Ukrajna éve?

Alig volt olyan nap ebben az évben, hogy ne jött volna valamilyen hír Ukrajnáról. Így aztán az év összegzéseként sem lehet ezt megkerülni.

A hatalommal szembeni jogos elégedetlenség tavaly ilyenkor már újra a Majdanon találta a kijevieket. S hogy ezt az esélyt el ne szalasszák, ott voltak a háttérben a Nagy Játszmában a bábukat mindig megbízhatóan húzogatók is. A többségi sajtó forradalmat kiáltott, s még röpködtek a mínuszok, de az ukrán főváros központja már lángban égett, a főtéren halottak hevertek, aztán felgyorsultak az események, és az egész már régen nem Ukrajnáról, hanem a világrend átalakulásáról szólt.

Ukrajna ennek a játszmának azonban csak a terepe, valójában a Nyugat és Oroszország között dúló harc áldozata. Tévutakra viszi, hogy az európai értékek nevében időlegesen felrúghat mindent, amiért a Majdanra egykor még a jó érzésű tiltakozók kimentek. Manapság elhiheti, hogy a puccs jó kezdete egy demokratikus átalakulásnak, s a nyugati világ Oroszország kiszorítása érdekében majd megment a gazdasági, pénzügyi összeomlástól.

Ukrajnában ma igazán nem az ország, hanem rajta keresztül Európa s részben a mindenképpen átalakuló világrend sorsa dől el, pontosabban kap meghatározó impulzusokat. Mindenekelőtt egyértelművé vált, hogy a Nyugat nem nézi jó szemmel Oroszország mégoly törékeny talpra állását sem, s élén az Egyesült Államokkal kész akár egy új hidegháborúra is. Itt ugyan még nem tartunk, de Ukrajna kérdése, a szembenállás egyértelműen megosztja még az Európai Uniót is, amely ráadásul egyre kevésbé képes ellenállni az amerikai nyomásnak. Merthogy az ukrán helyzet visszahozta Washingtont Európába. Saját bőrén érzi ezt az unió vezető hatalma, Németország, s a helyzet látványosan megosztotta Kelet-Közép-Európát.

Míg Lengyelország, Románia vagy a baltiak biztonságuk garantálójaként reménykedve várják Amerikát, addig a szlovák, a cseh vagy a magyar társadalom többsége aligha kér érezhetően erőteljes visszatérésükből. Már csak azért sem, mert a szembenállást Oroszországgal Európa és nem az Egyesült Államok szenvedi meg. Washington csak nyer, mert már a szankciókkal is megosztja, kivérezteti Európa nyugati felét, hogy aztán meggyengülve beterelje egy közös szabad kereskedelmi térbe, amelyből éppúgy nyertesen jön ki, mint az EU az Ukrajnával létrehozott hasonló megegyezésből.

Ennél is többet veszít azonban az idén kialakult helyzetből Oroszország, amely visszaszerezte ugyan a Krímet, de elveszítette Ukrajnát. Ráadásul olyan csapdába is kerülhet, hogy Washington számára igazi ajándékként még a kelet-ukrajnai háborúban is benne ragad. Hosszú és bonyolult játszmába kezdett ugyanis Vlagyimir Putyin, amikor – utólag már egyre érthetőbben – úgy döntött, hogy a sokat nem hozó kompromisszumkeresés helyett a konfliktusokat is vállalva védi Oroszország érdekeit. Ebben a harcban nem elhanyagolható epizód az olaj árának zuhanása, amely még a Déli Áramlat megépítésétől is eltérítette Moszkvát.

Aligha gondoltuk akár csak egy éve is, hogy a diákok és értelmiségiek tüntetése a Majdanon így megkeveri majd a világot. Mert igazából ez történt. Kezdődött azzal, hogy a saját értékeibe beleszerető Európai Unió elfelejtkezett a térképről, s akaratán kívül is geopolitikai játszmába kezdett, majd Amerika azonnal átvette tőle a kezdeményezést. Ez végletesen felborította Európa biztonságát, visszahozva azt a korszakot, amelyet lassan már elfelejtettünk. S hogy mi lesz eközben a csőd szélén tántorgó, háborúba süllyedt Ukrajnával, ez sajnos már egyre kevesebbeket érdekel.