Útlevél az élethez

Sok szó esik mostanság a vakcinaútlevélről, de most még maga a vakcina van soron – ez az útlevelünk az élethez.

Újabb 450 ezer Sinopharm vakcina érkezett Magyarországra MTI/Ujvári Sándor Fotó: Ujvári Sándor

Szebb napokat is látott hetilapunk címlapján cirill betűkből és kínai írásjelekből raktak ki nemrég kiolvasható, de idegen hatást keltő magyar mondatot, táplálva ezzel a keleti gyártású vakcinákkal szembeni bizalmatlanságot. Lehet, hogy mi is jót nevetnénk a fékezhetetlen agyvelejű humoron – ha nem lenne éppen világjárvány.

De van. Mosolyunkat ezért lohasztja, hogy a koronavírus világszerte több millió, itthon csaknem 15 ezer halálos áldozatot követelt. Érdemes lenne megkérdezni az érintett családokat, vajon nem javasoltak volna bármilyen oltóanyagot a beteg szeretteiknek, ha azok esélyt adtak volna az életük megmentésére? Magyarország nem szórakozásból vagy a távoli kultúrák iránti egzotikus vonzalomból rendelt keleti szérumokat. Hanem azért, mert azok érkeznek is, nagy tételben. Az Európai Unió nyugati oltóanyagokra épülő közös vakcinabeszerzése finoman szólva is bedöglött.

Az EU vezetői – szembesülve a hetek óta fokozódó elégedetlenséggel – gyorsítást ígérnek, ám ahogy a mondás tartja: az ember soha nem áll olyan rosszul, hogy ígérni ne tudjon. Miközben a Semmelweis Egyetem rektora habozás nélkül beoltatja magát az orosz oltóanyaggal („Az a jó vakcina, amit már megkaptunk”), a hazai közösségi médiában a vita szurkolói szinten folyik, nyolc elemivel is találni önjelölt vakcinaszakértőt, aki úgy válogatna a szérumok között, mint a Gundelben az étlapról. (Érdekes, annak idején gond nélkül belénk nyomták a Sabin-cseppet és a DiPerTe-oltást, nem volt nyafogás. Nem is lettünk betegek.) De lapozzunk is a magyar Facebookról, és szívjunk némi friss levegőt a művelt Nyugatról!

Kedves britek, irigylünk benneteket! – félig angolul, félig németül ez a Bild szerdai számának szalagcíme. Értsd: az EU vezető hatalma, Németország legnagyobb napilapja azt irigyli, hogy az uniót elhagyott Egyesült Királyság a brexit révén mentesülhetett a brüsszeli beszerzési káosz alól, és elképesztő oltási kampányt bonyolít le. Csaknem húszmillió embert oltottak már be, és jó esélyük van rá, hogy a nyár elejére az életük visszatér a régi kerékvágásba.

London tavaly nagyon elszúrta a védekezést, döbbenetesen sok a halottjuk, de a vakcinákkal már egyenesbe jönnek. (Akárcsak Izrael, de ők nem nem járták meg az ­EU-t.) A britek panasza – a londoni The Times szerkesztőségi cikke szerint – most a brit–svéd AstraZeneca oltóanyaga elleni uniós hangulatkeltés, ami tovább rontja az európai helyzetet.

A német médiában eközben kormánypárti politikusok és szakértők sora bírálja az uniós gyakorlatot. A szöget Alexander Dobrindt, a bajor CSU frakcióvezetője találja a fején, amikor lassú tartályhajóhoz hasonlítja Brüsszelt, és azt mondja: „Az európai folyamattal párhuzamosan volt és van létjogosultsága a nemzeti kezdeményezéseknek. Ez pedig az orosz és kínai oltóanyagok megítélésére és esetleges beszerzésére is vonatkozik”. Ez azért is érdekes, mert a német Focus riportere már harapófogóval próbálta kiszedni Orbán Viktorból a Szputnyik V-vel szembeni szkepszist. Ám rendre azt a választ kapta: nem, a szakemberek jónak találták az orosz vakcinát, és magad, uram, ha szolgád nincs: amennyiben Brüsszel nem vesz szérumot, majd veszünk mi!

A migrációs hullám után a vakcinamizéria az utóbbi évek második nagy válsága, amelyben Brüsszel leszerepel. Pedig aligha fűződik bárkinek is érdeke egy olyan EU-hoz, amely politikai alapon egzecíroztatja a tagállamait, azt a kis szeretetet, amit kiérdemel, támogatási pénzeken veszi, mint fizetővendég a Conti utcában, az életünket fenyegető bajban pedig nem lehet rá számítani. Sok szó esik mostanság a vakcinaútlevélről, de most még maga a vakcina van soron – ez az útlevelünk az élethez.