja.

Másokat – köztük a második világháború leghíresebb norvég hősét, Gunnar Sönstebyt – robbanóanyagok használatára képezték ki. „Éjjel-nappal azt gyakoroltuk, miként kell elhelyezni az anyagot különféle objektumoknál, és milyen feladathoz mekkora mennyiségre van szükség” – írta memoárjában. Visszatérve Norvégiába ő lett a legtermékenyebb szabotőr. Számos olyan hivatalt röpített a levegőbe, ahol a behívókat készítették, és gyárakat, ahol robbanóanyagokat, fegyvereket gyártottak.

A Drumintoul Lodge környéke kifejezetten alkalmas volt a gyakorlatozásra, hiszen keresztül-kasul szelték a használaton kívüli erdei vasútvonalak. Az ügynökök a síneken gyakorlatoztak.

Többeket arra oktattak, hogyan lehet képezni az ellenállás résztvevőit Norvégiában, ahol a háború végére már 40 ezer tagja volt a mozgalomnak. A SOE számos bázissal rendelkezett a szigetországban, de a Cairngorm hegység környékét szándékosan a norvégoknak tartották fenn. Az itt fekvő nemzeti park ugyanis nagyban emlékeztet Norvégia adottságaira.

Tony Insall, a londoni Kings College oktatója könyvet ír az angol és norvég együttműködésről az ellenállásban. Szerinte a norvég ellenállást egészen másként kellett megszervezni, mint a kisebb, de sűrűn lakott Franciaországét vagy Hollandiáét. Fizikailag kemény tagokra volt szükség, hogy túléljék a téli megpróbáltatásokat. A Cairngorm környékén kiválóan lehetett szimulálni a viszonyokat. Így vált a skót vidék az egyik legfontosabb második világháborús partizánakciót megelőző gyakorlótérré.

A Telemark-akció a SOE legkomolyabb megmozdulása volt a második világháborúban, és egyben a Linge-csoport legnagyobb sikere is.

1942-re a szövetségesek előtt is világossá vált, hogy a németek közel járnak az atombomba előállításához. Ehhez nehézvízre volt szükségük. Elfoglaltak egy gyárat Norvégiában, ahol műtrágyát állítottak elő és annak melléktermékeként rengeteg nehézvizet is. A Rjuken városa melletti Vermork-gyár volt az egyetlen olyan helye a világnak, ahol nagy mennyiségben készült nehézvíz.

A problémák már az akció elején jelentkeztek. 1942 októberében négyfős előőrsöt dobtak le Norvégiában. Egy brit csapattal kellett volna egyesülniük, de utóbbiak messze a céltól lezuhantak, a túlélőkkel végeztek a németek. A nácik megerősítették a gyár őrizetét. Az első négy ügynök összefagyva, éhezve tartott ki a hegyekben. Közben a SOE már képezte az utánpótlást.

A Linge-csoport tagjai 1943 februárjának végén érkeztek meg Norvégiába. Síléceken járták be a környéket, hogy felkutassák az előőrsöt. Utána együtt indultak el céljukhoz. A gyár legkevésbé őrzött része egy 200 méter mély szakadék volt. A kommandósok leereszkedtek, majd a csupasz sziklafalon felmásztak, mindvégig cipelve nehéz felszerelésüket. Úgy jutottak be, hogy egy lövés sem dördült. Csodával határos, de miközben végrehajtották az akciót, és felrobbantották a gyárat, egyikük sem sérült meg. Mind a tizenegyen sértetlenül hagyták el a területet, és öten közülük még 400 kilométert síeltek Svédországig.

Az akció is mutatja, milyen szintű kiképzés zajlott az STS 26-ban. Az itt szerzett tudást még egyszer kamatoztatták. Miközben erre készültek, a Drumintoul egyik tavát is igénybe vették. A nácik ugyanis 1943-ban úgy döntöttek, hogy Norvégiából Németországba teszik át a kísérletezés központját. A Linge-csoport emberei feljutottak a nehézvíz desztillálásához nélkülözhetetlen kálium-hidroxidot szállító kompra, és felrobbantották azt.

Az SF Hydro a Tinn-tavon süllyedt el, nyolc német katona és tíz civil utas lelte halálát. Az akcióra készülve az ügynökök már felrobbantottak egy kompot a Drumintoul melletti tavon.

A Drumintoul Lodge 1960-ban lett a Grant család tulajdona. Ma itt él a grófi família, a Glenmore Lodge pedig hostelként üzemel. Az Aviemore-ba látogató turistáknak csak csekély hányada ismeri az STS 26 és az ott kiképzett hős ellenállók történetét.

Inkább a síeléssel vannak elfoglalva – ami azután nőtte ki magát helyi iparággá, hogy az ott kiképzett ügynökök megtanították erre a sportra a helyieket.