A közvélemény-kutatás: jövendőmondás, így óvatosan kell vele bánni. Olyan, mintha száz gyorson az első ötvenes részidőkből akarnánk kikövetkeztetni a végeredményt. Néha még az exit poll mérések is tévednek. 

Aki észnél van, annak világos a helyzet. Az Európai Parlamentben a magyarországi baloldal erői eddig is azon versengtek, melyikük tud több hazug ürügyet szolgáltatni a hazája elleni boszorkányüldözésekhez, kötelezettségszegési eljárásokhoz, Sargentini-féle rágalomgyűjteményekhez, az országnak járó uniós pénzek befagyasztásához. Azon izmoztak, melyikük károsítja meg, szúrja hátba látványosabban Magyarországot (nem a magyar kormányt). 

Jutalmuk dollárban és euróban érkezett. Tőlünk, magyaroktól a jutalmat június 9-én vehetik át, s félő, azt nem teszik majd zsebre.
És végül, de utolsósorban itt van ez a Tisza-fiú meg az ő petyhüdt bosszúja. Mintha a költő is róla írta volna: 

El, biza. Kétségtelen, annyi hasznot hajthat, hogy hazavágja az olimpiagyilkosokat, és Gyurcsányék véknyából is jókorát kanyaríthat. Helyettük majd Péterke, illetve kamupártjának néhány piramisjátékosa ülhet majd a brüsszeli fincsibe – addig se itt rontják a levegőt. Ám rosszabbak aligha lehetnek a DK-soknál.
Mikor e sorokat írom, még nem tudni, mekkora purparlét csinál a köztévés vitán a diktafonos emberke – minden bizonnyal nagyot, hiszen képtelen hibázni (lásd: a putnoki proliskodását vagy a tatabányai kávézó megrohamozását). Amúgy először vitázni sem óhajtott, majd kazalnyi feltételt támasztott, hogy gyávaságát aládúcolja. Ám a tévé teljesítette követeléseit. Így végül Magyar – kénytelen-kelletlen – bejelentette, odamegy, és viszi a hívőit is, akiknek ezer gombóc ingyenfagyival kedveskedik. „Nyaljuk a fagylaltot, a mézesmadzag rég elfogyott.”

 Az Európai Parlamentben pedig sok-sok baloldali háborús hiénát, akik a lőporos hordó tetején ugrálnak, és lóbálják az égő kanócot.
Légy észnél, magyar, mert június 10-én már késő lesz észbe kapni!