Amiről szívesen hallgat a hatalom

Magyarország jogállam, és mindannyiunk érdeke, hogy az maradjon. Jogállamban a közhatalom gyakorlása és az emberi jogok rendeltetése összhangban áll. Magyarországon komoly problémák vannak az emberi jogok tiszteletben tartása terén. Harmadik jelentésünkben az elmúlt fél év történéseit, tapasztalatait adjuk közre. Módszerünk nem változott: csak olyan esetek szerepelnek a jelentésben, amelyek az adott időben történtek, és megelőzően már nyilvánosságra kerültek. A jelentés közzététele az emberi jogok napjához kötődik. Az Egyesült Nemzetek Közgyűlése 1948. december 10-én fogadta el az emberi jogok egyetemes nyilatkozatát.

I. A személy integritásának tiszteletben tartása
1. Megalázó bánásmód
2003. október 2-án, egy Csepelen történt rendőri intézkedés során a Hungária Televízió egyik munkatársnőjét fogdába szállították, ahol matrac és takaró nélkül, csupasz fapriccsen töltötte az éjszakát. A hölggyel szemben alkalmazott bánásmód megalázó, és csak azért nem tekinthető kegyetlennek, mert nem ismétlődött meg.
2. A személyi biztonsághoz fűződő jog
Fogva tartott személy halála a börtönben
2003. november 27-én a zalaegerszegi börtön egyik magánzárkájában tisztázatlan körülmények között tűz keletkezett, s a bezárt fogvatartott meghalt. A magánzárkára vonatkozó rendszabályok betartása fogalmilag kizárja, hogy azon belül a fogvatartott kárt tegyen magában. A bekövetkezett haláleset azt mutatja, hogy végzetes mulasztás történt, amely felveti a felügyeletet ellátó szaktárca felelősségét.
3. Önkényes beavatkozás a magánszférába
Adatvédelmet sértő kérdőíves felmérés a védőnők körében
2003 októberében az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium egyik helyettes államtitkára többoldalas kérdőívet küldött minden védőnőnek. Egy héten belül vártak választ többek között arra, hogy a megkérdezett „cigánynak tartja-e önmagát”, „konzervatív gondolkodású-e”, „erősen hazafias gondolkodású-e”, a „privatizáció korlátozásának a híve-e”, „ellenzi-e hazánk európai uniós tagságát”, „a kábítószer-fogyasztók büntetésének híve-e”, „vallásos-e”. A kérdőív ellentétes a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvényben foglaltakkal, s nyílt késztetést jelent arra, hogy a munkavállaló számot adjon politikai nézeteiről.

II. A szabadságjogok tiszteletben tartása
1. Szólásszabadság
2003. december 8-án a kormánytöbbség elfogadta azt a büntetőtörvényt, amely a megelőzőnél erősebben korlátozza a véleménynyilvánítás szabadságát. A kormány a gyülekezési joggal kapcsolatos önkényes jogalkalmazási gyakorlat és kíméletlen rendőri fellépések mellett ezzel a büntető törvénykönyvben is létrehozta hatalmának védőbástyáit.
2. Sajtószabadság
a) Közszolgálati műsor politikai okokból való megszüntetése
A Magyar Televízió elnöke kormánypárti újságírók feljelentését követően megszüntette az Éjjeli menedék+1 című heti tévéműsort azzal az indoklással, miszerint az október 26-i adásban megsértették a médiatörvényt. A médiahatóság a vádat alaptalannak találta, az MTV vezetése azonban az eredeti állapotot nem állította helyre. A műsor megszüntetése azután történt, hogy a kormányfő találkozott a Magyar Televízió elnökével, s elvárásokat fogalmazott meg a közmédium hírműsoraival kapcsolatban. Ezt követően leváltották a Híradó főszerkesztőjét is.

b) Polgárok félretájékoztatása
– A Népszabadság című napilap hamisan az elhunyt világhírű fizikusnak, Teller Edének tulajdonított egy levelet. Ezen levél alkalmas volt alaptalan politikai konzekvenciák levonására az ellenzékkel szemben. Az eset kapcsán kiderült, hogy a kormánytöbbséget alkotó MSZP az alapítványán keresztül jelentős tulajdonrészt birtokol az adott napilapban. A Magyar Újságírók Szövetségének etikai bizottsága szerint a Népszabadság főszerkesztője súlyosan megsértette az újságírói etikai kódexnek az újságírói felelősségre, a személyiségi jog védelmére, valamint a valósághű tájékoztatásra és a lelkiismeretességre vonatkozó szabályait.
– A söjtöri Deák-ünnepségek alkalmával több kormánytag is azt állította, hogy a helyszínen füttyszóval zavarták a Himnusz elhangzását. A Hír Televízió – az eseményről történt – közvetítése nyomán kétséget kizáróan igazolható, hogy alaptalan és rágalmazó a kormány állítása, ugyanis a Himnusz alatt nem volt füttyszó.

c) A kormány egyoldalú sajtókapcsolata
A kormány változatlanul tartózkodik és elzárkózik attól, hogy eleget tegyen a minden oldalú tájékoztatás kötelességének. 2003. november közepén az Európai Újságírók Szövetségének – kormányzati részvétellel szervezett – budapesti kongresszusán Magyarországról csak a baloldali sajtó képviselői vettek részt, egyetlen ellenzéki orgánumot sem hívtak meg. A Magyar Nemzet című napilap például idén tavasz óta nem kapott lehetőséget arra, hogy az adott helyszínről tudósíthasson a kormányfő külföldi hivatalos látogatásairól. Eközben a kormányhoz lojális orgánumok közpénzen, hivatalos delegációval utaznak és vannak jelen az eseményeken. Az ellenzéki sajtóműhelyek nem kapnak meghívást a kormányszóvivő félhivatalos tájékoztatóira sem.
3. Gyülekezési szabadság
a) Alaptalan és aránytalan rendőri intézkedés Csepelen
2003. október 2-án Csepelen, a járdán szabályosan közlekedő személyeket rendőrök igazoltatták. Egyiküktől – a rendőri átvizsgálás során – kibontott nemzeti színű zászló került elő. A nemzetiszín zászló láttán a rendőrök be nem jelentett tüntetésre következtettek, s rendzavarás szabálysértése miatt tíz személyt – egy embert megbilincselve – a helyszínről elszállítottak. Október 3-án a bíróság – bizonyítottság hiányában – valamennyi vádlottal szemben megszüntette az eljárást. A rendőri fellépés alaptalan, az intézkedés indokolatlan és aránytalanul eltúlzott volt. Az egyik intézkedő rendőr a bíróságon tett tanúvallomásában elmondta: ha az illető csoport a Medgyessy-kormányt éltette volna, nem intézkedik, hanem velük éljenez.

b) Alaptalan és aránytalan rendőri intézkedés a budapesti Gesztenyéskertben
2003. december 1-jén este a rendőrség kényszerítő eszközök kíméletlen alkalmazásával feloszlatta a Budapest Kongresszusi Központ elé meghirdetett tüntetést, és 52 személyt előállított; közülük a szervezet vezetőjét őrizetbe vette. A bírósági tárgyaláson kiderült, hogy a tüntetés jogszerű volt, annak rendőrségi betiltásáról nem született határozat. A helyszínen a rendőrök egy korábbi betiltásra hivatkozva intézkedtek. Az eset azt mutatja, hogy a rendőrség jogalkalmazási gyakorlatát e téren az önkényesség jellemzi.
4. A gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadsága
Keresztállítás köztéren, advent idején
Egy közelmúltban alakult párt országszerte területfoglalási engedélyt kért arra, hogy advent idején az egyes települések legforgalmasabb helyein keresztet állíthassanak fel. Számos nagyváros önkormányzata nem adta meg az engedélyt; volt, ahol maga az önkormányzat bontatta szét a már felállított fakeresztet. A kezdeményezés elutasítása a lelkiismeret és vallásszabadság sérelmét jelenti.

III. A politikai jogok tiszteletben tartása
1. A választások tisztasága
a) Választási visszaélés megállapíthatóságát kizáró mulasztás
Az Országos Választási Bizottság (OVB) az országgyűlési választások után másfél évvel észlelte, hogy a 2002. április 18-án – a második forduló előtt három nappal – kelt állásfoglalása nem jelent meg a Magyar Közlönyben. Az adott állásfoglalás kimondta, hogy a választói névjegyzék a szavazás napján kizárólag a választópolgárok választásra vonatkozó jogának gyakorlását biztosítja és a rendeltetésszerű joggyakorlás ellenőrzésére szolgál, más nyilvántartási rendszerrel nem kapcsolható össze. Az OVB állásfoglalása szerint „a szavazás titkossága alkotmányban és választójogi törvényben foglalt alapelvének, valamint a választási eljárásról szóló törvényben meghatározott alapelveknek súlyos sérelmét valósítja meg, ha a választási névjegyzék alapján bárki hozzáférhetővé tesz olyan adatokat, amelyek a szavazati jogukat gyakorolt, illetőleg a szavazni jogosult, de még meg nem jelent választópolgárok személyére vonatkoznak.” Az OVB állásfoglalása az országgyűlési választások első fordulója utáni nagyszámú állampolgári bejelentés – tehát tapasztalat és nem csupán elvi lehetőség – alapján született. Az észlelt esetekben a benyújtott panaszokat a választási bizottságok sorra elutasították. Ugyanakkor a kifogásolt cselekmények választási visszaélések, melyek az OVB állásfoglalása értelmében a „választási eljárásról szóló törvényben meghatározott alapelveknek súlyos sérelmét” jelentik.

b) Választási visszaélés Demecseren
2003. október 27-én a Szabolcs-Szatmár Megyei Bíróság semmisnek mondta ki a Demecseren megtartott időközi polgármester választást, és előírta annak megismétlését, mivel az MSZP–SZDSZ Szövetség Demecserért koalíció jelöltje megtévesztette a szavazókat, és ezzel befolyásolta a választás kimenetelét. A bíróság határozata szerint a választási eredményt befolyásolta, hogy a polgárokat szervezetten szállították szavazni. A bíróság ugyancsak megengedhetetlennek tekintette, hogy az adott jelölt fényképét az informatikai minisztérium szerepeltette a helyi iskolában tartott rendezvényén. A megismételt választási eljárás során a Fidesz jelöltje telefonon életveszélyes fenyegetést kapott, majd visszalépett a jelöléstől. Később a Magyarországi Cigány Szervezetek Fórumának szabolcsi elnöke közölte, hogy tizenegy autóval szállították szavazni a romákat, s így mintegy háromszáz szavazatot szereztek a kormánypárti koalíció jelöltjének. Elmondta azt is, hogy ennek fejében az MSZP megyei vezetése helyet ígért nekik a roma munkavállalók foglalkoztatására létrehozott közhasznú társaságban, amely ígéret nem teljesült.
2. Alkotmányos intézményekkel szembeni támadás
Az elmúlt fél évben folytatódtak a független intézményekkel és vezetőikkel szembeni kormányoldali támadások. A támadottak valamennyien a korábbi kormány idején léptek hivatalba. A kormány egyik tagja kifejezett programként tette közzé, miszerint meg kell akadályozni, hogy árnyékkormányzás történjen, amelynek szerinte a korábbi kormány idején kinevezettek a letéteményesei. A független intézmények vezetőinek az irántuk való bizalmatlanság miatti és idő előtti elmozdítására vonatkozó törekvések devalválják a törvények erejét, általános érvényét, és jogbizonytalansághoz vezetnek.
– A legfőbb ügyész elleni támadás a kormányváltás óta folyamatosan tart. Az egyre élesedő támadások kétségbe vonják az ügyészi tevékenység szakszerűségét, bűnpártolással vádolják az ügyészséget, rendeltetésellenesen politikai vádaskodásra használják az interpelláció és a pótmagánvád intézményét. A kormányoldal részéről a leszavazások tényét a legfőbb ügyész tevékenységének „objektív” mércéjeként tüntetik fel.
– A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) vizsgálatai a rendszerváltozás óta eltelt időszak legnagyobb pénzügyi visszaélését tárták fel. A PSZÁF elnökét ezzel egyidejűleg, 2003. június 18-án a nyílt utcán brutálisan összeverték. A rendőrségi vizsgálat azóta sem járt eredménnyel, ugyanakkor a kormányoldalról és a rendőrség részéről időközben kísérlet történt az eset bagatellizálására. A kormány előkészítette a pénzintézeti törvény módosítását, amelynek alapján megváltozik a felügyelet jogállása, így jelenlegi vezetőjének távoznia kell. A tervezet ellen mind a hazai, mind pedig a külföldi pénzügyi szakmai szervezetek tiltakoztak.
– A Magyar Rádió elnökével szemben a kormányoldal egyfelől a felügyelő kuratórium baloldali delegáltjai részéről, másfelől nyíltan pártpolitikai oldalról indítottak támadást. Ennek elemeként az intézménnyel szemben indokolatlan költségvetési szigorítások, elvonások történtek, holott a Magyar Rádió a számvevőszék megállapításai szerint az elmúlt években szigorúan racionális költséggazdálkodást valósít meg.
– A kormánytöbbség 2003. június 16-án elfogadta azt a törvényt, amely módosította a Magyar Energia Hivatal irányítására vonatkozó szabályokat. A hivatal elnöke így távozásra kényszerült. Megelőzően a privatizációbarát kormányoldal több esetben bírálta a hivatal elnökének energiapolitikával kapcsolatos álláspontját.
– 2003. november 19-én menesztették posztjáról a Központi Statisztikai Hivatal nemzetközi szaktekintélynek számító elnökét. Az idő előtti, indokolás nélküli menesztés olyan esetben, amikor a kinevezés hat évre szól, nyilvánvaló politikai indítékot rejt.
3. Támadás a bíróságok ellen
Az elmúlt fél évben új és mindennél jelentősebb, riasztó elemként jelent meg a bíróságok tevékenységével és a bírói kar tagjaival szembeni nyílt támadássorozat. Az igazságügy-miniszter pirulás nélkül nyugtázza külügyminiszter kollégájának vagy a kormányfő személyügyi testülete vezetőjének konkrét bírósági ítélethez fűzött, illetve bíróra vonatkozó mondatait. A konkrét bírósági eljárásokkal kapcsolatos állásfoglalás vagy az ítélkezés irányának politikai szempontból, a közhatalom gyakorlói részéről történő értékelése súlyosan sérti a jogállam alapjait és veszélyezteti a társadalom békéjét.
4. Rendőri zaklatás politikai jogok
gyakorlása során
a) Rendőri intézkedés Székelyföldön
2003. október közepén a Székely Nemzeti Tanács települési szintű választásokat és falugyűléseket tartott. A román rendőrség a rendezvények előtt pár nappal intézkedéseket foganatosított az eseményről hírt adó plakátokkal és szórólapokkal kapcsolatosan. Nincs adat arra, hogy az erdélyi magyarok jogbiztonságát érintő ügyekben a magyar kormány bármit tett volna.

b) Rendőri intézkedés Szegeden
Egy ifjúsági mozgalom több száz tagja Szegeden a román konzulátus épületéhez vonult, hogy petíciót adjon át. A városban ezalatt megerősített, szembetűnően demonstratív rendőri jelenlét volt. A mozgalom elnökét a kivezényelt rendőrök civil ruhás parancsnoka megfenyegette, az egyik rendőr pedig többek füle hallatára dehonesztáló jelzővel illette a tüntető fiatalokat.

c) Rendőri intézkedés Szarvason
2003. október 21-én Szarvasra látogatott a szlovák és a magyar köztársasági elnök. Egy ifjúsági mozgalom helyi tagjai demonstrálni kívántak egy magyar és szlovák nyelvű szöveget tartalmazó táblával a benesi dekrétumok ellen. A négy fiatalt rendőrök igazoltatták, s felszólították őket arra, hogy a táblát ne vegyék elő. A rendőrök a véleménynyilvánítás szabadságára hivatkozóknak azt válaszolták, hogy „ezt most hagyjuk”, s azzal fenyegetőztek, hogy „esetleg nem tudnak majd leérettségizni a fiatalok, ha rendzavarásba kezdenek”.

IV. Kiskorúak jogainak védelme
A kormánytöbbség elfogadta a közoktatási törvény módosítását, amelynek alapján főszabály szerint a szülő el van zárva attól, hogy kiskorú gyermekével kapcsolatos információk teljes körét megkaphassa. E rendelkezés a tanár titoktartási kötelezettsége révén a szülő jogait indokolatlanul háttérbe szorítja, és valódi felelősségviselő nélkül deklarál jogot. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy akadályba ütközik a kiskorúak jogainak védelme, a szülőnek nincs elsőbbsége a kiskorú nevelésének megválasztásában.

V. Munkavállalói jogok, elbocsátások
1. 2003 novemberében három megyei tiszti főorvos megbízatását vonta vissza indokolás nélkül az országos tiszti főorvos. Adat van arra, hogy egyikük leváltása nyilvánvalóan politikai okból történt, annak érdekében, hogy helyébe baloldali érzelmű, illetve lojalitású embert lehessen állítani.
2. A magyar alkotmányból levezethető az állam megfelelő foglalkozáspolitika folytatására vonatkozó kötelezettsége is. A köztisztviselőknek a közfeladatok ellátásában, az állam és az önkormányzatok működtetésében betöltött szerepe kiszámítható, előrelátható, tervszerű foglalkoztatásukat teszi szükségessé. Súlyosan sérelmes, ha a létszámleépítés konkrétumait tervezetlenül, hirtelen, nyilvánvalóan nem stratégiai megfontolásból, hanem improvizációszerűen döntik el. Mindez káros a demokratikus jogállami intézményrendszer működésére nézve.

VI. A kormány hozzáállása az emberi jogok megsértésére vonatkozó állítások kivizsgálásához
Az elmúlt fél évben biztossá vált, hogy a kormány az állam és a társadalom valamennyi meghatározó intézményével szemben frontot nyitott. Nincs adat arra, hogy a jelentésben felsorolt esetek bármelyikében a kormány részéről belső vizsgálat, illetve intézkedés történt volna. Persze a felsorolt esetek kivizsgálása nagyrészt el sem várható a kormánytól, mivel azokat kifejezett szándékkal maga okozta.

VII. Megállapítások
A jelentésben leírt esetek azt mutatják, hogy a kormány változatlanul
n nem tartja és tartatja tiszteletben az emberi, politikai és szabadságjogokat, hanem azokat tetszése szerinti célokra használja fel;
n politikai zsákmányként tekint az alkotmányosan független intézményekre;
n nem tűri a vele ellentétes politikai célú tömegrendezvényeket.
Tényként lehet kezelni, hogy a kormány erőteljes politikai nyomás alatt tartja a rendőrség működését. Ennek nyomán kíméletlen erőszakkal lépnek fel a rendőrök védtelen polgárokkal szemben, és a rendőrség működésében meghatározóvá vált a párthatalomvédő jellegű tevékenység. Ebben az időben született meg a véleménynyilvánítás szabadságát korlátozó büntetőtörvény.
Jogállamban a közhatalom gyakorlása és az emberi jogok rendeltetése összhangban áll. Ez Magyarországon ma nincs így.
(Rövidített szöveg; a jelentés teljes változata
a www.mno.hu honlapon olvasható.)