Lényegét tekintve pontosan ezért küzd a magyar kormány is. A piac el is ismeri az eredményeket: a forint árfolyama erősödött, a kockázati felár csökkent. A hazai baloldali és liberális ellenzéken kívül szinte csak a hazánkat bóvli kategóriába soroló hitelminősítők erőltetik az IMF-fel való megállapodást. Elképesztő módon a legnagyobb hisztériát a baloldali közvélemény-formáló sajtómunkások csapják a két-három éves futamidejű IMF-hitelszerződés megkötése érdekében. A szociálisan amúgy nagyon érzékeny szocialisták szeretnék leginkább a pénzügyi kiigazítást, a strukturális reformot a hitelmegállapodásért cserébe.
Felettébb furcsa, hogy egy demokráciában, ahol váltógazdaság működik, azt követelik, bátran varrjon milliárdos adósságtömeget a következő kormány nyakába, miközben nincs ma olyan épelméjű ortodox, de még unortodox közgazdász sem, aki meg tudná mondani, Európa mikor lábal ki a válságból.
Alaposan gyanítható: az IMF-nél sem tudja senki.
