Kétségtelenül remek szezont futott a Leicester City az angol Premier League-ben, a mögöttük robogó Tottenham Chelsea elleni döntetlenjét követően a csapat először ünnepelhetett bajnoki címet a legfelső osztályban. Pedig tavaly nyáron még a kiesők közé várta szinte mindenki, nem így az akkor frissen kinevezett Claudio Ranieri. Hogy miként jutott a csúcsra a Leicester és miként engedték az ellenfelek, hogy valóra váljon a tündérmese, azt itt írtuk meg.
Arról azonban még nem meséltünk, hogy a tündérmesének van egy árnyoldala is, amely a 2013–2014-es szezonba nyúlik vissza. Ez volt az az év, amikor a másodosztályból (Championship) feljutott a kiscsapat a Premier League-be, és ez az a szezon, amellyel kapcsolatban – a pénzügyi fair play szabályainak be nem tartása miatt – máig vizsgálódik a liga – írta április 11-én a brit The Guardian.
Az egész mögött a klub thaiföldi üzletember tulajdonosa, Vichai Srivaddhanaprabha áll, aki országa legnagyobb vámmentes cégének, a King Powernek a tulajdonosa – a céget idén ismerhette meg a világ, hiszen a bajnokcsapat mezén is szerepel. A vállalkozó 2010-ben vette át a klubot, azóta már több mint százmillió fontot (közel negyvenmilliárd forintot) pumpált a csapatba.
A liga vizsgálatának középpontjában egy 2014. januári ügylet áll. A Trestellar Ltd. nevű céggel kötötték, amely a különféle reklám- és szponzori szerződéseiket intézte az Egyesült Királyságban és Dél-Kelet Ázsiában. Már a 2013–2014-es szezonban 11 millió font pluszbevételük volt ilyen pénzekből – ez egy Championship-klub esetében elég ritka –, csökkentve ezzel a klub előző évi 34 milliós veszteségét. A 2014–2015-ös szezonban aztán jött a nagy trükk: a Trestellar értékesítette a reklámjogokat, méghozzá a King Powernek, így került a mezekre a cég neve, és a stadiont is ezért nevezik King Power Stadiumnak.
Ácsi! Tisztázzuk, jól értjük-e: a Srivaddhanaprabha tulajdonában álló Leicester City először szerződést kötött egy céggel, hogy az értékesítse a reklámjogait, majd az egy évvel később meg is tette azt: eladta azokat a szintén Srivaddhanaprabha tulajdonában álló King Powernek. Mekkora üzlet, a thai üzletember egyik zsebéből a másikba pakolászta a pénzt, kijátszva ezzel a pénzügyi fair play szabályait.
Ráadásul a King Power már a Trestellar-dealt megelőzően is szponzora volt a Leicester Citynek, ám akkor évente csupán 5,2 millió fontot fizettek, 2014 januárjában ugrott ez évi 16 millióra. Ez 21 millió euró, ebből már lehet venni egy topjátékost is a piacon, de a Leicester korábbi vásárlásaiból kiindulva ennyiből négy stabil kezdőt is tudnak venni. Az idei két legdrágább vásárlásuk – Okazaki Sindzsi és N’golo Kanté – is kijön ekkora összegből. Azaz a thaiföldi üzletember nem kevés pénzzel ügyeskedett.
Ez jókora csökkenést okozott a könyvelésben a veszteségek oldalán. Szükség is volt rá, hiszen a pénzügyi fair play szabályai nyomán bírságra számíthatott volna a Leicester City. A szabályok szerint maximum nyolcmillió fontos veszteséget könyvelhetnek el a klubok. Ennek az a célja, hogy megfékezzék a különféle külföldi milliárdosok mértéktelen költekezését. Viszont a tulajdonos sem pumpálhat a klubba pénzt, sőt, a piaci értékhez képest erősen megnyomott számokkal operáló szponzori szerződések sem megengedettek – ezért is vizsgálódik a liga.
A Leicester City az ominózus 2013–2014-es szezonban 36 millió fontot költött játékosok fizetésére – ötmillióval többet, mint a csapat éves bevétele –, és ebben a különféle egyéb működési költségek nincsenek is benne. Akkor már náluk játszott a mostani bajnokcsapat három sztárja is: a kapus Kasper Schmeichel, a csapatkapitány Wes Morgan és a gólvágó Jamie Vardy is. 2014 januárjában érkezett a Le Havre-tól potom pénzért a csapat legfontosabb játékosa, Riyad Mahrez is, akinek csodálatos életét itt meséltük el bővebben.
A Trestellart egyébként nem sokkal azelőtt alapították, hogy belekezdtek volna ebbe az egészbe. Egy sheffieldi ingatlankereskedő cég volt az alapja, amely egy korábbi Premier League-igazgató, Sir Dave Richards két gyermekének érdekeltségébe tartozott. Hogy ez miért érdekes? Mert Richards igen jó viszonyt ápolt thaiföldi üzletemberekkel, köztük a Leicester City tulajával, valamint azzal a volt miniszterelnökkel (Thaksin Shinawatra), aki 2007-ben a Manchester City tulajdonosa lett. Richards fia üzleti titokra hivatkozva nem mesélt a The Guardiannek arról, hogy pontosan milyen ügyletek zajlottak a Trestellarnál, csupán annyit mondott, hogy jó hatással voltak a klub pénzügyi helyzetére.
A liga mindenesetre tovább vizsgálódik az ügyben, szerintük máig nem tiszta, hogy legálisan javult-e hirtelen a Leicester City pénzügyi helyzete a 2013–2014-es szezonban. Championship-klubokat jól ismerő forrásai azt mondták a The Guardiannek, hogy a mezszponzori jogokat jóval alacsonyabb összegekért lehet eladni a másodosztályban, míg stadionnév-jogokat szinte lehetetlen értékesíteni ezen a szinten, így a Leicester ügyletei mindenképp furcsák. Egy neve elhallgatását kérő tulajdonos kijelentette:
„Amit a Leicester tett, pénzügyi doppingnak tűnik”.
Az ügy politikai szintre is beszivárgott: az angol alsóház kulturális, média és sport bizottságának tagja, Damian Collins (Konzervatív Párt) azt mondta a brit lapnak, hogy a Leicester Citynek mindenképp válaszokat kell adnia a felmerült kérdésekre, és el kell oszlatnia a látszatot is, hogy a pénzügyi fair play szabályainak kikerülésére törekedett volna. A The Guardian kereste a Leicestert rengeteg kérdéssel, de semmire sem válaszoltak. Szóvivőjük csupán annyit közölt: minden igazolást benyújtottak a ligának, és biztosak abban, hogy semmilyen szabályt nem sértettek meg.
Egyébként pénzügyileg jobban jártak volna, ha nem nyerik meg a bajnoki címet – véli Kieran Maguire, a Liverpooli Egyetem sportközgazdásza. Állítását azzal indokolta, hogy a bajnoki cím miatt sokkal nagyobb összegű prémiumot kénytelen kifizetni a klub thaiföldi tulajdonosa, mintha csak az ezüstérem jött volna össze.
A Repucom adatelemző cég szerint viszont elég jól jön a bajnoki cím az egyesületnek. A Yahoo News cikke szerint nem kevesebb mint 150 millió font pluszt hozhat a konyhára a tündérmese, ebben benne van a győzelemért járó bónusz, a Bajnokok Ligája szereplésért járó pénzek, valamint a növekvő nézőszámból eredő bevételnövekmény. Emellett komolyabb szponzori szerződéseket is aláírhatnak majd. Nos, meglátjuk, hogy ezek milyen körülmények között köttetnek majd meg...
