A 67P üstökös magját alkotó két kis komponens és maga a teljes üstökösmag is szabálytalan alakú, de a két magösszetevő jól közelíthető egy-egy ellipszoiddal, amelyek mérete a három fő tengely hosszával jellemezhető. Ezek szerint a nagyobbik magösszetevő egy 4,1 km × 3,2 km × 1,3 km-es ellipszoiddal közelíthető, a kisebbik összetevőt pedig egy 2,5 km × 2,5 km × 2,0 km-es közelítő alakkal lehet leírni.
A Philae-leszállóegység landolásánál azok a magyar űrkutatási szakemberek is részt vesznek, akik a leszállóegység fejlesztését is végigvitték. A leszállással kapcsolatos feladataikról egyebek között a következőket mondták el: „A kiválasztott leszállóhely eléréséhez a leszállóegységet az üstököstől 22,5 kilométer távolságban löki el magától az anyaűrhajó, a leszállás mintegy 7 órát vesz igénybe. Egy hétköznapi – bár ma már ritkán adódó – helyzet hasonlatával élve, a leszállás folyamata ahhoz lehet hasonlítani, mint amikor egy ügető lóról egy távolban a saját tengelye körül forgó vad egy előre meghatározott testrészére kell egy nyílpuskával lőni, a nyílvesszővel egy enyhén ballisztikus pályát leírva.”
A Rosetta űrszonda által küldött adatok alapján a szakemberek mínusz 70 Celsius-fok körülire becsülik a 67/P Csurjumov–Geraszimenko üstökös felszínének hőmérsékletét, ami nem elég hideg ahhoz, hogy a felszín kizárólag jégből álljon, kell lennie egy sötét porkéregnek is.




