Nagypéntek: a megtépázott ruha logikája

Megtépázott ruhájú szertartások Nagypénteken, a szégyenítő megfeszítés napján. De mint arra Ferenc pápa is rámutat, a Nagyhét szenvedései nem a halál, hanem a szerető önátadás logikájába illeszkednek.

Éveken át ismerőseimtől távol, egy végtelenül egyszerű, kicsi óbudai templomban vállaltam nagypénteki szolgálatot a passiójátékban, hol evangélista, hol marcona tenor szerepeket (Pilátus, áruló Péter, megtérő katona) énekelve. Ebben az elvonultságban próbáltam még közelebb kerülni ahhoz, ami az egyszerű lényeg ilyenkor: közénk született egy olyan ember, aki csakis abban különbözik mindenki mástól, hogy bűn nélkül élt, amíg meg nem halt – fiatalkori halálának pedig azért kellett bekövetkeznie, hogy ezzel elvegye a világ bűneit, hamvazószerdai módon süti belénk annak pecsétjét: „emlékezz ember, porból lettél és visszatérsz a porba”.

XVI. Benedek tudatosan időzített lemondása után egy hónap alatt lezajlott a pápaválasztás teljes folyamata, így a Nagyhetet már a világ minden bíborosa otthon, saját egyházmegyéjében töltheti, onnan hallgathatja az új szentatya, Ferenc nagyheti katekézisét.

„Földi küldetésében Jézus ( ) 12 egyszerű embert hívott meg arra, hogy maradjanak vele, osztozzanak útjában és folytassák küldetését. ( ) Jézus mindenkihez beszélt kivétel nélkül: a nagyokhoz és az egyszerű emberekhez, a gazdag ifjúhoz és a szegény özvegyasszonyhoz, a hatalmasokhoz és a gyengékhez. Elhozta Isten ( ) megbocsátását, gyógyított, vigasztalt, megértéssel volt az emberek iránt, reményt adott. ( ) Az önfeláldozáshoz vezető szeretetet Jézus nem passzívan, nem egyfajta elkerülhetetlen végzetként éli meg. Természetesen nem rejti el mély emberi megrendülését az erőszakos halállal szemben, de maradéktalan bizalommal fordul az Atyához. Jézus önkéntesen adta át magát a halálnak. ( ) Megélni a Nagyhetet azt is jelenti, hogy belépünk Isten logikájába, a kereszt logikájába, ami nem elsősorban a fájdalom és a halál logikája, hanem a szeretet és az önátadás logikája.
(Forrás: Vatikáni Rádió)

Ferenc pápa „latin-amerikai” (most nagyon népszerű ezzel előjönni) szavait befogadva már kicsit más a Nagypéntek. Nem öncélú elvonulás, nem sima szemlélődés, vagy egy sztori átgondolása. És még csak nem is Hamvazószerda óta tartó „nagy tisztító fogyókúra” vége. De ha már kétszer is közösen próbáltuk grabancon ragadni a Hamvazószerdát a Nagypéntekkel, rögzítsük: ez a két szigorú böjti napja van az egyháznak – hústilalommal, illetve egyszeri étkezéssel, amit kiegészíthet még két alkalommal egy-két falat elfogyasztása. Jézus a pusztában – a mi bűneinkért, nem önsanyargatás céljából – 40 napig még enélkül is kibírta.

A nagycsütörtöki két hagyományos szertartás után Nagypénteken is kettő van, de – szintén hagyományosan – egyik sem szentmise, ezen a napon ugyanis az nincsen. Az egyik szertartás a 14 stációs keresztútjárás, amire (Jézus kálváriája az ítélettől a temetésig) egyébként a plébániatemplomokban mindenkinek lehetősége van a nagyböjt péntekjein, utoljára tehát Nagypénteken. Az esti „csonka mise” – a Katolikus Lexikon nevezi így az átváltoztatás szertartása nélküli, hangsúlyosan igei liturgiát – dísztelen, fénytelen oltárral, kereszt előtti hódolattal, csöndben zajlik. Szentáldozás azért van (mintegy 400 éve), előre átlényegített ostyával. És hát passió is

Ami ökumenikus vonatkozásban fontos, hogy kálvini protestáns felfogás szerint a Nagyhét lényege éppen a Nagypéntek: szertartásaiknak a legutóbbi időkig része volt a passió és a lamentáció, és a Nagypéntek szigorú böjti nap mind az evangélikusoknál, mint a reformátusoknál.

Rómában egyébként Ferenc pápa és az emeritus szentatya találkozásával egy időben jelentették be, hogy a Nagypéntek esti meditációk szövegét az idén fiatal libanoniak írták Bechara Boutros Rai bíboros, antióchiai maronita pátriárka vezetésével.

A Nagypéntek nevéről

A zsidó naptárból eredően a görög paraszkeué és a latin parasceve elnevezés terjedt el, jelentése: készületi nap (hisz a húsvét a zsidó pészahnak a krisztusi kereszthalállal beteljesített ünnepe). A készület nyomait az Újszövetségben Máté evangéliumának 27., Lukács evangéliumának 23., János evangéliumának 19. fejezeténél találjuk. A keleti egyházban „hé hagia kai megalé paraszkeué”, vagyis „a szent és nagy készületi nap” ez a péntek, ebből rögzült a szláv nyelvekben és a magyarban is a Nagypéntek kifejezés. Mai hivatalos egyházi neve: „feria sexta in passione et morte Domini”, „az Úr szenvedésének és halálának péntekje”, angol nyelvterületen „hosszú péntek”, „jó péntek”.