Alvilági bosszú

Két hónapon belül négyszer vertek és aláztak meg polgárőröket Békásmegyeren. A rendőrség a civil védelmi szervezet szerint nem áll a helyzet magaslatán, a polgárőröket ért sérelmekről gyakran jegyzőkönyvet sem akarnak felvenni.Bajok vannak a III. kerületben, pontosabban Békásmegyeren – állítják a helyi polgárőrök. Az önkéntes civil szervezetnek korábban is akadt elvétve némi gondja, amikor keresztezték egy-egy bűnöző útját, de olyan brutálisan még nem bántak el tagjaikkal, mint az utóbbi két hónapban. S a jelek arra utalnak, kizárólag azért támadták meg őket, mert polgárőrök. Obermayer Sándort szeptember 11-én az 1-es villamos Szentlélek téri megállójában támadta meg egy húszévesforma fiatalember, aki az iránt érdeklődött, emlékszik-e rá a polgárőr, majd néhány sértő megjegyzés kíséretében addig öklözte a fejét, míg a földre nem küldte. Pajor Sándort állandóan zaklatják Békás keményfiúi. A jelentések és jegyzőkönyvek tanúsága szerint néhány hét leforgása alatt háromszor bántalmazták. Augusztusban a polgárőrség irodájának közelében, az Aranykörtéhez címzett szórakozóhelyen alázták meg, s verték össze. Kerékpáron toppant be az ivóba barátjával egy üdítőre, amikor egy vörös hajú, kigyúrt férfi először szemen köpte, egy másik pedig pillangókéssel kiszúrta kerékpárja kerekét, aztán többen körbeállták és nyomdafestéket nem tűrő szavakkal minősítették azért, mert polgárőr. Pajor Sándor pechjére befutott régi ismerőse, K. Gábor, aki felvilágosította a verőlegényeket, hogy Sándor jóvoltából bukott le autókat feltörő, Taz becenevű cimborájuk. Több se kellett a brigádnak. Kitessékelték Pajort a vendéglátóhelyről, s arra kényszerítették, térdepeljen le Taz bátyja előtt, s kérjen bocsánatot. Közben „köcsög, csicska” polgárőrnek titulálták és leköpködték. A békási önkéntesek szavaiból úgy tűnt, a kihívott III. kerületi rendőrök nem igazán uralták a helyzetet az ivóban. A nehézfiúk az egyenruhásokat sem kímélték. Sértő szavaik és fenyegető magatartásuk megtette hatását. S bár szemük láttára ismét ütni-verni kezdték Pajor Sándort, sőt elismerték korábbi tettüket is, adataik ellenőrzése után a rendőrök, további jó szórakozást kívánva a társaságnak, sebtében távoztak. Elmondásuk szerint a polgárőrt ért sérelmekről csak nagy nehezen, többszöri kísérlet után készült jegyzőkönyv, végül az ügyet a II. kerületi rendőrkapitányságnak adták át kivizsgálásra. Ám az elmúlt két hónap alatt semmi eredmény nem született. Nem csoda, hogy nyeregben érezhette magát a békási kemény csapat egyik tagja, Pajor volt iskolatársa, K. Sándor, aki rendre azt vetette a szemére, miért állt a másik oldalra, miért igyekszik megakadályozni a zavarosban halászók tetteit. Amikor Pajor Sándort az egyik ház lépcsőházában meglátta, ismét becsmérelte és leköpdöste, de néhány ott lévő munkás jelenléte visszatartotta attól, hogy tettlegességig vigye ellenérzését. Október 10-én K. Sándor az utcán kötött bele Pajorba. A társaságában lévő két ismerőse teljes lelki nyugalommal nézte végig, amint Pajort addig püföli, míg az orra el nem törik. A rendőrség ezúttal sem úgy viselkedett, ahogy az állampolgári bejelentésnél elvárható lenne. Csak hosszas meggyőzés, a Polgárőr Szövetség egyik vezetőjének telefonhívása után voltak hajlandóak jegyzőkönyvet felvenni a súlyos esetről.