Ez az ásvány ugyanis oxigénben és vízben gazdag körülmények között alakul ki – fejtette ki Nina Lanza, az amerikai Új-Mexikó államban lévő Los Alamos Nemzeti Laboratórium kutatója és csapata. A tudósok a Geophysical Research Letters című szaklapban mutatták be eredményeiket.
A Curiosity a Mars homokkövében lévő ásványi erezetet vizsgálta lézer segítségével, ezek az erek a geológiailag fiatal Marshoz tartoznak. A marsjáró a vizsgálat során mangán-oxidra bukkant.
„Ezek a mangánban gazdag anyagok nem alakulhattak ki nagy adag folyékony víz és erősen oxidáló körülmények nélkül” – hangsúlyozta Lanza az amerikai űrügynökség (NASA) közleményében. A szakértő szerint bár mikroorganizmusok is képesek mangán-oxid termelésére, ez a verzió a Marson valószínűtlenebb.
A megfigyelések alátámasztják azt az elképzelést, hogy a fiatal Mars környezete korábban vízben és oxigénben gazdag volt. Egyelőre azonban nem tisztázott, honnan származik az oxigén. „Az egyik lehetséges mód arra, hogy az oxigén a Mars légkörébe jutott, az, hogy a víz felbomlott, amikor a bolygó elveszítette mágneses mezejét” – véli Lanza.
Sok bizonyíték utal arra, hogy a fiatal Marson sokkal több volt a víz, mint ma. Védelmet nyújtó mágneses mező hiányában viszont a bolygó jobban ki volt téve a világűrből érkező gyors, elektromosan töltött részecskék állandó, intenzív támadásának, az úgynevezett kozmikus sugárzásnak. Ez elég nagy energiájú ahhoz, hogy hidrogénre és oxigénre bontsa a vízmolekulákat.
Miközben a könnyű hidrogén a Mars csökkent nehézségi ereje miatt vélhetőleg elillant a világűrben, a lényegesen nehezebb oxigén az atmoszférában maradt. E forgatókönyv szerint az oxigén nagy része a Mars kőzetébe került, rozsdavörös színt kölcsönözve a bolygónak.
Nehéz azonban bizonyítani, hogy ez a folyamat valóban így játszódott le a vörös bolygón – hangsúlyozta Lanza.
