Mellrákot okozhat a szarvasmarha-leukémiavírus (BLV) – ezzel a megdöbbentő hírrel álltak elő kaliforniai kutatók, kísérleteiket és eredményeiket a „Plos One” oldalain publikálták. Azt, hogy bizonyos vírusok daganatos megbetegedést válthatnak ki, Harald zur Hausen óta tudjuk. A német kutatóorvos felfedezése, miszerint a humánpapilloma-vírus (HPV) méhnyakrák kiváltója is lehet, 2008-ban fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjat ért. Azt is tudjuk, hogy a hepatitis B- és C-fertőzés májrák kialakulására hajlamosíthat. Sőt kutyáknál, szarvasmarháknál és más emlősöknél, nem utolsósorban a tasmán ördögnél felfedeztek kutatók olyan daganatos megbetegedéseket, amelyek vírusos fertőzésekre vezethetők vissza.
Kaliforniai tudósok Gertrude Case Buehring PhD professzor vezetésével 218 nő (114-en közülük mellrákban szenvednek) szövetmintájában vizsgálták a szarvasmarha-leukémiavírus jelenlétét. A kutatás a rákos minták 59 százalékában mutatta ki a vírusra jellemző DNS jelenlétét, míg a kontrollcsoportban ez az arány 29 százalék volt. „Fontos hangsúlyozni, hogy eredményeink egyelőre nem bizonyítják, hogy a vírus mellrákot okozna” – nyilatkozta Buehring a Die Weltnek. A kutató hangsúlyozta: még igazolniuk kell, hogy a vírussal történő fertőződés korábban történt, és nem azután, hogy már kifejlődött a mellrák.
A jelenlegi kutatás mérföldkő lehet, mivel azt mutatja, hogy a mellrák valószínűsége több mint háromszor nagyobb, ha a BLV megtalálható a szövetben, mint amikor a vírus nincs jelen. Ez az arány magasabb, mint az összes többi, gyakran említett kockázati tényező (többek között az elhízás, a dohányzás, az alkoholfogyasztás, vagy a változó kor hormonjai) – emelte ki a kutató.
„Ez a vizsgálat akkora durranás, hogy a jövőben egészen biztosan rengeteg laboratóriumban folynak majd ezzel a felfedezéssel kapcsolatos kísérletek” – hangsúlyozta az MNO-nak a kaliforniai felfedezés jelentőségét dr. Nagy Károly, a Semmelweis Egyetem Orvosi Mikrobiológiai Intézetének korábbi vezetője, most egyetemi tanára.
Ha bebizonyosodik a feltételezés, miszerint a BLV mellrákot okozhat, akkor elképzelhető, hogy a daganatos megbetegedés gyógyítása helyett annak megelőzésére fogja majd az orvostudomány helyezni a hangsúlyt – tette hozzá. Dr. Nagy Károly szerint ha kísérletekkel igazolhatóvá válik ugyanis, hogy ez a vírus a korábban ismert kockázati tényezőknél (kivéve a genetikai) is nagyobb eséllyel okozhatja a daganatos megbetegedést, akkor elképzelhető, hogy a mellrák gyógyítható lesz. Mint az egyetemi tanár elmondta: az említett kísérletben szövetmintákat néztek, de a jövőben kézenfekvőbb lesz a páciensek vérvizsgálat útján történő ellenanyag-vizsgálata, így több tízezer egyszerűen szerzett (vérvétel) minta áll majd a kutatók rendelkezésére.
Az Amerikai Egyesült Államokban évente 232 000 új mellrákos esetet regisztrálnak évente. A nők leggyakoribb daganatos megbetegedésében 40 ezren halnak meg évente az USA-ban. Magyarországon 2012-ben összesen 7729 nő betegedett meg, és 2159-en haltak meg emlőrákban – ezt mutatják a Nemzeti Rákregiszter adatai.
A szarvasmarha-leukémiavírust ötven éve ismerjük, és érdekes jellemzője, hogy általában a megfertőzött szarvasmarhák mindössze öt százalékánál okoz leukémiát vagy nyiroksejtes rákot. A vírust felfedezése óta kutatják, rengeteg vizsgálatot végeztek már a BLV-vel kapcsolatosan. Amerikában a száz legnagyobb tejfeldolgozó farmon végzett kísérlet során sikerült kimutatni, hogy a borjak etetésére szolgáló tejtankokban található lefejt tejek 83-100 százalékában jelen volt a vírus elleni ellenanyag. Ez azt jelenti, hogy a teheneknek nagyon nagy százaléka fertőzött. A vírust az állatok a tejen vagy véren keresztül adhatják át egymásnak.
A szarvasmarha-leukémiavírus – a tudomány mai állása szerint – azonban nem veszélyes az emberre, mert a tejben esetlegesen megtalálható vírus betegségokozó képességét a legegyszerűbb eljárással, a pasztörizálással meg lehet szüntetni – emelte ki az egyetemi tanár. Aggodalomra tehát nincsen ok, mivel a magyarországi boltok polcain található tejek pasztörizáltak, a lefejés után megivott tej hordozhat csak kockázatot, de még ez sem bizonyított – hangsúlyozta dr. Nagy Károly.
Arra a kérdésünkre, hogy ha a BLV nem juthat az emberbe, akkor mégis hogyan találhatták meg a kaliforniai kutatók az emberi emlőszövetből vett mintákban, a szakértő így válaszolt: épp ez a kísérlet jelentősége, hogy felvetette annak lehetőségét, amit a harminc éve zajló vizsgálatok eddig cáfoltak, miszerint a szarvasmarha-leukémiavírus bejuthat az emberbe. Dr. Nagy elmondta, hogy a kaliforniai kutatók vizsgálata nem azt bizonyítja – amit ők maguk is hangsúlyoznak –, hogy ez a vírus okozza a mellrákot, egyelőre annyit tudunk, hogy a mellrákos szövetekben szignifikánsan magasabb ennek a kórokozónak a DNS-e, mint a nem daganatos szövetekben. „Valami tehát van, de még nem tudjuk, hogy mi” – hangsúlyozta az egyetemi tanár.
Mint az eredeti vizsgálatot és publikációt jól ismerő magyar szakértő elmondta: a kaliforniai kutatók azt feltételezik, hogy a vírus esetleg nem pasztörizált tej, vagy kellően át nem sütött marha- vagy tehénhús fogyasztásával jutott az emberi szövetmintákba. Ezek persze csak feltételezések, nincsen kísérleti bizonyíték, de dr. Nagy szerint hamarosan lesz, mert az biztos, hogy a laboratóriumok jó része rá fog állni erre a mérföldkőnek számító felfedezésre.
A mellrákról az MNO hasábjain is rengeteget cikkeztünk. Különösen akkor, amikor Angelina Jolie több mint két évvel ezelőtt bejelentette, hogy kettős emlőeltávolításon esett át, hogy megelőzze a mellrák kialakulását. A színésznő elmondása szerint azért volt szükség a műtétre, mert olyan hibás gént találtak nála, amely növeli a rák kialakulásának lehetőségét. Akkor több szakértőt is kérdeztünk arról, hogy elegendő-e a biztonságos betegkövetés és gondozás azoknál, akik hordozzák a hibás gént, vagy szükség van-e drasztikus beavatkozásra. Erről bővebben itt és itt olvashat. A cikkünkben megszólaló dr. Oláh Edit tagja annak a világméretű összefogásnak, amely a nagy genetikai rákkockázattal élők klinikai ellátásának javítását tűzte ki célul. A világméretű összefogásról és a mellrák kockázatáról is beszélgettünk korábban a genetikussal. A külföldön is elismert szaktekintély arra a Science folyóiratban megjelent tanulmányra is reagált lapunknak, miszerint: a rákos megbetegedések többsége inkább a biológiai balszerencsének tudható be, mint az egészségtelen életmódnak vagy az öröklött genetikai hibáknak.
Korábban arról is írtunk, hogy évente akár több száz nő is megmenekülhetne a műtét utáni kemoterápiától és rengeteg mellékhatásától egy genetikai vizsgálatnak köszönhetően, amely azonban támogatottság hiányában igen drága. Arról, hogy mennyire meggyőző a módszer, szakértőt kérdeztünk.
