A nagycsütörtöki két hagyományos szertartás után Nagypénteken is kettő van, de – szintén hagyományosan – egyik sem szentmise, ezen a napon ugyanis az nincsen. Az egyik szertartás a 14 stációs keresztútjárás, amire (Jézus kálváriája az ítélettől a temetésig) egyébként a plébániatemplomokban mindenkinek lehetősége van a nagyböjt péntekjein, utoljára tehát Nagypénteken. Az esti „csonka mise” – a Katolikus Lexikon nevezi így az átváltoztatás szertartása nélküli, hangsúlyosan igei liturgiát – dísztelen, fénytelen oltárral, kereszt előtti hódolattal, csöndben zajlik. Szentáldozás azért van (mintegy 400 éve), előre átlényegített ostyával. És hát passió is
Ami ökumenikus vonatkozásban fontos, hogy kálvini protestáns felfogás szerint a Nagyhét lényege éppen a Nagypéntek: szertartásaiknak a legutóbbi időkig része volt a passió és a lamentáció, és a Nagypéntek szigorú böjti nap mind az evangélikusoknál, mint a reformátusoknál.
Rómában egyébként Ferenc pápa és az emeritus szentatya találkozásával egy időben jelentették be, hogy a Nagypéntek esti meditációk szövegét az idén fiatal libanoniak írták Bechara Boutros Rai bíboros, antióchiai maronita pátriárka vezetésével.
A Nagypéntek nevéről
A zsidó naptárból eredően a görög paraszkeué és a latin parasceve elnevezés terjedt el, jelentése: készületi nap (hisz a húsvét a zsidó pészahnak a krisztusi kereszthalállal beteljesített ünnepe). A készület nyomait az Újszövetségben Máté evangéliumának 27., Lukács evangéliumának 23., János evangéliumának 19. fejezeténél találjuk. A keleti egyházban „hé hagia kai megalé paraszkeué”, vagyis „a szent és nagy készületi nap” ez a péntek, ebből rögzült a szláv nyelvekben és a magyarban is a Nagypéntek kifejezés. Mai hivatalos egyházi neve: „feria sexta in passione et morte Domini”, „az Úr szenvedésének és halálának péntekje”, angol nyelvterületen „hosszú péntek”, „jó péntek”.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!