Félek, már megint hozzá kell nyúlni az alaptörvény – egyébként nem egyszerűen csak kőbe, hanem gránitba vésett – szövegéhez (a szelleméhez nem, mert az nincs neki), ugyanis a kitiltás intézménye nincs megnyugtató módon kodifikálva. Két egymást követő napon derült ki, hogy Szél Bernadettet nem lehet kitiltani a parlament nemzetbiztonsági bizottságának üléséről, már ez is felháborító, de még hagyján, ami igazán kiverte a biztosítékot, hogy Soros Györgyöt meg az országból nem lehet kitiltani, pedig komoly társadalmi igény mutatkoznék rá – állítólag. Rettenetes állapot ez, amikor a saját törvényeik akadályozzák kormánypárti politikusok legszebb álmainak megvalósulását. Jóllehet maga a miniszterelnök biztatta harcostársait, hogy merjenek nagyokat álmodni, erre ők mernek, de a NER-nek nem felelnek meg az álmaik, holmi felületesen meghozott törvények miatt. Ha ez így megy tovább, nem lesz érdemes kormánypárti politikusnak lenni, hiszen az álmokban való gyakori csalatkozás stresszessé, frusztrálttá és szánalmassá teszi az embert, amit az a kis lenyúlt, közpénzjellegét vesztett támogatás nem biztos, hogy kompenzál.
Régi igazság, hogy a hatalom zavartalan gyakorlásához meg kell teremteni a feltételeket. Magyarán a hatalmi önkényt is érdemes törvényekkel alátámasztani, úgy nem érik váratlan meglepetések az embert. Mert itt van például a Soros kitiltása. Első pillantásra milyen jó ötletnek tűnt. A Magyar Idők már meg is előlegezte a tényt: „Kitilthatják Magyarországról a milliárdos Soros Györgyöt” – adta tudtunkra a szerdai lapszám vezető híre, mintha csak a döntéshozók pillanatnyi kényétől-kedvétől függene, hogy az öreg spekuláns beléphet-e hazánk területére, vagy sem. Erre mit ád az ég, kiderül, hogy mégsem tilthatják ki, mert az alaptörvény úgy van megalkotva, hogy nem ad rá módot. Megjegyzem, azt, hogy magyar állampolgárt nem lehet Magyarország területéről kitiltani, még olyanok is tudják, akik megbuktak az állampolgárialapismeretek-vizsgán. Ám ne adjuk fel a reményt. Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász már pedzegette, hogy Soros kitiltásához „vélhetőleg jogszabály-módosításra van szükség”. Szükség törvényt módosít, tartja a mondás. Márpedig néhány kormánypárti politikacsinálóra nagyon rájött a szükség.
Különösen lehangoló, hogy amikor még magas hőfokon lobogott Soros kitiltásának reménye, már tudható volt, Szél Bernadettet nem lehet kitiltani a parlament nemzetbiztonsági bizottságának üléséről. Pedig ez a történet is milyen biztatóan, szinte idillikusan indult. Németh Szilárd, a Fidesz roppant népszerű alelnöke bejelentette, hogy Szél Bernadett, a nemzetbiztonsági bizottság LMP-s tagja nem vehet részt a testület azon ülésein, amelyek a Soros-tervvel foglalkoznak. Azért kívánja kizárni, mert Szél Bernadett valaha olyan szervezetnél dolgozott, amelyet Soros György is finanszírozott, ráadásul támogatja „a Soros-tervet”, s ha ez sem elég, támadta a nemzeti konzultációt. Németh azt is mondhatta volna, hogy azért tiltaná ki, mert más véleményen van, de mint tudjuk, a mi jó Szilárdunk nagyon ad a demokráciára. Elképzelése tökéletesen illett volna abba a kormányzati akciósorozatba, amellyel igyekeznek megrendszabályozni az ellenzéket. Kezdte Kövér házelnök, aki úgy bünteti sorra rendre az ellenzéki képviselőket, akár egy kasznár a cselédeket, majd csatlakozott az Állami Számvevőszék is, az ellenzéki pártok bírságolásával. S jött Németh Szilárd, aki a magyar közéletben talán a legnagyobbat bírja álmodni (Bangóné az MSZP-ből a megmondhatója), már túllépett volna a pénzbírságon is, és egyszerűen megakadályozná, hogy egy ellenzéki képviselő a munkáját végezze. Keserűen kellett ráébrednie, ez nem áll módjában. Pillanatnyilag. Mert az ötlet jó, a tendencia adott, ez ügyben is csak egy kis jogszabály-módosításra van szükség. Vélhetően.
