Mindenki maga megtapasztalhatja, micsoda közvetett hasznot is hajthat ez az iparág. Ha például megnézi a Duna-parton, hogy az óriási, a belvárosi rakpartokon lehorgonyzott, főként holland szállodahajóknál mi történik, láthatja, hogy a külföldi utasok minden szolgáltatást a fedélzeten vesznek igénybe. Ott laknak, a hajó külföldi személyzete szolgálja ki őket, annak éttermeiben fogyasztják el a külföldi alapanyagokból készült ételeket, s csupán azért szállnak partra időnként, hogy koptassák a macskaköveket. Azaz hiába vonzotta őket ide kultúránk, kizárólag a külföldi cégek húznak hasznot a folyamatból. Néhány hazai mütyürkeárus kivételével a mi hasznunk a nullához közelít. Ha újra lenne hajógyártás, akkor a szállodahajók szolgáltatási versenyében részt vevő magyar vállalkozások is gyarapodhatnának, velük együtt a hazai beszállítók, nem beszélve ugyancsak az új munkahelyekről.
A nemzeti stratégián jól ismert fanyalgóknak érdemes megnézniük azt a világsajtót bejárt fényképet, amelyen a brit Katalin hercegnő büszkén feszít a brit Rolls-Royce cég által készített repülőgép-hajtómű előtt. Lefordítva és összevetve a mi esetünkkel ez azt jelenti, hogy hajrá, Magyarország, hajrá, magyarok!
