„Emlékezz, ember...” és a II. vatikáni zsinat
A hamu tehát a tűz által keletkezik, a tűz pedig a születés, az újjászületés jelképe, a Bibliában is több helyütt találkozunk vele – a halandóság és a rossz egyszerre ég el, a megtisztulás pedig emlékeztet a halandóság mellett az újjászületés lehetőségére is. Ezért változtatott, pontosabban hozott be a II. vatikáni zsinat egy új hamvazási szövegformulát az ismert „Emlékezz ember, porból lettél és visszatérsz a porba” mellé: „Térj meg, és higgy az evangéliumban!”
Visszatérve az ókeresztényekhez: egykor szokás volt külön kezelni az egyéni és a közösségre hatással lévő vétkeket, utóbbiak közé tartozott a hittagadás, a gyilkosság és a házasságtörés. A nyilvános bűnöket pedig nyilvánosan is kellett meggyónni, ilyenkor a nagyböjt kezdetén rótta ki a közösség vezetője a vezeklés módját, és húsvétkor került sor a feloldozásra. A vezeklést felvállaló ember hamut szórt a fejére és posztóruhát öltött, a szentmiséken pedig a templom hátuljában vagy a kapun kívül „vett részt”, tehát nagyon komoly elkötelezettséget igényelt.
Templomi esküvő nagyböjtben
Hamvazószerdától egyébként a templom és a liturgia „tónust vált”, visszább vesz a fényességből, így készíti elő a húsvét fényének eljöttét, teret adva a bűnbánat időszakában. A pap húsvétig lila miseruhát visel, az orgonajátékból kivész a díszesség, a templomtérből pedig eltűnnek a virágok, csak a gyertya marad díszként, jelképként, illetve a misézéshez szükséges eszközök. Böjtidőben, a farsangi szak után házasságot sem szokás kötni, noha ezt szabály nem tiltja – csak senki ne számítson nagyböjtben fényűző díszítésre vagy káprázatos orgonajátékra, mert ez az időszak az egyház számára nagyböjt, és nem lakodalmi, bál- vagy buliidőszak.















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!