Ilyen központ Budapesten több is van, csak a Semmelweis Egyetemen kettő is működik: az I. Sz. Belgyógyászati Klinikán és a Pulmonológiai Klinikán. Az egyetemen belül az alvászavarok összes aspektusát el tudják látni, hiszen például egy fül-orr-gégészeti problémával is olyan szakemberhez lehet irányítani a beteget, aki járatos az alvásmedicinában. Vagy ha például a betegnek rémálmai vannak, akkor a Magatartástudományi Intézet szakrendelésére kaphat beutalót.
Ha valaki nem kezelteti magát és évekig rossz az alvásminősége, testi és lelki betegségek alakulhatnak ki nála. A rossz alvás a depresszió és az elhízás (ennek következtében kialakuló kettes típusú cukorbetegség) kockázatát is növeli. A depresszió pedig a második leggyakoribb munkaképesség-csökkenést okozó betegség a szív- és érrendszeri megbetegedések után. Az elhízás okozta betegségek következtében pedig már több ember hal meg, mint a dohányzás miatt. Mindkét betegség a 21. század két kulcsfontosságú egészségügyi problémája, mindkettő nagy kockázati tényezője a legtöbb halálozást okozó szív- és érrendszeri betegségeknek, és dr. Purebl György szerint mindkettő összefügg a rossz alvással és a mozgáshiánnyal.
Míg az emberiség nagy része sziesztázik, nyugat-európai kultúránkban ez luxus – mondja az igazgatóhelyettes. Kevesen tudják, hogy a normál bioritmushoz tartozik egy ebéd utáni – kora délutáni, körülbelül másfél órányi alvás (vagyis a szieszta). A nap többi részében azonban nem tanácsos aludni: vannak úgynevezett tiltott órák is (ebéd és vacsora előtt), ezek ugyanis destabilizálják az éjszakai alvást, ahogy a rendszertelen napközbeni szundikálás is. Mai világunk szerinte alvás- és bioritmus-ellenes, úgy kezeli az alvást, mint egy olyan dolgot, amelyet nyugodtan alárendelhetünk hétköznapi teendőinknek, mindez pedig sem testi, sem lelki egészségünknek nem kedvez.
