Mindenki szír

Nem kellene megvárni, hogy az Európa-ház lángra kapjon. A beígért nyitott német kapu a 800 ezer menekült előtt egyáltalán nem német ügy.

A Nyugat lassú és tehetetlen. De eljöhet az idő, amikor visszatekintve a mába kristálytiszta lesz, hogy Európát sokkal jobban féltette a magyar, mint a német kormány. Két osztrák újságban már megjelent a vágatlan bicskei felvétel arról, hogy a (szír) asszonyt a kisbabájával nem a magyar rendőrök, hanem (szír) bevándorló társa taszította a sínekre. Rendőreink segítettek az asszonynak föltápászkodni. De a fotó a földön fekvő asszonyról, akit nyilván a magyar fasiszta hatóság lökött a sínek közé, már körbejárta a világot. És Frölich főrabbi meg Lendvai úr máris mondták a mantrát Auschwitzról, menetoszlopokról. S hogy a bicskei meg a birkenaui tábor közt annyi a hasonlóság, mint egy kolimai uránbányához vezető jeges út meg a városligeti műjégpálya közt, őket nem érdekli. Tanulságos, hogy Kertész Imre, aki (a főrabbival ellentétben) valóban megjárta Auschwitzot, pontosan fel tudta mérni már évekkel ezelőtt a liberális vakság és a mozlim bevándorlás miatt előállt, Európát fenyegető veszélyt.

Nem kellene megvárni, hogy az Európa-ház lángra kapjon. A beígért nyitott német kapu a 800 ezer menekült előtt egyáltalán nem német ügy. Azért nem, mert Angela Merkel, amikor a bevándorlást német multiérdekek szempontjából nézte, felmondta a szövetséget az európai uniós országokkal. És ez nem német ügy, ez összeurópai ügy. Merkel óriási problémát okozott többek közt annak a Magyarországnak, amelyik mindössze eleget tett uniós kötelezettségeinek, és kinyilvánította, amihez állítólag joga van: hogy nem szeretnénk idehaza túl nagy mozlim közösségeket. Nem, korántsem német belügy az, hogy mivel iparuknak kell az olcsó munkaerő, úgy viselkednek az Európa szegényebb országait elárasztó migránsokkal, mintha német nemzetiségű lenne az Atyaisten, aki jóságosan vár minden bevándorlót, oldalán a Muttival, akihez képest Teréz anya egy amatőr. Ki fog derülni, hogy Merkel hosszú távon többet ártott Németországnak, mint nekünk, mert felhatalmazás nélkül meggyorsította azt a folyamatot, amelyet szociológusok és demográfusok évek óta jeleznek: hogy a különböző ütemű népszaporulat miatt néhány évtized múlva Németországban többségbe kerül a mozlim lakosság.

Amikor azt javaslom (természetesen zsidó honfitársaimnak csak jelképesen), hogy maradjunk keresztények, annak kettős értelme van. Elítélendő a tévés, aki déli határainknál elgáncsolt egy mozlim asszonyt a gyerekével. Ilyet nem teszünk. Aki szükséget szenved, annak segíteni kell. De a segítés nem járhat önfeladással. Európa akkor tudna komoly segítséget nyújtani a mai bevándorlóknak, ha maradnának a szülőföldjükön. Az Európai Uniónak ki kellene dolgoznia egy újjáépítési programot, és rászorítania Amerikát, hogy több demokráciát most már ne exportáljon, mert földrészeket tesz tönkre. A gazdag arab országok, amelyek nagykövetségei nemrég arról tájékoztatták lapunk újságíróját, hogy ők hathatósan segítik a bevándorlókat pénzzel, csak éppen nem kívánják őket befogadni, anyagi támogatással beszállhatnának ezekbe az újjáépítési-ipartelepítési projektekbe. Ennek több értelme lenne, mint Európa megszállásának.

Ma még mindenki szír, de ha nem leszünk egységesek mind hazai, mind összeurópai szinten, holnap mindenki sírni fog.