Dolgozzon orvosként Németországban!

A Magyar Orvosi Kamara hivatalos lapjában, a Magyar Orvos című folyóirat októberi számában olvasható a fenti hirdetés, amelyet az Európai Orvosközvetítő Intézet (Europäisches Institut für Ärztevermittlung) tett közzé. Aki orvos és beszél németül, interneten keresztül elküldheti pályázatát. Hasonló álláshirdetés az újság minden számában található, a magyar orvosokat szívesen látják Norvégiában, Ausztriában, Németországban. A magyar orvos jól képzett, a magyar orvosi diplomát elismerés övezi, a magyar orvos olcsóbb. A fiatal orvosok nagy része beszél németül vagy angolul.
A fiatal és tehetséges orvosok elszivárgása már régen megkezdődött, mert a magyar egészségügy nem képes megtartani szakembereit. A kezdő orvosi bérek arcpirítóan alacsonyak, a betegellátás körülményei nem teszik lehetővé a minőségi munkát, az elhibázott finanszírozási rendszer aláássa a szakmai színvonalat, és nincs perspektíva. Az orvosi pálya szakmai presztízse szűnőben van, egy egyetemi tanár jövedelme messze elmarad egy átlagos banktisztviselő jövedelmétől. Tulassay Tivadar, a budapesti orvosegyetem rektora szerint az egyetemen végzett fiatal orvosok nagymértékű elvándorlása tapasztalható: az utóbbi években végzettek alig 55-60 százaléka maradt meg az orvosi pályán. (Magyar Orvos, XI. évf. 10.)
Nemcsak a fejlettebb országok elszívó- hatása érvényesül: a gyógyszergyárak, és különböző kereskedelmi cégek az orvosoknak a sokszorosát kínálják, mint amennyit bármely kórház vagy klinika fizetni tud.
Mivel az orvosi pálya vonzereje évről évre csökken, egyre kevesebb az egyetemre jelentkezők száma, így a felvételhez már az alacsonyabb pontszám is elegendő. Ebből adódik, hogy a végzettek szakmai színvonala is egyre alacsonyabb. Aki teheti, végzés után elhagyja a pályát, csak a legelhivatottabbak és a szerényebb képességűek maradnak meg a betegellátásban.
Ebben a helyzetben döntött a kormány az általános leépítésekről, arról, hogy a közalkalmazottak létszámát, beleértve az orvosokat is – csökkenteni kell. A fiatalokat elengedik, az idősebbeket el fogják küldeni.
A betegellátás területén óriási bajok vannak az utánpótlással, és ha elfogy az idősebb generáció, amely már évtizedek óta hordja vállán a gyógyító munka terheit, nem lesz orvos, aki ellássa a betegeket, nem lesz, aki oktassa a leendő szakembereket. A már jelenleg is tapasztalható létszámhiány és finanszírozási helyzet következménye az orvosok túlterhelése. Többszörösen érvényesül ez a túlterhelés a klinikusokra, az egyetemeken dolgozó orvosokra vonatkozóan, akik a fekvő- és járóbeteg-ellátáson, ügyeleteken kívül magyarul, németül és angolul is oktatnak. Pedig már Mária Terézia megmondta, hogy egy birkáról csak egy bőrt lehet lenyúzni. Az orvosokról többet. A rendkívüli túlterhelést bizonyítja az orvosok halálozásának a népesség egészéhez viszonyított kedvezőtlen helyzete.
A túlterhelés másik súlyos következménye a munka, a betegellátás minőségromlása, amelyet mindenki észlel, aki beteg.
A kormány válságos pénzügyi helyzetét az egészségügy feláldozásával próbálja rendezni: eladni, ami eladható, és leépíteni, ami leépíthető. Meddig lehet még zsugorítani az amúgy is szűkre szabott betegellátást? Meddig tűri még ezt az egészségügyi társadalom?
Az Európai Unióhoz való csatlakozásunk után a munkaerő szabad áramlásából következik, hogy a tehetséges magyar orvosok Európa gazdagabb országaiban könnyen jobb állásokhoz juthatnak, mint itthon. Ki fog Sopronban dolgozni, ha a szomszédban a többszörösét tudja megkeresni? A hazai betegellátás létszámgondjai pedig rohamosan kritikussá válnak majd. Néhány év múlva, akinek a pénztárcája ezt megengedi, magyar orvosokhoz fordulhat Bécsben, Grazban vagy Münchenben, és bizonyára kulturált körülmények között, magas színvonalú ellátásban fog részesülni. De ki fog gyógyítani minket tíz év múlva itthon?

A szerző az orvostudomány kandidátusa