A rezsicsökkentésre adott másik „baloldali” válasz a külföldi szolgáltató nagyvállalatok sajnáltatása volt: nem lesz elég beruházás, létbizonytalanságba kerülnek a szegény multik. Mivel ez sem ért semmit, gondolom, összeült a balliberális koalíció kommunikációs stábja, és gondoltak egy nagyot: ha nem sikerült eddig megakadályozni, akkor álljunk az élére. Így lehetett a rezsicsökkentésből szocialista kampánycél, és most, hogy a következő mérséklés csak 11,1 százalék lesz, azt követelik, hogy legyen több. Ha így haladunk, a választásokig eljuthatunk akár az ingyenes rezsi ígéretéig is, pont úgy, mint a BKV-jegyek esetében a főpolgármester-választás előtt.
Az alacsony infláció ugyanakkor nem feledteti azokat az éveket, amikor nagyszerűen el lehetett inflálni bármilyen béremelést (Medgyessy-kormány) vagy a költségvetési hiányt (Gyurcsány– Bajnai-kormányok).
Mert mi is történt, amikor tudatosan alultervezték az inflációt? Papíron óriási többletbevételre tett szert a kabinet, amiből – a „trükkök százaival” együtt – egy költségvetésnek kinéző álmérleget lehetett hazudni a választóknak. Évekig éltek ezzel a módszerrel, nem véletlen, hogy az unióban mindig éppen nálunk volt a legmagasabb az infláció, de még így sem sikerült egyetlen felzárkózási (konvergencia-) programot sem teljesíteni. Sőt, a Simor András vezette jegybank jó magasan tarthatta az alapkamatot, amin remekül kerestek a bankok, mert nyugodtan hivatkozhattak a magas inflációra. Majd egyszer ennek a kárát is kiszámolja valaki.
(Szabó Anna)
