A sajtó kiszimatolta, hogy ezek a sértett, vagy csupán mellőzött szocialisták új párt alapjait is lerakhatják a medence partján, ám ezt Puch határozottan tagadta. Szerinte „nem szervezkednek”. Magyarán szó sincs puccsról, csak tereferéltek egy jót két puncs vagy két pancsolás között. Nehéz elhinni, hogy ha összejön cirka harminc, politikai fősodorból kizuhant szocialista, akkor tényleg csak eszmét cserélnek. És véletlenül se próbálja meg senki közülük elültetni a csíráját egy olyan összeesküvésnek, mint amilyet Medgyessy Péter kormányfő ellen egyszer már sikerre vittek tíz esztendővel ezelőtt. Éppen pécsi szocialisták kulcsszerepével.
Az összejövetelen olyan nagyágyúk vettek részt, mint Szekeres Imre, aki korábban is művészi fokon űzte a kamarillapolitizálást, és aki Harkányban sem rejtette véka alá, hogy szerinte nem elég megreformálni az MSZP-t, hanem teljesen új szervezetet kell létrehozni az MSZP bázisán. Csak gyanítjuk, hogy ezt nem Mesterházy irányításával képzeli el, mert ha így lenne, akkor őt is meghívták volna. Vele szemben viszont meghívták Kovács László korábbi pártelnököt, aki külföldi útjára hivatkozva nem ment el, ehelyett – útközben – Gyurcsány pártjával, a DK-val kampányolt egy jót Győrben. A párthűség jegyében – persze. Kovács szerint is vizsgálni kellene, hogy „alkalmas-e a jelenlegi pártvezetés az MSZP irányítására”, hogy vajon „felkészültség, tapasztalat, kommunikációs készség, hitelesség, meggyőző erő szempontjából elérik-e a szükséges mértéket, vagy esetleg ott kell változtatni”. Kovács amúgy magát alkalmasnak tartja egy megújuló párt elnöki posztjára, ezért aztán vállalná is a felkérést. Nincs az a pozíció, amire Kovács ne tartaná magát alkalmasnak. Ha kell, külügyminiszter, pártelnök, fiatalos hevületű utcai tüntető, nyakában kötéllel. Ha kell, energiaügyi uniós biztosi posztot vállal, de adóügyi spílernek is elmegy, noch dazu uniós legfelső szinten. Lendvai Ildikót is hívták Harkányba, őt is külföldi útja tartotta távol. Vagy a józan ítélőképessége.
Ott volt viszont a belügyminiszterként a „demokratikus közpénzosztogatás” módszerét megújító Lamperth Mónika, a volt honvédelmi miniszter Juhász Ferenc, az éhségmenet-szervezésben jeleskedő Nyakó István, a „zsurki vodkás” Baja Ferenc mellett az Európai Parlamentbe készülő volt pénzügyminiszter Veres János és Ujhelyi István is. Csupa olyan tapasztalt szakember, akik aligha pótolhatók egy olyan szocialista párt vezérkarában, mint amilyet ők képzelnek el felépíteni az MSZP bázisán. Veres egyébként a legutóbbi felmérések szerint, úgy tűnik, lecsúszik a brüsszeli mandátumról, tekintve, hogy csupán a negyedik helyen áll a listán, és egyelőre csak három képviselői helyre számíthatnak a szocialisták. Annak rendje s módja szerint ki is szivárgott, amit ki akartak szivárogtatni nekünk a harkányi nosztalgiázók. Belső ellenzéket nem szerveztek, mondják, tehát szerveztek. Nagyon is. Állítólag több órán keresztül kritizálták Mesterházyt és a párt jelenlegi irányát, és úgy döntöttek: feladatuk van az újjáépítésben. Magyarán ők akarják újjáépíteni a pártot, viszont nem szerveznek új pártot, és nem puccsolnak. Mesterházy hétpróbás elvtársai, akik Harkányban is azt hangoztatták: azért is kapott április 6-án nagy verést a baloldal, mert Mesterházyról „ember nem hitte el, hogy alkalmas miniszterelnöknek”. Akinek ilyen elvtársai vannak, annak már tényleg nincs szüksége ellenségre.
