A devizahitelezés csapdája több ezer milliárd forint lakáscélú jelzálogkölcsönt, több százezer bajba jutott családot, és több tízezer megfeneklett vállalkozást jelent. Összességében az egész gazdaságot sakkban tartó problémáról és szociális patthelyzetről beszélhetünk.
Egyrészt a bankok nem hiteleznek, amíg nem kerülnek ki könyveikből a korábban felelőtlenül kihelyezett és időközben bedőlt devizakövetelések. A hitelezés beindítása márpedig kulcsfontosságú az egész versenyszférának, mert a bankok korrekt tevékenysége mindenhol nélkülözhetetlen.
A jegybank megtett mindent, amit tudott: huszonkétszer alapkamatot csökkentett, olcsóbbá téve a hiteleket, és elindította a 2700 milliárd forint keretösszegű növekedési hitelprogramját. Mindez azonban még mindig nem elegendő, ha a pénzintézetek nem hajlandók hitelezni, még akkor sem, ha nulla százalékra kapnak forrást a nemzeti banktól.
A másik probléma egyértelműen szociális jellegű: a csapdában vergődő több százezer család java része a létminimum alá került a megnövekedett törlesztőrészletek miatt. A kormány a Kúria döntése előtt elment a falig: gyakorlatilag végtelenítette a kilakoltatási moratóriumot, 355 ezer családnak könnyebbséget hozott a végtörlesztéssel, a kiterjesztett árfolyamgáttal és a Nemzeti Eszközkezelőnek felajánlható ingatlanokkal.
A bankokkal a múlt héten ismét leült egyeztetni Varga Mihály, a Kúria tegnapi ítélete azonban a vártnál kisebb mozgásteret hagy a kormánynak, hogy törvényi beavatkozással, a Kúria állásfoglalását tiszteletben tartva megoldást találjon a problémára. A tegnapi döntés – minden pozitívuma ellenére – csak azt erősítette meg, hogy a devizahitel-szerződések kérdése egyrészt a bankszövetség és a kormány közötti egyezkedésen, másrészt a bírósági termekben fog eldőlni.
A bankszövetség pozíciója ugyanakkor már közel sem olyan, mint a 2011-es kiegyezéskor. A bedőlt lakossági hitelek aránya megközelíti a 20 százalékot, amely uniós szinten a legmagasabb aránynak számít, a vállalatoknál ugyanez az arány 17 százalék. A bankok nem ingatlankezelők, és nem is ingatlanfejlesztők, hogy az elakadt beruházásokat befejezzék, és a jelenlegi árak mellett vevőt sem találnak a fedezetül szolgáló lakásokra.
Magyarul őket is a tárgyalóasztalhoz kényszeríti a szorult helyzetük, és elkerülhetetlen, hogy korábbi rossz döntéseikért nekik is vállalniuk kelljen a felelősséget. Jó jel, hogy mérlegeikben már el is különítettek bizonyos összegeket a Kúria állásfoglalását követő új helyzetre. Az árfolyamrés tisztességtelenségének kimondása körülbelül 85-90 milliárd forint mínuszt jelent a bankoknak, de további engedményeket is kell tenniük a szerződések semmisségének elkerülése érdekében.
Az egyezkedési kényszer és a várható perek sokasága mellett ugyanakkor ki kell mondani: miközben a devizahitelezés anomáliáit érintő jogi kérdésekben a régió többi államában már rég megszülettek a legfelsőbb bírósági döntések, addig nálunk évekig húzták az időt, és még Luxembourgba is átküldték a kérdést. A bíróságokon pedig ezalatt százszámra születtek az egymásnak teljesen ellentmondó ítéletek – mert hiányzott a jogegységi döntés.
Most tettünk egy lépést előre.
