Székházsirató

Lehetséges, hogy a baloldal hirtelen támadt költözködhetnékje már a gyurcsányi együttműködés jegyében fogant?

Persze most nem úgy néz ki, mintha szeretnének összeköltözni, hiszen Orbán Viktor gyűlöletén kívül egymás utálata az egyetlen közös pont közöttük. De honnan tudhatnánk, hogy Gyurcsány nem pont erre alapozná a jövendő pártuniót? „A demokratikus pártok a jelenlegi választási rendszerben együttes létre vannak ítélve. Együttműködés vagy politikai halál – ilyen egyszerű” – dörögte az Angyalok és ördögök? című politológusi lektűrben, amely abban az értelemben összehozta a baloldali pártokat, hogy egységesen elutasították. (Bár Lendvai Ildikó mint magánmozgalmár részben egyetértett vele.) Most tekintsünk el attól, hogy Gyurcsány sodorta válságba, tette tönkre, osztotta meg és szakította szét a baloldalt, és most ő akarja újra egyesíteni. Gyurcsány csak az időzítést tévesztette el, ugyanis a jól bevált gyakorlat szerint először meg kell szerezni a hatalmat, s azután lehet marakodni a koncon, tisztogatni az együttműködők és szövetségesek között, leszámolni a potenciális veszélyt jelentő barátokkal. A magyar baloldal, Gyurcsánnyal az élen, eltévesztette a ritmust. Először osztozkodni akart, majd tisztogatni a saját pártcsaládján belül, kinyomni a szövetségesek csapatából a neki nem tetsző figurákat, közben a hatalom meg nem volt sehol, jobban mondva be lett betonozva a jobboldalnál. S ezen már az sem segít, ha az együttműködő baloldali pártok egy közös csőszkunyhóba költöznek.