Uniós araszolás

Hol vannak már az Athén felelőtlen gazdaságpolitikáját kárhoztató berlini kirohanások?

Nagyjából akkora elmozdulás történt az Európai Unió csúcsértekezletén a migrációs kérdésben, amekkora néhány nappal ezelőtt a német politikában a Kereszténydemokrata Unió kongresszusán. Karlsruhéban az Angela Merkel kancellár vezette kormánypárt egy, a sajtó által kevésbé felkapott félmondatban azt a törekvést fogalmazta meg, hogy csökkenteni kell a menekültek létszámát. Hogy ezt miként érik el, arról nem esett szó, korántsem véletlenül, hiszen így nagyobb mozgástér marad a „terepen”, azaz a határokon, ahol eldől, ki kaphat bebocsátást. Amit tegnap Brüsszelben migrációs stratégiaként fogadtak el – Donald Tusk Európai Tanács-i elnök szavaival élve – „a bevándorlási hullám megállítása és a schengeni vívmányok megőrzése érdekében, hogy Európa visszaszerezze az ellenőrzést külső határai felett”, az nem más, mint egy szerény vállalás a menekülthullám csökkentésére, tehát Merkel politikai célkitűzésének teljesítésére. Nem döntöttek az EU határőrizeti ügynökségének (Frontex) sorsáról, s arról sem, felülírhatja-e a tagállamok szuverenitását a schengeni határok védelme. A tájékoztatás szerint a közös állandó part- és határőrizeti szerv felállításával kapcsolatban az uniós tanács a jövő év első felében, a holland soros uniós elnökség idején foglal állást. De állítólag sikerült megegyezni Görögországgal, hogy a súlyos válságban lévő állam még decemberben megkezdi együttműködését a Frontexszel a külső határok védelme érdekében. Már ha hihetünk Alexisz Ciprasznak, akinek – ezt főleg a németektől hallottuk eddig – a szavára nem sokat adhatunk, lévén szélsőbaloldali, populista, illetve unióellenes. Merkel és a sokáig Európa főgonoszának kikiáltott Ciprasz időnként olyan elmélyülten beszélgettek egymással Brüsszelben, ahogyan csak igazi barátok szoktak. Hol vannak már az Athén felelőtlen gazdaságpolitikáját kárhoztató berlini kirohanások?

De a Törökország irányába mutatkozó német udvarlásnak is van némi eredménye. Ankara vízumkötelezettséget ír elő a beutazó szíriai állampolgároknak, amitől az uniós országok az EU-ba tartó menedékkérők számának jelentős csökkenését remélik. A német Bild úgy tudja, Ahmet Davutoglu miniszterelnök arról is beszélt egy tanácsozáson, hogy a török parti őrség hajlandó szorosabbra fűzni az együttműködést a göröggel a görög–török tengeri – uniós külső – határon az EU-ba igyekvő menekültek megállítása érdekében. Minden jel szerint Cipraszon és Davutoglun múlik jelenleg az unió migránsstratégiájaként megfogalmazott „valamije”, és Merkelnek a menekültek csökkentésére vonatkozó ígérete.

Ha pedig mégsem sikerül tartani az irányt, akkor jöhet a kozmetikázás. Martin Selmayr, az Európai Bizottság elnökének kabinetfőnöke az EU-csúcs előtt arról tájékoztatta a tagállamok vezetőit, hogy drasztikusan csökkent a Törökországból az EU-ba érkező menekültek száma. Jean-Claude Juncker derék szárnysegédje azt írta, októberben volt hét, amikor 52 249 menekült lépett be az EU-ba Törökországból, a múlt héten viszont már csak 9093. A belső uniós dokumentumok birtokába jutott brüsszeli Politico című lap közben azt közölte, hogy az utóbbi hét napban Selmayr adataival szemben háromszor ennyien, 27 069-en érkeztek Törökországból. Ami persze szintén csökkenést jelent, csak nem olyan nagy mértékűt. Körülbelül erről szólt a mostani uniós csúcs. A menekültkérdésben lényegi intézkedések nélkül elmozdulást elérni, de legalábbis ezt kommunikálni a migránshullám megállítását egyre hangosabban követelő európai közvéleménynek.