Az agytröszt

Olyan vérlázító megállapításokat tett a kormányzat egyik ismert stratégája, hogy ha nem ismernénk őt, azt hihetnénk róla, provokátor.

A stratéga azt is nyilatkozza, hogy a „politika embertan. Embereket kell irányítani”. A hatalomgyakorló feladata pedig annak elérése, hogy az emberek azt akarják, amit ő akar. Ezt olvasva is csak tiltakozni lehet. A hatalomgyakorlóknak nem ez a feladatuk egy demokráciában. Az ugyanis nem így működik. Ott a hatalomgyakorlás nem valósulhat meg hiteles tájékoztatás, párbeszéd, kompromisszumok és józan belátás nélkül. Ilyeneket, mint GFG, még kimondani is kínos, nemhogy hinni bennük.

Az elemző beszél arról is, hogy „a kormányzás a pillanat uralásának művészete”, s „nem lehet filozófiai következetességet számon kérni egy politikuson”. Így például – szerinte – a kötelező drogtesztről szóló, sokat támadott jogszabály „lehetett volna egy értelmes eszköz a pillanat uralására”. A stratéga ezen állítása élesen rávilágít arra, miért és miben látjuk teljesen másként a világot. Ő azért tartja fontosnak a drogteszt ötletét, mert a Fidesz népszerűségvesztése után, adott pillanatban, az politikailag hasznos lehetett. Mi viszont drogteszttől függetlenül egyszerűen csak abban hiszünk, hogy meg kell védenünk magunkat és gyermekeinket a drogoktól, s nem csupán az adott pillanatban, hanem most és mindörökké. Uralni a pillanatot, mondja ő. Csakhogy a valóságot nemcsak egymást követő pillanatok sokaságaként kellene szemlélni, hanem igenis szükséges olyan tervezés, amely minden értelmes emberi cselekvés alapja.

Fura, hogy GFG mindvégig összekeveri a pártot és a kormányzást, kizárólag harcról és felülkerekedésről beszél, de egy fél mondatot sem szentel a jó kormányzás valódi lényegének. Vagy az egyszerű hétköznapoknak, amelyeket mi, magyarok megélünk. A szegénység növekedésére vonatkozó kérdésre például úgy reagál, hogy azt nem tudja megítélni, „de mint politikai állítás, egy történet része”. Egy történet része. Jó reggelt, ideje lenne talán kimozdulni Budáról, és értelmes választ adni egy olyan kérdésre, amely több millió embert érint. (Félreértés ne essék, rengeteget érintett 2010 előtt is.)

GFG azt mondja, hogy ő egyike azoknak, akik a rendszer igazságait védik, s úgy érzi, „nincs olyan elemzői pozíció, ami felülállna a rendszeren [ ] Az elemzők akárhogy próbálják lerugdosni magukról – a politikai élet részei. Tulajdonképpen katonák.”

Vagyis a politológia, a civil szerveződés, az újságírás csak valamiféle értelmetlenség, netán ellenséges tevékenység? Éltünk olyan korban, amikor odafönt sokan így gondolták. Akkor sem tetszett.

Végezetül tehát hisszük, legalábbis nagyon akarunk hinni abban, hogy GFG csak a saját változatát adta elő. S hogy a politikai vezetés nagy része igenis még magáénak tudja az alapvető értékeket és hisz a polgári Magyarországban. Ami nem árucikk, hanem elérendő cél. Mindenesetre G. Fodor Gábor ma egy olyan agytröszt stratégiai igazgatója, amelyik a kormány munkáját tanácsadással segíti. Az interjúban az általa elmondottakat olvasva azonban kijelenthető: a Jóisten mentsen meg bennünket attól, hogy hallgat is majd rá valaki. Amiről ő beszél, az egy másik világ, másik értékrend. Hogyan is szólt a régi szlogen? Tessék választani!