Rosetta: amiben köröket vertek a magyarok a NASA-ra

Sokkal szerényebb pénzügyi és technikai körülmények között is sikeresek a magyar űrkutatók.

2014. augusztus 6-án a Rosetta űrszonda utolérte a Nap felé száguldó 67P/Csurjumov–Geraszimenko üstököst, ami jelentős mérföldkő a szonda 2004-ben kezdődött, az égitest megfigyelését célzó küldetésében. Az űrszonda november 12-én bocsátja le leszállóegységét a Csurjumov–Geraszimenko felszínére. A leszállóegység, a Philae agyát, a központi vezérlő és adatgyűjtő számítógépét az MTA Wigner Fizikai Kutatóközpont Részecske- és Magfizikai Intézet kutatói az SGF Kft.-vel közösen fejlesztették ki, erről részletesebben itt olvashat. Az MNO az űrfizikai és űrtechnikai osztály vezetőjét, dr. Nagy János Zoltánt kérdezte arról, hogyan látja munkatársai eddigi munkáját.

– Úgy vélem, a kollégáim igen jelentős munkában vettek részt, amit hobbiból, becsületből, a megfelelő szakmai kompetencia bizonyítása által motiválva végeztek el. Hasonló műszaki feladatokon Nyugat-Európában vagy Amerikában jóval nagyobb létszámú csapatok dolgoznak, nem egyszerűen jóval nagyobb költségvetéssel, hanem legalább százszor ekkora költségvetéssel, de a megfelelő kompetencia ott sem áll rendelkezésre minden intézetben vagy laborban. A magyar űrkutatás számára a Rosetta-misszióban való részvétel hírnevet hoz, amelyből feltehetőleg azon cégek, vállalkozások profitálhatnak, amelyek az űrkutatás területén érdekeltek. A magyarok bizonyítottak, amit elvállalnak, azt meg is tudják csinálni, rájuk lehet számítani – mondta el az űrtechnológus.

Ez év január végén ébresztették fel a 2011 óta – energiatakarékossági okokból – tartó hibernációjából a Rosettát, amely 2004. március 2-án indult útnak, azóta 6,2 milliárd kilométert tett meg – háromszor kerülte meg a Földet, és elrepült a Mars mellett. Jelenleg 810 millió kilométerre jár a Földtől.

2014. október közepén adott zöld jelzést az Európai Űrügynökség (ESA) arra, hogy a Rosetta űrszonda az elsődleges landolási helyre irányítsa Philae leszállóegységét a 67P/Csurjumov–Geraszimenko-üstökösön. Az üstökösre szállítandó Philae minilabor tíz műszert visz, földi irányítását a Német Légiközlekedési és Űrutazási Központ (DLR) kölni központjából – magyar kutatók közreműködésével – végzik. A műszerek az üstökös felszínének fizikai tulajdonságait és kémiai összetételét vizsgálják: lefúrnak a talajba, az onnan vett mintát mérőműszerekkel elemzik. Az elsődleges leszállási hely (eredetileg J pontnak hívott, de Agilkiára keresztelt felszín) az üstökösmag „fején” helyezkedik el, a szakemberek azután döntöttek véglegesen mellette, hogy október 14-én áttekintették a készültséget a leszállásra. Ez az első alkalom, hogy ember alkotta eszköz landol egy üstökös magján, hogy elemezze a mag ősi, a Naprendszer születésének idejéből származó anyagát.

A 67P üstökös magját alkotó két kis komponens és maga a teljes üstökösmag is szabálytalan alakú, de a két magösszetevő jól közelíthető egy-egy ellipszoiddal, amelyek mérete a három fő tengely hosszával jellemezhető. Ezek szerint a nagyobbik magösszetevő egy 4,1 km × 3,2 km × 1,3 km-es ellipszoiddal közelíthető, a kisebbik összetevőt pedig egy 2,5 km × 2,5 km × 2,0 km-es közelítő alakkal lehet leírni.

A Philae-leszállóegység landolásánál azok a magyar űrkutatási szakemberek is részt vesznek, akik a leszállóegység fejlesztését is végigvitték. A leszállással kapcsolatos feladataikról egyebek között a következőket mondták el: „A kiválasztott leszállóhely eléréséhez a leszállóegységet az üstököstől 22,5 kilométer távolságban löki el magától az anyaűrhajó, a leszállás mintegy 7 órát vesz igénybe. Egy hétköznapi – bár ma már ritkán adódó – helyzet hasonlatával élve, a leszállás folyamata ahhoz lehet hasonlítani, mint amikor egy ügető lóról egy távolban a saját tengelye körül forgó vad egy előre meghatározott testrészére kell egy nyílpuskával lőni, a nyílvesszővel egy enyhén ballisztikus pályát leírva.”

A Rosetta űrszonda által küldött adatok alapján a szakemberek mínusz 70 Celsius-fok körülire becsülik a 67/P Csurjumov–Geraszimenko üstökös felszínének hőmérsékletét, ami nem elég hideg ahhoz, hogy a felszín kizárólag jégből álljon, kell lennie egy sötét porkéregnek is.

Az üstökös felülete viszont nem a legkellemesebb hely a világon. Istálló- és záptojásszagra, valamint alkoholra emlékeztető bűz keveredik egyéb kellemetlen szagokkal a Csurjumov–Geraszimenko üstökösön – közölte a Berni Egyetem, amelynek Rosina nevű spektrométere augusztus óta elemzi az égitest gázokból és porszemekből álló csóvájában talált molekulákat az üstököst kísérő Rosetta európai űrszonda egyik mérőműszereként.

Egy apró nílusi sziget, Agilkia nevét kapta a 67P/Csurjumov-Geraszimenko üstökösmag „fején” lévő felszín, ahol a tervek szerint landolni fog a Rosetta űrszonda leszállóegysége, a Philae. A leszállóhely nevét nemzetközi pályázat során választották ki, amelyre 135 országból több mint 8000 javaslat érkezett. Ókori és modern nyelveken egyaránt születtek javaslatok, amelyek a legkülönfélébb témákat ölelték fel. A győztes koncepció összefüggésben van a Rosetta és a Philea óegyiptomi „eredetével”. Az űrszonda neve ugyanis az 1799-ben a Rosette (ma Rasid) nevű kikötővárosban feltárt feliratos gránitdarabra, a rosette-i kőre utal, és Philai szigetén, amelyről a leszállóegységet nevezték el, tálalható az az obeliszk, amelynek segítségével Champollion megfejtette a hieroglifákat, az ókori egyiptomiak szent írását.

A Rosetta űrszonda november 12-ei várhatóan a késő délutáni órákban történő landolását exkluzív tartalmak kíséretében élőben követheti az MNO stábjával.