A parlamentből fájón hiányzó Török Zsolt volt MSZP-szóvivő 2010-től szinte heti rendszerességgel tartott erről sajtótájékoztatót: teljes kudarc az orbáni gazdaságpolitika, és mondjon mindenki búcsút a növekedésnek. Majd ha ők idén visszajönnek, akkor megmutatják, hogyan kell igazán hiteles és kiszámítható módon gazdálkodni – legalábbis ezt ígérte Bajnai Gordon, amikor még azt is mondta, hogy itt belőle miniszterelnök (mi más?) lesz májusban.
Ez a retorika a válság lecsengésével javulást mutató makrogazdasági adatok nyilvánosságra kerülése, az Európai Unió és a nemzetközi gazdaságkutató szervezetek elismerése, sőt, az IMF (!) pozitív véleménye után sem változott. Ahogy Bajnaiból sem lett semmi, és ezen megsértődve most derogál neki beülni a parlamentbe, ugyanúgy nem váltak be a rosszindulatú előrejelzéseik sem. A gazdaság fordítani tudott a kedvezőtlen folyamatok irányán, és – a korábban felvett óriáshitelek törlesztése mellett – immár az ötödik negyedéves adat hoz a vártnál jobb növekedést. És miközben az álbaloldal most azzal kampányol, hogy Európa (vagyis semmi esetre sem Magyarország) jobban teljesít, addig az EU statisztikai hivatala tegnap a következő adatokat közölte: idén eddig az euróövezet gazdasága 0,9 százalékkal, Magyarországé 3,5 százalékkal növekedett az előző évhez képest, míg az ipari termelés az unióban fél, itthon pedig nyolc százalékkal emelkedett. A magyar fejlődés ráadásul nem az állam, a lakosság és a vállalatok eladósodása vagy az állami tulajdon privatizálása révén következett be, mint annak idején Kóka János és Bajnai Gordon gazdasági miniszterek idején – hanem saját erőből. És ezzel nem tudnak mit kezdeni a neoliberális megmondóemberek, mert erre nekik sosem volt receptjük, ők csak a magánkézbe adást és az eladósodást ismerték, amivel – átmenetileg – jó GDP-adatokat tudtak vásárolni, amit oldalas rózsaszínű hirdetésekben dicsőíthettek („fél Európa minket irigyel”). Ám ennek ára volt: az új államadósság után hat-tíz százalékos kamatot kellett fizetni, miközben a kókai pannon puma csak három-négy százalékkal ugrott, azt is hitelből.
Ma már másként fest a helyzet. Az infláció eltűnt, az államadósságot kordában tartják, a költségvetés addig nyújtózkodik, ameddig a takarója ér, pozitív egyenleget mutat a folyó fizetési és a külkereskedelmi mérleg, és a jegybanki alapkamat 21-szeri csökkentés után mindössze 2,5 százalék. Ami rossz hír a bankoknak, de jó – például a Magyar Nemzeti Bank növekedési hitelprogramja révén – az olcsóbb hitelhez jutó vállalkozásoknak. Többéves visszaesés után végre meglódultak a beruházások, csökkent a munkanélküliség, és már négymilliónál többen dolgoznak. Ezek a tények. A helyzet javult, de tartsuk észben, hogy a kedvező adatok mindig az előző éviekhez viszonyítva érvényesek, vagyis a lemaradáson – főleg a foglalkoztatottság és a hátrányos helyzetű térségek tekintetében – bőven van mit lefaragni. De egy biztos: a tegnap is megerősített bővülés már nem egyszeri hatásnak köszönhető, hanem több makrogazdasági tényező többfelől is alátámasztja.
A saját lábunkra állunk.
