Az évek óta zajló pereskedésnek most új szakaszához érkeztünk: a Fővárosi Törvényszék múlt pénteken döntést hozott az első banki keresetlevélről. Az ítélkező fórum elnöke a nyilvánosságnak bejelentette, hogy a héten újabb hasonló ügyek kerülnek a bírák elé. A július elején megszavazott adósmentő törvény alapján emellett sejteni lehet, hogy ma várhatóan további kérelmek tucatjait nyújtják be a pénzügyi szervezetek. Augusztus 25-én ugyanis lejár az a határidő, amelyen belül a bankok, a pénzügyi vállalkozások és más hitelszervezetek megkereshetik az igazságszolgáltatást, és kezdeményezhetik: állapítsa meg a bíróság, hogy az elmúlt években tisztességes szándékkal emelték fel egyoldalúan a kamatot, a díjat, a költségeket a devizaalapú fogyasztói hitelszerződésekben. A jogszabály ennek az ellenkezőjét vélelmezi, a hitelintézeteknek ugyanakkor módot ad rá, hogy bizonyítékot szolgáltassanak, nem érvénytelenek az egyoldalú kamatemelést lehetővé tévő általános szerződési feltételeik. Azt már mindenki tudja, hogy az egyoldalú szerződésmódosítás az ügyfeleknek eddig is nagyon sok pénzébe került, a törlesztőrészletek ugyanis alkalmanként az eredetinek a kétszeresét is meghaladhatják. A devizaalapú hitelezés ügyében kialakult helyzet lényegében tarthatatlanná vált, családok mentek tönkre, a bíróságot pedig elárasztották a semmisségi, érvénytelenségi perek. Reménytelennek látszott, hogy az adósok egyenként szerezzenek érvényt igazuknak a hitelintézetek ellen. A Kúria – az Európai Bíróság meghallgatása után – útmutatást adott a főbb jogi kérdésekben a bíróságoknak, a kormány az Alkotmánybíróság (AB) véleményét kérte, majd a tanulságokat összegezve a törvényhozás úgy döntött: a bankoknak kell igazolniuk, hogy annak idején tisztességes megoldásokat alkalmaztak. A rövid határidőhöz kötött jelenlegi eljárások az év végéig befejeződhetnek.
Valószínűleg csalódnia kell azonban annak, aki úgy gondolja, hogy a devizapereskedés rövid úton, egyszer és mindenkorra lezárható. Ezt azért érdemes megjegyezni, mert számosan abban reménykednek, és azzal biztatnak másokat is, hogy egykettőre pénzhez jutnak majd, tartozásuk pedig esetleg megszűnik. Bőven lesz példa nyilván erre is, a jogszabály, a jogegységi határozat, az AB-állásfoglalás ugyanakkor nem tud választ adni minden konkrét kérdésre, hiszen a jelenségeknek rendszerint csak a lényegét ragadja meg. Az egyes ellentmondásokat a személyes megállapodás, az előírt elszámolás vagy a bíróság ítélete oldhatja fel. Könnyen belátható ez, hiszen az élethelyzetek különböznek. Az olykor húsz-huszonöt évre szóló, többnyire jelzáloggal biztosított fogyasztói szerződések ezerféle kikötést tartalmaznak. Mindez elsősorban abból következik, hogy a 2003-tól idehaza mindinkább terjedő devizaalapú hitelezés nagyon sokrétű, összetett folyamat volt. Éppen olyan, mint amilyen a politika által is támogatott, feltétlen haszonra törekvő spekuláció lehet. A hazai polgárok jelentékeny része nem tudta elkerülni ezt a csapdát. A piacgazdaság egyik alapvető ismérve, a tőke szabad áramlása ugyanakkor nem jelentheti azt, hogy a pénzvilág – akár csak időszakosan is – szabadon rendelkezhetne mások javaival, jövőjével.
