Az 1997-es kormányrendelet (1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről) adja azt az alapot, amelynek segítségével a természetes gyógymódok az egészségügyi ellátó rendszer részeként működhetnek mint egészségügyi tevékenységek. Vagyis bárki, aki hivatalosan is természetgyógyászként, akkupunktúrás kezelőként vagy más alternatív módszer képviselőjeként szeretne betegeket gyógyítani, annak meg kell felelnie bizonyos feltételeknek. Azonos jogok és kötelezettségek vonatkoznak mindenkire.
Ha már a nyugati orvoslástól eltérő kezelést is kipróbálnánk, azért, hogy ne kerüljünk sarlatánok kezei közé, érdemes tudni, mit várhatunk el a szolgáltatótól és hogyan lehet ellenőrizni a hitelességet. Vannak ugyanis orvosi diplomával, illetve a nélkül is művelhető tevékenységek, és a kettőt nem szabad összekeverni. Akkupunktúrás vagy ájurvédikus kezelést például hazánkban kizárólag orvosi egyetemet végzett doktorok (dr.) adhatnak, ne dőljünk be tehát a korábban már bemutatott aposztrófos doktorok trükkjeinek (’dr.) és más „szakembereknek”. De ugyanígy csak szakorvosok foglalkozhatnak a homeopátiával, neurálterápiával és manuálterápiával is.
A módszer mellett manapság az orvos képzettségét is érdemes ellenőrizni, mert bár a Magyar Tudományos Akadémia és az Igazságügyi Minisztérium is jogszabályellenesnek titulálta az aposztrófos doktorok működését, a mai napig találkozhat velük a fogyasztó.
Módszerek szakmai minimumfeltételei az ÁNTSZ szerint
Ahhoz, hogy a szakorvosok egy alternatív medicina területén – például akkupunktúra, manuálterápia – is működhessenek, vizsgát kell tenniük az egyetemen, és kizárólag az ÁNTSZ-től kaphatnak működési engedélyt. Arról, hogy az ÁNTSZ milyen feltéteket szab, a honlapjukról letölthető dokumentumokból lehet tájékozódni. Ezt a laikusoknak is érdemes átnézniük, mert arról is tájékoztat, hogy mit várhatnak el egy-egy terápia során.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!