Drótakadály vagy betonfal?

Egyik célját már elérni látszik a Jobbik, s ez sem független a bevándorlás ügyétől.

Ehhez azonban valóban újabb szintet kellene ugrania. Akik ma rá szavaznának, nem biztos, hogy a sorsdöntő pillanatban, amikor az ország jövője a tét, mind ugyanezt tennék. Ehhez kormányképes erőként kellene mutatkoznia. Nem véletlenül beszél a pártelnök néppártosodásról, a vadhajtások nyesegetéséről, nyugati nyitásról, s igyekszik az értelmiségiekkel folytatott disputával is azt sugallni, hogy épülőben az a bázis, ami a vágyott kormányzáshoz a szakmai hátteret, a tudást hivatott biztosítani. Ám ha a következő egy-két évben nem sikerül ezt hitelesen, kézzelfogható bizonyítékokkal felmutatni, ha nem sugárzik a pártról a megcélzott szerephez illő felelősség, akkor hiú ábránd marad a váltópárti státus. Ettől a Jobbik nagyon messze van még, s kérdés, hogy a párt félmúltjának (?) zavaros és vállalhatatlan ügyei, figurái nem hiteltelenítik-e a megújulást.
Most úgy látszik, hogy a bevándorlási krízis kezelésével a kormány stabilizálta szavazótáborát, ám kemény retorikájával nemcsak elszívja a levegőt a Jobbik elől, hanem szalonképesebbé is varázsolja. Ha pedig nem tud látványos eredményt elérni menekültügyben, akkor minden erőfeszítése annyit ér, mint a déli határon sebtében felhúzott drótakadály. A Jobbik könnyedén átlép rajta.