Amikor cikket ír az ember, sajnálja a helyet az evidenciákra. Ám amikor a világ vezetői megbolondulnak, és háborúban akarják legyőzni egymást, mit sem törődve az iszonyatos pusztítás következményeivel, muszáj a képükbe ordítani: térjetek már magatokhoz, itt emberek halnak meg! A helyzet tragikus.
A legfrissebb hírekben láthatjuk, amint orosz harcosok kilőtt nyugati páncélosokat vizslatnak egy felvételen az ukrán ellentámadás egy visszavert kísérlete után.
Körülöttük elesett ukrán katonák hevernek, az oroszok átnézik felszereléseiket, és magukhoz vesznek pár tárgyat. Fiatal fiúk, édesapák, barátok tűrik mozdulatlanul és némán a kifosztást. Ők azok, akik soha nem mennek már haza.
A másik videón az látszik, amint három fegyveres orosz katona legalább hét, fegyvertelen menekülő társát lőhette le. Ezen szörnyülködik, de azt büszkén hirdeti az ukrán háborús propaganda, hogy rakétával kilőttek egy orosz tábornokot. Mintha érte nem lenne kár, csak mert más parancsot teljesít. A BBC friss riportja szerint a példátlan mészárlás elől egyre több ukrán katona menekül át Romániába. Átúsznak a Tisza felső folyásán, mert elegük van abból, hogy egyre több társukat látják véres húscsomóvá válni őrültek értelmetlen játékában. De jönnek azok is tízezrével mindennap Románia és Kárpátalja felől, akik egy vad hajnalon arra ébredtek, hogy minden összeomlott, és elindultak mint kísértet. Páran itt maradnak Magyarországon, a többség meg továbbáll. Ukrajna pedig, amit állítólag meg akarnak védeni a háborús uszítók, szép lassan kiürül és visszafordíthatatlanul tönkremegy.
Mindenki titkolja a veszteségek igazi mértékét, de annyit ki lehet következtetni a túlzások és hazugságok áradatából, hogy már elérhette a százezres nagyságrendet az emberáldozatok száma.
A háború kitörése óta mintegy 18 millió ember menekült el Ukrajnából, túlnyomórészt nők és gyermekek, akiknek csak a töredéke fog visszatérni, ha el is csitulnak valamikor a harcok.
A férfiakat tehát megölik, a nők elvándorolnak, a népesség drasztikusan csökken, és a társadalom elveszíti azt a képességét, hogy valaha is visszaszerezze reprodukciós képességét. Embertelen hazugság tehát, hogy modern fegyverek szállításával, Oroszország hőn áhított térdre kényszerítésével, a háború elnyújtásával az ukrán nép érdekeit szolgálja a Nyugat. Még a győztes csaták, a néhány visszafoglalt falu, az újra ukrán fennhatóság alá került felperzselt földterületek is a végső összeomlás esélyét növelik.
Ne feledjük, hogy Ukrajna helyzete nem volt könnyű az orosz agresszió előtt sem.
Mielőtt Putyin elkezdte volna az általa különleges katonai műveleteknek nevezett öldöklést, Ukrajnát a rossz életkörülmények és a kilátástalan politikai helyzet miatt már elhagyta hatmillió gazdasági kivándorló.
Azóta az ukrán gazdaság egyáltalán nem működik, az államot csak a nyugati segélyek tartják életben. Ilyen körülmények között nagy kérdés, hány ukrán hisz majd az igazságos békében, a fegyverletétel utáni újjáépítés ígéretében, és hányan mondják azt: a világ gazdagabban rakott tájain képzelik el inkább jövőjüket.
Az viszont biztos, hogy Ukrajnára olyan demográfiai tragédia leselkedik a háború elhúzódása miatt, ami csak az 1932–1933-as nagy éhínség, a holodomor katasztrófájához mérhető. Ebben személyes felelőssége lesz Putyin mellett minden háborús uszítónak is, minden olyan nyugati politikusnak, aki Európa elárulójaként az amerikai birodalom Oroszországot végletesen meggyengíteni szándékozó törekvései mellé állt. Pedig az azonnali tűzszünet és a tárgyalások megkezdésének alternatíváját egyre többen és egyre hangosabban zúgják a fülükbe szerte a világon.
Borítókép: Az ukrán–orosz front (Fotó:Mustafa Ciftci)
