Mindenki szír

Nem kellene megvárni, hogy az Európa-ház lángra kapjon. A beígért nyitott német kapu a 800 ezer menekült előtt egyáltalán nem német ügy.

Mindannyian azt reméljük, várjuk, követeljük, hogy az Európai Unió alakítson ki egységes álláspontot migránsügyben. Az idő sürget, Európa megosztott. A hozzánk érkezők nem megosztottak, mi osztjuk fel őket politikai, gazdasági menekültekre és bevándorlókra, mert nagyon szeretünk kategorizálni, fontoskodni, átgondolni egyrészt és másrészt, hovatovább és mindazonáltal, vagyis tehetetlenkedni akkor, amikor már tenni kellene valamit. De ne várjuk el az uniótól azt, amire ebben az országban képtelenek vagyunk. Itt bármilyen közös nevezőre jutni, azaz a nemzeti minimumot elérni szinte lehetetlen, hiszen a kifejezés hallatán sokan már a „nemzeti” jelzőn fönnakadnak. Majd ha liberálisaink képesek lesznek túllépni ezen, és a lényegre összpontosítani, akkor kialakulhat egy közelítően egységes magyar álláspont.

A bevándorlók egyszerűbben oldják meg kérdéseiket, talán mert egy élére állított életben minden hamarabb eldől. Náluk mindenki szír. Szír és menekült. És senkinek sincs papírja, tehát nem azonosítható. Senkiről nem tudhatunk semmit, csak biztosítsuk átjárásukat Németország-Kánaánba, addig pedig etessük-itassuk őket, és tegyük lehetővé, hogy mobiljaikat feltöltsék, mert nekik tartaniuk kell a kapcsolatot. Kivel? Kikkel? Hát azt bizony nem tudjuk. Kíváncsiak vagyunk rá? Úgy tűnik, a szent magánélet jegyében tapintatosan hagyjuk őket érdekes kapcsolataikat lebonyolítani. Védjük a jogait azoknak, akik nevetve tépik szét papírjaikat az orrunk előtt. Akikről naponta hangzik el biztonsági szakértőktől: semmi garancia nincs arra, hogy nincsenek köztük terroristák. Akik azzal kelnek a védelmükre, hogy mennyi jó arcú ember van köztük, azoknak üzenem, hogy Oszama bin Laden a hatalmas, sötét szemével, keskeny arcával kifejezetten rokonszenves jelenség volt, Csontváry festményeire illő figura. Nem lehetett kiolvasni keletiesen könnyben úszó, szuggesztív tekintetéből, hogy a fél világ elpusztításának projektjén dolgozik. Azt pedig ne is várjuk, hogy Röszkénél átbújik a NATO-dróton egy migráns, majd odasiet az első szegedi rendőrhöz: „Jó napot kívánok, Juszuf Juszuf vagyok, kiképzett terrorista, megmondaná, hol tölthetem föl a mobilomat? Az összekötőm a hármas metrónál várja a hívásomat.”

A Nyugat lassú és tehetetlen. De eljöhet az idő, amikor visszatekintve a mába kristálytiszta lesz, hogy Európát sokkal jobban féltette a magyar, mint a német kormány. Két osztrák újságban már megjelent a vágatlan bicskei felvétel arról, hogy a (szír) asszonyt a kisbabájával nem a magyar rendőrök, hanem (szír) bevándorló társa taszította a sínekre. Rendőreink segítettek az asszonynak föltápászkodni. De a fotó a földön fekvő asszonyról, akit nyilván a magyar fasiszta hatóság lökött a sínek közé, már körbejárta a világot. És Frölich főrabbi meg Lendvai úr máris mondták a mantrát Auschwitzról, menetoszlopokról. S hogy a bicskei meg a birkenaui tábor közt annyi a hasonlóság, mint egy kolimai uránbányához vezető jeges út meg a városligeti műjégpálya közt, őket nem érdekli. Tanulságos, hogy Kertész Imre, aki (a főrabbival ellentétben) valóban megjárta Auschwitzot, pontosan fel tudta mérni már évekkel ezelőtt a liberális vakság és a mozlim bevándorlás miatt előállt, Európát fenyegető veszélyt.

Nem kellene megvárni, hogy az Európa-ház lángra kapjon. A beígért nyitott német kapu a 800 ezer menekült előtt egyáltalán nem német ügy. Azért nem, mert Angela Merkel, amikor a bevándorlást német multiérdekek szempontjából nézte, felmondta a szövetséget az európai uniós országokkal. És ez nem német ügy, ez összeurópai ügy. Merkel óriási problémát okozott többek közt annak a Magyarországnak, amelyik mindössze eleget tett uniós kötelezettségeinek, és kinyilvánította, amihez állítólag joga van: hogy nem szeretnénk idehaza túl nagy mozlim közösségeket. Nem, korántsem német belügy az, hogy mivel iparuknak kell az olcsó munkaerő, úgy viselkednek az Európa szegényebb országait elárasztó migránsokkal, mintha német nemzetiségű lenne az Atyaisten, aki jóságosan vár minden bevándorlót, oldalán a Muttival, akihez képest Teréz anya egy amatőr. Ki fog derülni, hogy Merkel hosszú távon többet ártott Németországnak, mint nekünk, mert felhatalmazás nélkül meggyorsította azt a folyamatot, amelyet szociológusok és demográfusok évek óta jeleznek: hogy a különböző ütemű népszaporulat miatt néhány évtized múlva Németországban többségbe kerül a mozlim lakosság.

Amikor azt javaslom (természetesen zsidó honfitársaimnak csak jelképesen), hogy maradjunk keresztények, annak kettős értelme van. Elítélendő a tévés, aki déli határainknál elgáncsolt egy mozlim asszonyt a gyerekével. Ilyet nem teszünk. Aki szükséget szenved, annak segíteni kell. De a segítés nem járhat önfeladással. Európa akkor tudna komoly segítséget nyújtani a mai bevándorlóknak, ha maradnának a szülőföldjükön. Az Európai Uniónak ki kellene dolgoznia egy újjáépítési programot, és rászorítania Amerikát, hogy több demokráciát most már ne exportáljon, mert földrészeket tesz tönkre. A gazdag arab országok, amelyek nagykövetségei nemrég arról tájékoztatták lapunk újságíróját, hogy ők hathatósan segítik a bevándorlókat pénzzel, csak éppen nem kívánják őket befogadni, anyagi támogatással beszállhatnának ezekbe az újjáépítési-ipartelepítési projektekbe. Ennek több értelme lenne, mint Európa megszállásának.

Ma még mindenki szír, de ha nem leszünk egységesek mind hazai, mind összeurópai szinten, holnap mindenki sírni fog.