Jogvédő szervezetek azzal érveltek, hogy emberi jogi kérdésekről nem népszavazással kellene dönteni – na igen, ha a jogvédők nemcsak a melegek, hanem az általuk örökbe fogadható gyerekek emberi jogait is képviselnék. Sokan várták, hogy a szlovéniai népszavazás nem fog változtatni egy elfogadott törvényen, különösen a májusi írországi referendum után, amelyről nem mellékesen Pietro Paolin bíboros azt mondta, hogy a melegházasság megszavazása a mélyen katolikus Írországban „az emberiség veresége”. Most majd hallgathatjuk naponta, mekkora csalódást okozott Szlovénia: ő lett volna a volt keleti tömbből az első ország, amelyik törvénybe iktatja a melegek házasságát.
Mielőtt a nyugati sajtó arra jutna, nem véletlen, hogy kerítésépítésben egy húron pendülnek a V4-ek (és lényegében Szlovénia is) – hiszen most a melegházasságról szóló törvény elbuktatása is a kelet- és közép-európai társadalmak elmaradottságát és demokráciahiányát bizonyítja –, szögezzük le: éppen a volt keleti tömb országainak kitartó nemzeti érdekérvényesítése és hagyományőrzése az, ami iránytű lehet a tanácstalan uniós politikában.
