Elhízás: elég rendesen becsapjuk magunkat

Az életet a dohányzásnál is jobban megrövidítő elhízás ellen küzdenünk kell. De hogyan?

Soha nem lehet eleget írni az elhízásról, pláne annak fényében, hogy a világ népességének csaknem egyharmada elhízott. Míg 1980-ban a túlsúlyosak és az elhízottak száma 857 millió volt, 2013-ban ez a szám 2,1 milliárdra emelkedett. Az elhízással kapcsolatos uniós statisztikai adatokat tekintve Magyarország nagyon nem áll jól. A 2009-es országos táplálkozási és tápláltsági állapotvizsgálat adatai szerint a felnőtt lakosság 63 százaléka túlsúlyos (a testtömegindex 25 feletti), melyből 28,5 százalék elhízott (a testtömegindex 30 feletti). Ráadásul ami a gyermekkori elhízást illeti, ott sem áll jól hazánk, ugyanis minden hatodik magyar gyermek túlsúlyos.

Azt eddig is tudtuk, hogy azoknál, akik túlsúlyosak, jóval nagyobb eséllyel alakulnak ki bizonyos betegségek: epehólyag-problémák, szív- és érrendszeri, daganatos betegségek, magas vérnyomás, diabétesz. Arról azonban, hogy az elhízás még a dohányzásnál is jobban megrövidíti az ember életét, egészen a múlt hétig nem tudtunk. Ekkor jelent meg ugyanis a világ legnagyobb tanulmánya a mértéktelen elhízás és a halálozás összefüggéséről. Az amerikai Nemzeti Rákkutató Intézet (NCI) munkatársai arra a sokkoló következtetésre jutottak vizsgálataik során, hogy átlagosan 6,5 évvel kevesebbet élnek azok, akiknek a testtömegindexe 40–44,9 között van, és 13,7 évvel kevesebbet azok, akiknek a testtömegindexe (BMI) 55–59,9 között van.

Természetesen a gének, a pszichés alkat és a veleszületett betegségek adottak egy-egy személy esetében, ám a táplálkozás, valamint a mozgás jelentősen javíthat a helyzeten – olvasható a Magyar Preventív Gasztroenterológiai Társaság honlapján. A magyar lakosság táplálkozási szokásait vizsgálva kiderült, hogy a magyarok zsír- és koleszterinbevitele túl magas, rettentően kevés rostot és telítetlen zsírsavat fogyasztanak, ráadásul nem megfelelő minőségű szénhidrátokat vesznek magukhoz. A magyarok a vizsgálatok szerint nem esznek sokat, viszont inkább választják az olcsóbb és silányabb minőséget, mint a drágább, de jobbat.

A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) új jelentése összefüggést talált fejlett országokban a gazdasági válság és az elhízottak arányának növekedése között is. Azokban az országokban, amelyeket leginkább érintett a 2008-ban kezdődött globális recesszió, a családok arra kényszerültek, hogy kevesebbet költsenek élelemre, különösen az egészségesebb, ám gyakran drágább árura, gyümölcsre, zöldségre. Helyettük inkább az olcsóbb ételeket vásárolták.

Azon túl, hogy a magyarok többsége az olcsóbb, de silányabb élelmiszereket fogyasztja, a szűk környezetünket látva talán bátran kijelenthetjük, hogy nem csak ezzel van a gond. Sokan ugyanis nincsenek tisztában azzal, hogy mennyi kalóriát visznek be a szervezetükbe az elfogyasztott táplálékkal. Ki ne ismerné az „alig eszem, mégis hízom” vagy az „én már a látványtól is hízom” kezdetű mentegetőzést?

Egy átlagos, 20,76-os testtömegindexű nő, ha egész nap nem csinál semmit, csak fekszik, akkor is 1317 kalóriát éget el, szokásos napi életvitelével (ülőmunka) pedig 1581-et, akkor is, ha nem sportol semmit. Magától értetődik, hogy ha nem akarunk hízni, nem vihetünk be több energiát, mint amit elégetünk – ha még fogyni is szeretnénk, akkor természetesen kevesebbet kell enni, és/vagy többet kell sportolni. Az interneten remek kalóriaszámolgatós oldalak vannak, kíváncsiságból kipróbáltunk egy ilyet. Tesztünk meglepő volt.

Gondolták volna például, hogy egyes fitnesz névvel csúfolt termékek többségében csaknem 500 kalória van, ráadásul az ember alapjáraton hármat is meg tudna belőlük enni reggelire, na de akkor már a másnapi reggelinket fogyasztanánk, és többet már aznap nem is ehetnénk. Nézzük csak, milyen más opció van a reggelire! Kevesebb kalóriából laktatóbban is megúszhatjuk az egyik legfontosabb napi étkezésünket, ha eszünk például reggelire egy teljes kiőrlésű kiflit (110 kalória), két főtt tojást (170 kalória), két paradicsomot (34,5 kalória), majd iszunk hozzá két deci tejet (88 kalória). A 402 kalóriás reggelinkkel garantáltan jóllakunk, és négy órán keresztül biztos nem leszünk éhesek.

Soha nem gondoltam volna, hogy az egyik leghizlalóbb ételnek gondolt pacalban csaknem annyi kalória van – egy feltétnyiben 216 –, mint a csirkemellben. Az is meglepő volt számomra, hogy egy adag rakott krumpliban annyi kalória (612) van, amit egy kőkemény egyórás spinning edzéssel lehet elégetni. Ez csak pár példa arra, hogy nagyon nem mindegy, hogy mit eszünk, és érdemes figyelni.

Vannak táplálkozás-szakértők, akik úgy gondolják, hogy a kalóriaszámolgatás tévútra visz, és az sem jó megoldás. Úgy vélik, itt az ideje, hogy leegyszerűsítő elképzeléseinket, miszerint a táplálékban lévő összetevők pusztán alapanyagok szervezetünk felépítéséhez, lecseréljük, és belássuk: élelmiszereink komplex hormonális koktélok. A táplálék energiatartalmán kívül is sok egyéb tényező befolyásolja azt, hogy hízunk vagy fogyunk, így bélbaktériumaink összetétele vagy az élelmiszer textúrája. Szakértők szerint a táplálék mint hormonkoktél szemlélet a rossz táplálkozási szokások következtében kialakuló betegségek (diabétesz, szív- és érrendszeri betegségek, a tumorok jelentős része) kezelésében is új utat fog nyitni.

Kutatók szerint az is baj a kalóriaszámolgatással, hogy az élelmiszercímkéken feltüntetett kalóriaértékek pontatlanok. Korábbi tanulmányok kimutatták, hogy az ételek elkészítésének és akár elfogyasztásának módja is befolyásolja, hogy végül mennyi kalóriát vesz magához az ember.

Kalóriaszámolgatás, diéta vagy kőkemény fogyókúra – bármilyen módszerhez is folyamodnánk, érdemes előtte szakértőkkel beszélgetni, hogy nehogy több kárt okozzunk, mint hasznot. Mindenesetre soha nem késő tenni az egészségünkért.