Meddig juthat az Eb-n a magyar válogatott?

Ki a favorit, ki okozhat meglepetést? A nyolcaddöntő sem elérhetetlen cél a magyar csapatnak.

A franciák pontjai nem számítottak bele csoportjuk végeredményébe, lévén ők a házigazdák (csak a világranglistapontok miatt játszottak „fantomként” selejtezős ellenfeleikkel), de a meccseknek köszönhetően felépíthették a csapatukat. 1998-ban a hazai vb-t is behúzták, és most a párizsi események újra összehozhatják a francia népet, ami komoly erőt adhat Lloriséknak. Olyan kaliberű sztárjaik, mint a világbajnoki cím megszerzésekor voltak, már nincsenek, ellenben akárcsak a németeknél, az ő akadémiáik is ontják a jobbnál jobb labdarúgókat, így remek képességű játékosokból válogathat Didier Deschamps; egy Pogbát, Ribéryt, Varane-t mindenki szívesen látna az együttesében.

Minden egyes nagy torna előtt elmondják, hogy a „kiscsapatok” valószínűleg nem szólnak bele a végső küzdelmekbe, de a dánok 1992-es és a görögök 2004-es meglepetésgyőzelme után érdemes más szemüvegen keresztül nézni a kontinenstorna esélyeit. A selejtezők üde színfoltjai az osztrák és az angol válogatottak voltak. Szomszédaink utolsó kilenc(!) meccsüket megnyerték, négyet rúgtak például Stockholmban. David Alaba, a Bayern München balhátvédje a csapatuk motorja, érdekes módon hazája nemzeti csapatában szinte irányító középpályást játszik, ez is mutatja, mennyire bíznak benne. De több, rutinos játékosukra is érdemes odafigyelni, ilyen a szabadrúgás-specialista Zlatko Junuzovic a Werder Bremenből, vagy a gólfelelős baseli Marc Janko.

Az angolok már rég nem azt a kategóriát képviselik, akik első pillantásra komoly ellenfelei lehetnek a világversenyeken a legjobbaknak, de talán a remek selejtezős szereplés most önbizalmat ad Roy Hodgson fiainak. Igazi nagy sztáruk már csak egy maradt, Wayne Rooney azonban egymaga kevés lesz a nagy dobáshoz. Ellenben a szigetországban is elég jól összeállt a csapat, a Premier League adta rutin és felkészültség pedig aranyat érhet a nehéz helyzetekben.

A belgákat már a brazíliai világbajnokságon is a titkos favoritok közé sorolták, most sincs ez másképp. Ők is nyerték a csoportjukat, csapatuk magját pedig évek óta ugyanazok a játékosok alkotják. A belga „aranygeneráció” olyan spílerekből áll, mint Eden Hazard, Romelu Lukaku, Vincent Kompany, Thibault Courtois, Marouane Fellaini és Kevin de Bruyne, akiért idén csillagászati összeget fizetett ki a Man City.

Az olaszokra mindig. Ők általában bukdácsolnak a kvalifikáció során, majd virítanak egy nagyot a tornákon: vagy dicstelenül, lehajtott fejjel, korán hazakullognak, vagy a végelszámolásnál is ott vannak. Brazíliában és Dél-Afrikában a világbajnokságon lebőgtek, a német vb-t megnyerték, a lengyel–ukrán közös rendezésű Eb-n pedig a döntőig meneteltek. Jó hír nekik, ha a kontinensen kell maradni, mostanában az európai tornákon jól megy nekik. Na, ők azok, akik igazi sztárok nélkül maradtak, ha csak Buffont nem számoljuk a kapuban, de ő sem lesz már fiatalabb.

A portugálok Cristiano Ronaldóval mindig nagy tervekkel vágnak neki a megmérettetéseknek, ha kijön nekik a lépés, akkor sokáig juthatnak, de ehhez a Real Madrid sztárjának sokat kell hozzátennie. Az oroszok szeme előtt már a 2018-as hazai rendezésű világbajnokság képe lebeghet, le is cserélték Capello mestert a kispadon, aki nem igazán a jövő csapatát építgette. Elvileg a francia tornára már egy ütőképes csapattal kell hogy érkezzenek. A lengyelek gárdája is nagyon egyben van most, őket Robert Lewandowski és a remek csapategység repítheti minél tovább – magyarként legalábbis ebben reménykedünk.

Albánia egy Európa-bajnokságon? És Észak-Írország meg Wales? Sőt, itt van Izland is. Mindegyikük remekül muzsikált a csoportjában, pótselejtezőt sem kellett vívniuk, nem egyszerű besurranókról van tehát szó. Mindenesetre furcsa lenne, ha a lendületük a kontinensviadalon is kitartana, de a modern fociban már senki sem epizodistaként képzeli el a szerepét, ha már lehetőséget kapott rá, hogy megmutassa magát a fél világnak.

Ez a selejtező-sorozat nem a hollandokról szólt. Mindig arról voltak híresek, hogy csont nélkül nyerik a kvalifikációs sorozatokat, most pedig nagyon lebőgtek, miközben két éve Brazíliában még elődöntőt játszottak. Hiába Van Persie, Robben és Sneijder, valami most nagyon nem klappolt és a kapitányváltás sem segített az Oranjén. Ők mindig jó tornacsapatok voltak, hiányozni fognak az Eb-ről. Érdekes, hogy az ő csoportjukból jutott ki egyenes ágon három gárda is, Csehország, Izland és hollywoodi forgatókönyv alapján Törökország (ennek mi akkor nagyon nem örültünk).

Szerbia szereplése megint csalódást okozott, bár balhéktól sem volt mentes a mostani „menetelésük”, gondoljunk csak az albánok elleni drónröptetésre, melynek pontlevonás lett a következménye. Az a nemzet, amely a Chesea-nek, az Internek, a Manchester Citynek ad játékosokat megint lemarad az aktuális nagy tornáról. De megszokott szereplőnek számított az Eb-ken, vb-ken még Dánia és Görögország is, most azonban nekik sem sikerült a kijutás.

Ha a papírformát nézzük, akkor a futottak még kategóriában, ám ha valaki, akkor a magyar válogatott mindenféle lelki teher nélkül, felszabadultan játszhat. Ráadásul szerencsések is vagyunk, hiszen a harmadik kalapba kerültünk, így mindenképpen játszunk olyan nemzeti csapattal is, amely ellen lehet reális esélyünk a győzelemre, pontszerzésre – sőt, a lebonyolítás szerint a harmadik kalapos a negyedik kalapossal kezd, így egy első körös győzelem lendületet adhatna a srácoknak a továbbiakban, és persze tovább fűthetné a hazai focilázat is. Egy mázlista sorsolás esetén pedig talán még a négy továbbjutást érő harmadik hely egyikére is odaérhetünk. A nagy derbik azonban elkerülnek minket, hiszen egy kalapban vagyunk a románokkal és szlovákokkal, sőt, a lengyelek elleni „barátságos meccs” is ezen ok miatt nem jöhet össze.

Akkor számoljunk. A hat csoportból a négy legjobb harmadik is továbblép, azaz ha nyerünk egy meccset és elcsípünk egy döntetlent, akkor elérhetjük a nyolcaddöntőt. Mi a harmadik kalapból indulunk, tehát a negyedikből hozzánk sorsolhatják Törökországot, Írországot, Izlandot, Walest, Albániát és Észak-Írországot. Az északíreket ismerjük, őket nem tudtuk legyőzni a selejtezőcsoportunkban. A többiek közül egyik sem verhetetlen, talán Albánia a legsebezhetőbb, de semelyik negyedik kalapos lehetséges ellenfél ellen sem biztos favorit a magyar válogatott. A második kalap csapatai közül talán Ukrajna lenne a legjobb ellenfél, a többi túl erősnek tűnik, az elsőből meg teljesen mindegy, kit kapunk. Egy kis szerencsével, hatalmas szívvel és fegyelmezett játékkal akár a nyolcaddöntő is elérhető, ehhez nyolc csapatnál kell jobbnak lennünk, ami valljuk meg, most nem tűnik reálisnak. A december 12-i sorsolás sok kérdésre választ ad majd, nagyon fontos lesz a szerencsefaktor.

Tulajdonképpen ez az Eb-szereplés nekünk ilyen hosszú idő után ajándék, de olyan ajándék, melyet nem ingyen kaptunk, keservesen megküzdöttünk érte, de azért a 24 csapatos lebonyolítási forma kellett a kvalifikációhoz. A norvég meccs után úgy tűnt, ezek a fiúk nem elégednek meg a statisztaszereppel, de egy kontinensviadalon az akarat nem biztos, hogy elég lesz. Bízzunk Storck kapitányban, aki a pótselejtezőn már megvillantotta taktikai érzékét, és a felszabadultságban, amely a fiúkat kell hogy jellemezze a tornán.

És most végre a magyar szurkolónak sem kell kedvencet választania egy Európa-bajnokságon...

1. kalap: Franciaország, Spanyolország, Németország, Anglia, Portugália, Belgium
2. kalap: Olaszország, Oroszország, Svájc, Ausztria, Horvátország, Ukrajna
3. kalap: Csehország, Svédország, Lengyelország, Románia, Szlovákia, Magyarország
4. kalap: Törökország, Írország, Izland, Wales, Albánia, Észak-Írország

A csoportok beosztását december 12-én sorsolják. A kvartettek első két helyezettje mellett a négy legjobb harmadik jut a nyolcaddöntőbe.