Mindenki magából indul ki: jól látjuk, Gúr Nándor, az MSZP megmondóembere sem tud elszakadni a „trükkök százaitól”, a számukra aranykort idéző évektől. A tegnap megjelent munkanélküliségi adatok valóban kedvezőbbek, mert – ha nem is sikerült megvalósítani a Bajnai Gordon ígérte teljes foglalkoztatottságot – az uniós átlagnál alacsonyabb, 9,9 százalékos arányú munkanélküliség valóban kissé jobban fest. Az erre adott ellenzéki válaszok alapján felkészülhetünk, hogy amennyiben a választásokig bármilyen pozitív gazdasági adat kerülne még napvilágra, azt mind a statisztikai hivatal csalásával fogják magyarázni, valahogy úgy, mint a számukra 2014 főpróbáját jelentő bajai választási vereségüket.
A gazdasági helyzet javulását jelző foglalkoztatási adat azonban cseppet sem „sikerpropaganda”, sokkal inkább a kilábalás elindulása, valamint az egy éve meghirdetett munkahelyvédelmi program jótékony hatása. Minden válság esetében törvényszerű, hogy a kikecmergés legutolsó jele a munkahelyek számának emelkedése, mert itt lehet a leglassabban eredményt is felmutatni. Magyarországon egy év alatt hat százalékkal csökkent az állástalanok száma, ami kétségtelenül kedvező jel, ám a munkanélküliek fele még mindig abból a társadalmi rétegből kerül ki, amely tartósan képtelen elhelyezkedni. Ez a magyar gazdaság egyik legfőbb szerkezeti problémája, az alacsony foglalkoztatottság alapvető oka, amelyre a rendszerváltás óta nem sikerült megoldást találni. Pedig százmilliárdok folytak el (át)képzésre és felzárkóztatásra, ám szinte teljes egészében eredménytelenül. Az uniós támogatású álképzések tragikomédiájáról több vezércikket is lehetne írni: a jelenléti ívek aláíratása és a vagyonokba kerülő tanórák aprólékos dokumentálása gyakorlatilag csak a baráti tanácsadó cégeknek biztosított jó munkahelyeket.
A tavaly júliusi tízpontos munkahelyvédelmi akcióterv ezzel szemben azoknak kínált munkalehetőséget, akik a legnehezebb helyzetben voltak. A pályakezdő fiataloknak, akik közül csak minden harmadik dolgozik, a frissdiplomásoknak, a gyesről visszatérő kismamáknak, a nyugdíj előtt állóknak és a képesítés nélkülieknek. A részfoglalkoztatás segítése, a lakhatási támogatás bővítése, a kezdő vállalkozóknak kidolgozott programok, illetve a legképzetlenebbeknek munkát kínálók számára adott bér- és járulékcsökkentés most mutatta az első eredményeket.
Minden egyes munkahelyért meg kell küzdeni, nemcsak az újakért, hanem a régiek megtartásáért is. Erre irányul a jegybank kétezermilliárd forintos kamatmentes hitelt adó élénkítőcsomagja és a 2014–2020-as tervben gazdaságfejlesztésre biztosított 60 százalékos arány. A kormánypártisággal legkevésbé sem vádolható Kopint-Tárki gazdaságkutató intézet szintén tegnap közölt előrejelzése már az építőipar kilábalásával, a beruházások növekedésével, a lakosság fogyasztásának bővülésével és az ipari termelés javulásával számol. Nem szabad azonban szem elől téveszteni, milyen mélyről indultunk 2010-ben, a két szocialista–szabad demokrata ciklus után, és azt, hogy a lakosság jelentős része hosszú évekre devizában adósodott el, ami még sokáig visszaveti a belső keresletet. Idén még az egész unió recesszióval küzd, ami a nekünk kulcsfontosságú exportra nyomja rá a bélyegét. Ebben a környezetben kell értelmezni minden javulást mutató adatot.
(Szabó Anna)
