Tíz év félelemben: így változott meg Nyugat-Európa élete a 2015-ös terrortámadások után

A 2015-ös párizsi terrortámadások örökre megváltoztatták Európa mindennapjait: a félelem, a fegyveres járőrök és a szigorított ellenőrzések váltak a nyugat-európai nagyvárosok új valóságává. A migrációs nyomás, a no-go zónák és az egyre gyakoribb erőszakos támadások ma már a kontinens biztonságérzetét formálják – politikusok és civilek egyaránt elismerik, hogy a korábbi bevándorláspolitika kudarcot vallott.

III. Károly brit uralkodó a manchesteri terrortámadás helyszínén Fotó: AFP

2015. november 13-án Párizs történelmének egyik legsötétebb éjszakáját élte át. Az éjszaka folyamán egymástól néhány kilométerre, több helyszínen is fegyveresek és öngyilkos merénylők csaptak le a párizsiakra. A támadók AK–47-es gépkarabélyokkal és robbanómellényekkel lőttek és robbantottak a városban, miközben éppen telt házas francia–német futballmérkőzés zajlott, ami miatt rengeteg ember tartózkodott az utcákon.

Terrortámadás Ausztriában – Az Iszlám Államhoz köthető Amaq hírügynökség által „Abu Dagnah al-Albániként” azonosított férfi azt állítja, hogy ő támadta meg a tömeget Bécs belvárosában 2020-ban. Fotó: Reuters TV

A legsúlyosabb vérengzés a Bataclan koncertteremben történt, ahol több mint száz ember halt meg. A merénylők hosszú perceken át válogatás nélkül lőttek a tömegre, a túlélők szerint többször újratöltöttek, és pánik, sikolyok hangja, kézigránátok robbanása kísérte a drámát. A kommandósok rohammal zártak le az ostromot, de addigra már megtörtént a tragédia.

A város más pontjain éttermeknél, bároknál és a Stade de France stadion közelében is lövöldözés és robbantás történt. Összesen legalább 150 halálos áldozatról és több száz sérültről érkezett hír – köztük sok, kritikus állapotú emberrel.

A hatóságok azonnal rendkívüli állapotot hirdettek, kijárási tilalmat vezettek be, katonákat vezényeltek az utcákra, és ideiglenesen visszaállították a határellenőrzést.

A tragédia politikai és biztonságpolitikai következményekkel is járt: Európán a félelem lett úrrá. A biztonsági intézkedések drasztikusan szigorodtak, a közterek militarizálódtak, és a mindennapi élet velejárója lett az óvatosság. A 2015-ös párizsi támadások nemcsak a francia fővárosban, hanem Nyugat-Európa egészében új valóságot teremtettek. A félelem, amely addig távoli veszélynek tűnt, hirtelen belépett az európai mindennapokba.

Európa ma már egészen más valóságban él, mint tíz évvel ezelőtt. Az ünnepi fények helyét egyre gyakrabban váltják fel a rendőrségi szirénák, a karácsonyi vásárok körül fegyveres járőrök, betonakadályok és ellenőrző pontok jelentek meg. 

A kontinensen folyamatosan nő az erőszakos bűncselekmények és a terrortámadások száma, miközben a hatóságok és politikusok egyre nyíltabban beszélnek arról, hogy a bevándorláspolitika zsákutcába jutott.

Franciaországban és Nagy-Britanniában különösen súlyos a helyzet: a bevándorlási hullám nyomán kialakult társadalmi feszültségek a mindennapokat mérgezik, no-go zónák jöttek létre, és olyan területek alakultak ki, ahova még a rendőrség is csak erősítéssel mer belépni. A migráció nemcsak politikai vitákat generált, hanem kézzelfogható életminőség-romlást is. A nők elleni támadások megszaporodtak, a szociális rendszerek túlterhelődtek, és a terrorveszély ma már állandó érzés Európa jelentős részén.

Mára egy új, félelemalapú európai valóság van a kontinens több pontján, a hatóságok is elismerik: a helyzet kezelhetetlenné vált.

A válság jelképes figurája Guillaume Larrivé, a francia bevándorlási hivatal vezetője, aki lemondott, mert szerinte a francia kormány képtelen valódi stratégiát kialakítani. Távozása egy szélesebb folyamat szimbóluma: egyre több európai politikus ismeri el, hogy a korlátlan migrációra épített politika megbukott.

Borítókép: III. Károly brit uralkodó a manchesteri terrortámadás helyszínén (Fotó: AFP)