A Fidesz–KDNP-kormány a környezetvédelem ügyét minisztériumi szintről lefokozta államtitkárira, majd a maradék önállóságát is megszüntetve odadobta a vidékfejlesztési tárca egyik szobácskájába a hungarikumok mellé. Nehéz ezt másként értelmezni, mint annak jeleként, hogy a döntéshozók finoman szólva közömbösek a környezetvédelem iránt, és csak a mezőgazdasági – sőt, azon belül is főként gazdasági – szempontok számítanak. Aztán megszűnt a zöldombudsman hivatala is, a megújuló energia forradalmát pedig a termékdíjjal sikerült – feltehetőleg Paks 2 miatt – csírájában elfojtani.
G. Fodor Gábort idézve mondhatnánk: az ökotéma a Fidesz számára ma nem egy jól hasznosítható politikai termék. Nagy kérdés, hogy az államfő képes lesz-e a szélesebb közvéleményen túl a kormányzó pártokban is elültetni az ökoszociális, vagy ha úgy tetszik, a zöldgondolkodás magvát. Most, a kolontári vörösiszap-katasztrófa ötödik évfordulóján ez a felvetés különösen elgondolkodtató.
