A katonák, a miniszterek, a főhadnagyok, az űrhajósok, a sebészek civilek? Vagy inkább eszmehordozók, akiktől jobb távol tartani magunkat. Még rosszabb, ha valaki egy bejegyzett párt tagja, aktivistája, támogatója. Kérdés, hogy hordhatja-e még a civil jelzőt, vagy pártkatonák ezek mind, akkor is, ha hétköznap mosnak, vasalnak vagy vacsorát főznek. A szigorú méricskélők szerint maga a civil ethosz forog veszélyben, azaz nem tudod hatékonyan megvédeni magadat a kormányzás vagy/és a politika zaklatásaitól. Itt már tisztulhatna a kép, de még mindig ott a kérdés, hogy a civilség miért akarja ennyire megkülönböztetni magát?
Amióta az Orbán-kormány képviseli a hatalmat, azóta a civil lét a hősiességet és a bátorságot képviseli, szemben a kormány erőszakos nyomulásával. Kivéve a békemenet, mert azok nem civilek, hanem primitív Orbán-csicskák, akik a Vezér alfelét takarítják. Norvégia messze van, és Vilgar Hegedsen uniós miniszter azért nem keres meg egyetlen jobboldali újságírót sem, mert ha rákérdezne, mennyire civila Társaság a Szabadságjogokért, a NANE, A Krétakör Alapítvány vagy a Roma Sajtóközpont, nem tetszene a válasz. Szeretnék megóvni az Orbán-kormányt a „putyini illiberális autokráciától” „és lebontani azt a szellemi vaskupolát”, amit Orbán kalapálgat a múlt gebéjén poroszkálva. Az elmérgesedett vita tárgya, hogy a nem európai uniós országok, mint például Norvégia, pénzzel segítik az uniós országokban a civil szféra szerveződését. Az LMP-hez közeli Ökotárs Alapítvány évek óta osztogat összességében százmilliós nagyságrendű pénzeket a pályázatokban kiírt célok megvalósításáért. Az Ökotárs úgynevezett áthidaló kölcsönöket is adott, ami szerintük bevált gyakorlat, de olyanra még az első Orbán-kormány alatt sem nagyon emlékszünk, hogy kölcsönöket osztottak volna a pályázónak a finanszírozások megkönnyítésére. A magyar kormány nem elég, hogy „befenyít és csicskáztat”, folyamatosan támadja a civil szervezeteket, ezért a norvégok a kormánynak szánt pénzek folyósítását fel is függesztették. A rendőrség viszont feljelentés alapján kiszállt az Ökotárs irodájához, valamint a Demokratikus Jogok Fejlesztéséért Alapítvány irodájához és az alapítvány könyvelőjéhez. A Kehi jogosulatlan pénzügyi tevékenység gyanújával dokumentumokat, iratokat és számítógépeket fogalt le. Amiből ügy lehet, abból lesz is. A TASZ egyenesen beperelte a Kehit, amiért nem hajlandó megválaszolni azt a kérdést, hogy ki utasította az intézményt a vizsgálódásra. Ha ezt nem a Magyar Nemzetbe írnám, akkor azt mondanám hangosan, hogy: muhaha. Ugyan minek a TASZ-nak a név? Ugyan minek az egész felhajtás, a tiltakozás, az erőfitogtatás? Az egész cirkuszról pontosan tudható, hogy arra való, amire a többi nagy, kormányellenes hűhó: megfélemlíteni a rendőrséget, elbizonytalanítani a választópolgárt, sőt rád ijeszteni, hogy te is így járnál, ha megnyikkannál. A civil szerveződések különben is furcsa helyet foglalnak el a jelenlegi társadalmi összképben. Ha tagadják, ha nem, mindnyájan a politikát akarják uralni, mindegyikőjüknek politikai ambíciói vannak, és a szerveződések nagyja csak úgy életképes, ha teli szájjal „csicskáztatja vagy befenyíti” a kormányt, majd nagyvonalúan elteszik az így megszerzett pénzeket.
